Proxy (2. rész)

Ez sem vidámabb, mint az első. Plusz figyelmeztetés droghasználat miatt.

A fordításért ezúttal Carmen Blacknek tartozunk örök hálával! (Ha őt is annyira megviselte ez az írás, mint engem, akkor igazán szüksége is van rá.)

Proxy (1. rész)

CherryBlossomTide családi pszichothrillere, ami jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem, és nem (csak) azért, mert sokáig tartott a fordítás.  Mycroft karaktere áll a középpontban, ő nyomoz az öccse különös betegsége ügyében…

Életemben szereplőt, Dolores Umbridge-t is ideértve, nem utáltam még annyira, amennyire ebben a történetben nem-mondom-meg –előre-kicsodát. Szerintem a fordítás is azért ment ilyen lassan, mert néha le kellett söpörnöm a borsókat a hátamról. CherryBlossomTidenak hihetetlen pszichológiai érzéke van - kárunkra vagy örömünkre.

A második részt az imádnivaló és lelkes (és szintén nagyon elfoglalt) Carmen Black fordítja, hamarosan az is felkerül.

Figyelmeztetés: a szexuális tartalmat és a szereplő halálát kivéve minden.

Blue notes - I.

Jazz korszak AU Sheriarty, ahogy jó előre beharangoztam. (Elnézést a várakozásért, nemsokára majd jön egy poszt arról, miért vagyok ilyen lassú mostanában. Mindent meg tudok magyarázni. :P)

Figyelmeztetés: rohadt sokat dohányoznak ebben a történetben. Bár Sherlock szervezetét nem csak ez roncsolja… 

A cím egy zenei szakkifejezés, bővebb infó itt.

Írás közben azt mondta a történet, hogy ő sorozat akar lenni. Hiszek neki. A részek viszont önmagukban is olvashatóak lesznek szándékom szerint.

A helyes értelmezésről (10. fejezet)

Epilógus-szerű befejezés, ami remélem... inkább nem mondok semmi konkrétat. Szerintem kétféleképpen lehet érteni, mindenki döntse el maga.

A helyes értelmezésről (9. fejezet)

Még egy fejezet, és megszabadultok a hülye bevezetőimtől. (Egy időre csak, úgyhogy nagyon azért ne örüljetek.)

A helyes értelmezésről (8. fejezet)

Ehhez a fejezethez tökéletesen illik a fenti kép. Ó jaj.

Carmen Black: Under My Umbrella

Carmen Blacktől kaptuk ezt az igazi késő őszi zamatú, esős-múlton merengős Sherlock/Mycroft novellát, amely épp olyan finoman visszafogott és sejtető, mint a kép, ami ihlette. (Az már csak hab a tortán, hogy a kép egyik régi nagy kedvencem, és mindig is szerettem volna olvasni egy hozzá passzoló ficet, szóval duplán köszönöm, Carmen! :)