A következő címkéjű bejegyzések mutatása: POV John. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: POV John. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 27., vasárnap

2013. október 18., péntek

A helyes értelmezésről (3. fejezet)


Nem tudom, milyen elmeállapotban írtam ezt a történetet (nem jóban, nyilván), de hogy nagyon beteg lett, az biztos. 

UPDATE: visszajelzések alapján itt kezd elmenni OC irányba... hát, öhm. Van oka, amiért eddig nem töltöttem fel, OKÉ? (Fejvesztett Johnlock shippelésem mementója.)

2013. október 16., szerda

A helyes értelmezésről (2. fejezet)

Bár később esküszöm, lesznek történések, de az első pár fejezet alapvetően arról szól, hogy két ember ül egy szobában, az egyik unatkozik, a másik meg aggódik. :/
Említettem amúgy, hogy 16+? 
A friss, amint látjátok, ha nem is naponta de tempósan érkezik. :) *büszke magára*

A helyes értelmezésről

Régebbi, angolul írt tíz fejezetes ficem magyar változata. Visszaolvasva úgy döntöttem, nem utálom, és nekiállok feltenni. Johnlock, azon belül angst - ismertek, tudjátok, mire számíthattok -, valamint POV John. 
A történet Sherlock visszatérése után indul: mindkettőjüknek vissza kell találniuk valahogy a normál életbe, de ez elég nehéz egy poszttraumatikus stressz szindrómával küzdő John és egy szokás szerint önző és őrült Sherlock számára. (Mary elegánsan egyszerűen csak nem létezik itt.) 
A történetet részben ez a mondat ihlette:
"'From the point of view of the criminal expert,' said Mr. Sherlock Holmes, 'London has become a singularly uninteresting city since the death of the late lamented Professor Moriarty.'"  
The Adventure of the Norwood Builder
(Kiddynek üzenem: látod, van benne Sheriarty is. John legalábbis shippeli őket. Bár ennek senki nem örül.)
Rövid fejezetek lesznek, amelyeket anno John blogbejegyzéseiként képzeltem el, de ezt a sémát szerintem megtöröm a későbbi fejezetekben. A rövidségért cserébe viszont gyakran frissítem majd a történetet. 

2013. augusztus 20., kedd

A vég az, ahonnan elindulunk (Második rész)


Danger, 
danger,
very very fucking danger. 

(Ódám a második részhez/ről.)

Remélem, az első rész által festett idilli kép senkit nem tévesztett meg. Nem egy kedves, vidám történet ez. Most csendben és átszellemülten utálom magam. *Évának hála, már nem*

2013. augusztus 15., csütörtök

A vég az, ahonnan elindulunk (Első rész)


Az a nyomasztó érzésem van, hogy figyelmeztetnem kell titeket, de nem tudom, hogyan tegyem ezt meg anélkül, hogy túl sokat elárulnék.Talán elég, ha annyit mondok (mert ezt már írtam korábban), hogy a történet alapvetően az elmúlásról szól. Az első részen ez még éppen csak átsejlik, de később teljesen egyértelművé válik, tehát mérd fel magadban, mennyire tudsz ezzel együtt élni, mielőtt nekikezdenél.  

A stílusról annyit, hogy igyekeztem megtalálni egy arany középutat a saját tömörségem és az általam elképzelt John Watsonnak tulajdonított érzelmesebb, naivabb hang között. 

A cím Eliot Little Gidding című költeményéből származik:

"Amit kezdetnek mondunk, az sokszor a vég,
És véget vetni annyi, mint kezdetet kijelölni.

A vég az, ahonnan elindulunk."