Danse Macabre

Valami ilyesmi volt a fejemben, amikor az első sorokat Wordbe vetettem. De az már két hónapja volt. Nézzétek el nekem.

Figyelmeztetés: kínzás. Csak egy egész kicsit.  Még vér se folyik. 

A vég az, ahonnan elindulunk (Harmadik rész)

Itt a vége, fuss el véle. Jó messzire, ha kérhetem. 

A vég az, ahonnan elindulunk (Második rész)

Danger, 

danger,

very very fucking danger. 

(Ódám a második részhez/ről.)

Remélem, az első rész által festett idilli kép senkit nem tévesztett meg. Nem egy kedves, vidám történet ez. Most csendben és átszellemülten utálom magam. *Évának hála, már nem*

A vég az, ahonnan elindulunk (Első rész)

Az a nyomasztó érzésem van, hogy figyelmeztetnem kell titeket, de nem tudom, hogyan tegyem ezt meg anélkül, hogy túl sokat elárulnék.Talán elég, ha annyit mondok (mert ezt már írtam korábban), hogy a történet alapvetően az elmúlásról szól. Az első részen ez még éppen csak átsejlik, de később teljesen egyértelművé válik, tehát mérd fel magadban, mennyire tudsz ezzel együtt élni, mielőtt nekikezdenél.  

A stílusról annyit, hogy igyekeztem megtalálni egy arany középutat a saját tömörségem és az általam elképzelt John Watsonnak tulajdonított érzelmesebb, naivabb hang között. 

A cím Eliot Little Gidding című költeményéből származik:

"Amit kezdetnek mondunk, az sokszor a vég,

És véget vetni annyi, mint kezdetet kijelölni.

A vég az, ahonnan elindulunk."

Nalancs tanulmány

Lavvyan: A Study in Bwankets című zabálnivaló kidlockjának fordítása (a szerző engedélyével). Tudtam, hogy ezt egyszer le fogom fordítani. Muszáj volt: majd meglátjátok, miért.

A lehető legjobb történet, hogy segítsen kilábalnunk az angstokból és könnyekből és merengésből. :)

(A képet innen nyúltam.)

Over the Love

A Sherlock párja, kifejezetten Slivernek ajánlva, akinek már jó előre beígértem. (Bár ahogy látom, az első részt végül elég sokan olvastátok.) 

Második, és szerintem utolsó Holmescest történetem, mert aki azt gondolja, hogy a Johnlock angstos, az ártatlan lélek. (Biztosan fogok még róluk írni, de a testvéri viszony keretein belül maradva.) Nem igazán folytatás, és nem is simán Sherlock szemszögű átírása az előzőnek, inkább egy sok közös vonással, és még több különbséggel rendelkező variánsa... (Testvére. Most jövök rá basszus, hogy ezek a törik testvérek. :) )

Figyelmeztetés: Incest utalások (kb. olyan részletességgel, mint az előzményben), diszfunkcionális kapcsolatok, valamint az ebből fakadó lelki sérülések. Szóltam.

A cím innen. (Baromi sokat hallgattam ezt a dalt, miközben írtam. Meg azóta is.)

Sherlock

Holmescest történet (ami meglepő módon a Mycroft/Sherlock párost takarja). Alapvetően Mycroft fejlődéstörténete az öccsével való minden szempontból egészségtelen kapcsolatának tükrében.

Figyelmeztetés: Incest utalások - azaz testvérek közötti erotikus kapcsolat, és bár konkrét történés szintjén csak egy csók csattan el, de nagyon is ott lóg a levegőben. Ha ez érzékenyen érint, ne olvasd el! Vedd figyelembe, hogy utólagos reklamációt ezzel kapcsolatban nem fogadok el! Köszönöm.

Ha ennek ellenére elolvastad a történetet, persze szívesen meghallgatom a véleményed, sőt, bátorítalak, hogy írd meg nekem. Főleg, mert eléggé kiléptem a saját komfortzónámból ezzel az írással több szempontból is. (Évának is köszönet a véleményért, és a lelkem megmentésére tett kísérletért.)

Minden valaha tett ígéretünk

Kidlock. Két dolog inspirált nagyon: Poe gyönyörűen szomorú verse, az Annabel Lee (magyarul itt tudod elolvasni) és ez a kép. 

A Fragmentary második fejezete után jött az ötlet, kicsit továbbgondoltam Sherlock előtörténetét, és hozzácsaptam kid!Johnt. Mondtam már, hogy ez a fandom azoknak való, akik szeretik magukat érzelmileg öncsonkolni? (Úgy rémlik, igen.) Fuck this shit, valaki vigasztaljon meg. L