Proxy (1. rész)

CherryBlossomTide családi pszichothrillere, ami jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem, és nem (csak) azért, mert sokáig tartott a fordítás.  Mycroft karaktere áll a középpontban, ő nyomoz az öccse különös betegsége ügyében…

Életemben szereplőt, Dolores Umbridge-t is ideértve, nem utáltam még annyira, amennyire ebben a történetben nem-mondom-meg –előre-kicsodát. Szerintem a fordítás is azért ment ilyen lassan, mert néha le kellett söpörnöm a borsókat a hátamról. CherryBlossomTidenak hihetetlen pszichológiai érzéke van - kárunkra vagy örömünkre.

A második részt az imádnivaló és lelkes (és szintén nagyon elfoglalt) Carmen Black fordítja, hamarosan az is felkerül.

Figyelmeztetés: a szexuális tartalmat és a szereplő halálát kivéve minden.

CherryBlossomTide: Proxy

Mycroft, ahogy ott ül az utazóládáján, próbálja kizárni a suttogást, ami a szájak elé tartott kézfejek ellenére is elér hozzá az őt figyelő tanárok felől. Három órával ezelőtt a termet még családok töltötték meg, szülők, akik év végén a gyerekeikért jöttek. Másfél órával ezelőtt már az utolsók is hazaindultak, csak Mycroft maradt itt, egyenes háttal ülve a ládáján. Nem vall Anyura, hogy késsen.

Végül Mrs. Dilmott, a rajztanár lép oda hozzá.

-          Talán az lenne a legjobb, ha visszamenne a hálótermébe, Holmes. 

-          Biztos vagyok benne, hogy mindjárt itt lesznek. Ha felhívhatnám az édesanyám…

-          Már telefonáltunk, kedvesem. Senki nem vette fel. Ne aggódjon, biztosan csak elkavarták a dátumokat.

-          Inkább itt várnék, ha nem gond.

Innen Mycroftnak direkt rálátása volt az ajtón keresztül a parkolóra. Látni fogja majd, amikor Anyu és Sherlock megérkeznek.

Még egy óra eltelik, mire az autó végre begördül az iskola kapuján, de Mycroft nem ezt várta. Metálfekete, hivatalos kinézetű. Az apja egyik autója.

Sigur Holmes lehetetlenül lassan sétál a kocsifelhajtón az épület felé. Mycroft visszafogja magát attól, hogy elé rohanjon és megkérdezze, mi történt.

-          Minden rendben, fiam? – kérdezi Sigur, mikor végül odaér Mycrofthoz.  – Sajnálom, hogy várnod kellett. Kicsit elhavazódtam az irodában.

-          Semmi baj – feleli Mycroft higgadtan. – Anyu és Sherlock az autóban maradtak?

Sigur érdeklődve néz körbe a hallban,

-          Megváltozott az én időm óta. Ez minden a csomagod?

-          Igen – válaszolja Mycroft. – Hol…

-          Ah, Mr. Preston – lép el mellőle Sigur, és kedélyes beszélgetésbe bocsátkozik az igazgatóval.

 Finanszírozás, ösztöndíjak, politikai szövetségek. Egy ilyen iskola igazgatójának sokfele elér a keze, és Mycroft tudja, hogy Sigurnak megvannak az okai, amiért a maga oldalán akarja tudni. Egy darabig még biztosan itt lesznek.

Mycroft elszánt racionalitással áll neki a probléma megoldásának. Ha nem mondanak neki semmit, a megfigyeléseire kell hagyatkoznia. Végigpásztázza az apját, információmorzsákat keresve. A zakója enyhén gyűrött. A gallér szöszös. A padlóra volt dobva valahol. Tehát nem egyenesen az irodából jön. A halvány csillogás az apja szája sarkában… egy nő. Prostituált, valószínűleg, mivel Sigur szeretőjének a parfümje jellegzetes illatú.

Miért, ugyan miért, miért hagyná Anyu, hogy ő jöjjön Mycroftért? Biztosan nem feledkezett el róla, igaz? Csak egy fél évet volt távol otthonról…

-          Gyere, fiam – tér vissza Sigur végre, kivéve Mycroft ládáját a kezéből. – Ideje indulni.

Mycroft megvárja, amíg kiérnek az útra, és csak akkor kérdezi meg tőle. A vezetés mindig jó hatással van az apja hangulatára.

-          Hol van Anyu és Sherlock?

-          Ah -  Sigur  beleszippant az ujjai között tartott cigarettába, majd kihamuzik a félig lehúzott ablakon. Mycroft nézi, ahogy a hamut elfújja a szél. – Kórházban, attól tartok.

-          Kórházban?

-          Sherlocknak van egy kis problémája a gyomrával. Semmi komoly, valószínűleg, de Violet nem akarta egyedül hagyni. Tudod, milyen.

Mycroft felidézi az öccse alakját, ahogy utoljára látta, kicsi, hegyes állal, pufók arccal, túlcsordulva energiával. – Miféle gyomorprobléma?

Sigur beszív egy nagyadag füstöt, mielőtt válaszol.

-          Az orvosok nem biztosak benne. Valószínűleg semmiség.

-          Valószínűleg?

-          Először vakbélre gyanakodtak, de azzal látszólag minden rendben. További vizsgálatokat végeznek.

-          Meglátogathatom?

-          Attól tartok, nincs időm most odavinni téged. Vissza kell mennem az irodába.

-          Kitehetsz útközben. Kérlek.

-          Sajnálom, fiam. – Sigur szórakozottan megborzolja Mycroft haját. – Biztos vagyok benne, hogy holnap láthatod majd.

***

Mikor hazaérnek, Sigur egy szúrós puszit nyom Mycroft feje búbjára, és már ott sincs. Mycroft az üres házban kóvályog. Sherlock szobája nyugtalanítóan rendezett, a játékok szabályos sorokban a polcokon. A mikroszkópja az íróasztal sarkába száműzve porosodik. Semmi nyom nem utal a vibrálóan destruktív kisfiúra, akire Mycroft emlékszik. Ledől Sherlock ágyára, és a párnába temeti az arcát. Fertőtlenítő - és nagyon enyhén hányás szaga van.

Nem tudná megmondani, mennyi ideig vár, csak hogy épp akkor szenderülne álomba, amikor odalent becsapódik az ajtó. Kimászik az ágyból, és a lépcsőhöz siet. Anyu az ajtóban állva rúgja le a cipőjét. Magában dúdolgat, ahogy végigsétál a folyosón harisnyába bújtatott lábaival. A tekintete ködös, távoli, mintha álmodozásba merülne.

-          Anyu? –  Az asszony ijedten néz fel rá. A szeme mosolyog, ahogy meglátja őt.

-          Ó, drágám. Megijesztettél.

-          Elnézést – suttogja Mycroft, és lesompolyog hozzá a lépcsőn.

-          Milyen volt az iskola? – kérdezi Anyu a rá jellemző mély, dallamos hangon. – Sajnálom, hogy nem mentem érted.

-          Semmi baj – feleli Mycroft. – Hogy van Sherlock?

Anyu sóhajt, és megpaskolja a fejét.

-          Attól tartok, nagyon beteg. Úgy tűnik, az orvosok nem tudják, mi baja.

Mycroft beharapja az alsó ajkát.

-          Meglátogathatom?

-          Talán holnap. Még engem is hazaküldtek ma estére. Izoláltan kell megfigyelniük, úgy látszik. Mondtam nekik, hogy egész éjjel sírni fog utánam – mosolyog Anyu keserűen. – De azok az idióták persze nem hallgattak rám.

-          Mióta beteg?

-          Rögtön az után kezdődött, hogy elutaztál az iskolába.

Három hónapja.

-          Miért nem szólt nekem senki?

-          Nem akartuk, hogy aggódj, drágám. Most pedig gyere, kimerültnek látszol. Máris ágyba duglak.

Anyu rendszerint Sherlockkal osztja meg az ágyát, amióta Sigur ilyen sokat van távol. Mindig azt mondja, hogy Mycroft már túl idős ehhez, de ma, miután Mycroft átöltözött a pizsamájába, és megmosta a fogát, Anyu a saját szobájába tereli. Ő engedelmesen bebújik az ágy túlfelére, és Anyu pár perccel később csatlakozik hozzá, odabújva mellé, a haját simogatva.

-          Édes kicsi fiam.

Mycroftnak összeszorul a torka, váratlanul és fájdalmasan. Behunyja a szemét, és alvást színlel.

***

Másnap reggel bemegy Anyuval a kórházba. Útközben megállnak egy boltnál néhány üveg ananászlevet venni (ez Sherlock kedvence).

 Sherlock ágya képernyőkkel és műszerekkel van körülvéve a kórteremben, amin néhány szintén nagyon betegnek látszó gyerekkel osztozik. Homlokráncolva felnéz, amikor Anyu és Mycroft belépnek. Mycroftnak összeszorul a gyomra, amikor meglátja, mennyire megváltozott az öccse: a babás pufókság teljesen leapadt az arcáról, megnyúltnak és beesettnek hagyva azt. A fekete haja éles kontrasztot alkot a krétafehér bőrével.

-          Mycroft? – kérdezi rá egyáltalán nem jellemzően halk hangon.

-          Hali – feleli Mycroft bizonytalanul.

Sherlock hosszan néz rá, még mindig összeráncolt homlokkal.

-          Hoztál nekem ajándékot?

-          Nem.

 - Mindenki más hozott – mutat Sherlock a halom játék és „Mielőbbi gyógyulást” kártya felé a sarokban. – És mindenki hamarabb meglátogatott, mint te – teszi hozzá, szigorúan nézve Mycroftra.

-          Nem tudtam, hogy beteg vagy.

Sherlock csak egy újabb,  tudnod-kellett-volna pillantással válaszol. Mycroftnak egyet kell értenie vele.

-          Hoztunk neked gyümölcslevet, drágám. – Anyu leteszi a dobozokat az asztalra Sherlock ágya mellett, és előrehajol, hogy az ölelésébe zárja a kisfiút.  – Hiányoztál, kedvesem.

Sherlock belemarkol a blúzába a hátán.

-          Unalmas volt nélküled.

-          Tudom, hogy az volt. – Anyu beletúr Sherlock fürtjeibe. A kisfiú felnéz rá, és egy egyetértő pillantást váltanak. Mycroft elfordítja a fejét. Az öccse kisbaba kora óta tudja, hogy Sherlock különleges helyet foglal el anyu szívében. Talán mert annyira hasonlítanak egymásra – Sherlock akár Anyu miniatűr klónja is lehetne, különösen most, hogy így lefogyott. Otthon mindig egymás közelében vannak, együtt mozdulva egyik szobától a másikig, sugdolózva. Ha Mycroft nem szeretné a testvérét, gyűlölnie kellene amiatt a hidegség miatt, ami elönti a mellkasát, valahányszor így látja őket együtt.

-          Igyál a gyümölcsléből, drágám.

Sherlock egy darabig továbbra is Anyut figyeli, mielőtt a dobozért nyúl, és kortyol belőle.

-          Megyek, és beszélek egy ápolónővel. Mycroft, maradj addig itt az öcséddel.

Mycroft bólint, és leereszkedik a székre Sherlock ágya mellett. Sherlock mellkasához felhúzott térdekkel ül az ágyban, homlokát ráncolva az előtte lévő gyümölcslére.

-          Hogy érzed magad?

Sherlock megrezzen a takaró alatt.

-          Jól. Ma még nem hánytam.

Kínos csend áll be, míg Mycroft az öccsét figyeli; az arccsontok felett túl feszesnek tűnő bőrt és az orcái sápadtságát. Szeretné kinyújtani felé a kezét, megérinteni, megbizonyosodni róla, hogy még élő és meleg, de az az érzése, hogy Sherlock lerázná magáról a kezét. Sherlock nem szereti, ha Anyun kívül bárki más hozzáér.

-          Milyen az iskola?

-          Rémes.

-          A kórház rosszabb.

-          Igen, valószínűleg.

Mycroft közelebb fészkelődik az ágyhoz, és egyik kezét Sherlock párnája mögé ejti. Meglepetésére Sherlock is közelebb húzódik, Mycroft karjára hajtva a fejét.

-          Kísérletezni szoktam – suttogja. – A fejemben. Itt nem használhatom a mikroszkópom. Elképzelem a lehetséges eredményeket, próbálva megtippelni, melyik a legvalószínűbb.

-          Ez érdekesnek hangzik.

-          Utálom. Haza akarok menni.

-          Hamarosan. Megtalálják, mi a bajod, és jobban leszel.

Sherlock azonnal megrázza a fejét, aztán Mycroft vállához dörzsöli az arcát.

-          Ne menj el megint olyan hosszú időre.

-          Megpróbálom – ígéri Mycroft. – Nem akarok, tudod jól.

Sherlock vállat von, még mindig Mycroft vállába temetve az arcát. Egy idő után Mycroft ráébred az aggasztó nedvességre a bőrén. Sherlock sír? Riasztó gondolat. A legtöbb gyerekkel ellentétben Sherlock szinte sosem szokott sírni. Mycroft próbál előállni valamivel, ami eltereli az öccse gondolatait.

-          Szeretnél még egy kis gyümölcslevet?

Sherlock megrázza a fejét.

-          Fáj a hasam.

Mycroft hátrébb húzódik, hogy lássa őt. Sherlock arca eltorzult. Még sápadtabb lett: minden maradék szín kiszaladt az arcából.

-          Hívok egy nővért – mondja Mycroft ijedten, de Sherlock megrázza a fejét.

-          Ne.  – Visszanyomja az arcát Mycroft karjára, és beletörli az ingébe taknyos, könnyáztatta arcát.

-          Ez undorító – mondja Mycroft, de a másik kezét gyengéden Sherlock tarkójára teszi. Sherlock belevájja apró ujjait Mycroft vállába.

-          Minden rendben lesz – mondja neki Mycroft olyan megnyugtatóan, ahogy csak telik tőle. – Csak adj neki egy percet. Mindjárt jobban fogod érezni magad.

Sherlock egyszer csak, minden előjel nélkül megrázkódik, és végighányja Mycroft ingét. Mycroft érzi a gyomorsav keserű szagát, és az ananászlé édeskés illatát.

-          Semmi baj, semmi baj, semmi baj – ismételgeti motyogva, miközben Sherlock öklendezik. – Nővér!

-          Ne – suttogja Sherlock ismét.

Az ápolónő besiet, Anyuval az oldalán.

-          Ó, édes istenkém – mondja a nővér, ahogy meglátja Sherlockot. – Ne aggódj, máris rendbe teszünk.

-          Itt vagyok, kedvesem – tolja odébb Anyu finoman Mycroftot, és elkezdi puszikkal beborítani Sherlock arcát. – Ó, édesem, ne aggódj, mindjárt elmulasztom.

-          Nem értem – mondja az ápolónő, ahogy Sherlock homlokára teszi a kezét. – Úgy tűnt, ma reggel már sokkal jobban volt.

***

-          Szeretnénk Sherlockot szigorított megfigyelés alá helyezni – mondja az orvos egy kicsit később Anyunak.  – Ez rutineljárás ilyen esetekben.

-          Valóban?

-          El kell szeparálnunk bármilyen külső hatástól, ami összefüggésben lehet a betegségével – mondja az orvos automatikusan. – Semmi ok az aggodalomra. Továbbra is látogathatja őt, de egy nővér lesz a szobában minden alkalommal.

Hazudik, gondolja Mycroft, de nem tud rájönni, mi szüksége van az orvosnak arra, hogy hazudjon. Az ingének átázott ujja kellemetlenül tapad a karjára. Próbálta kiöblíteni a mosdóban, de még mindig büdös.

-          Rendben – mondja Anyu jegesen. – Csak remélni merem, hogy tudják, mit csinálnak. Nem úgy tűnik, hogy sok eredményt értek el eddig.

-          Úgy gondoljuk, ez a leggyorsabb módja annak, hogy kiderítsük az igazságot – feleli az orvos.

***

Mycroft érzi, hogy Anyu haragja viharfelhőként tornyosul föléjük a hazafelé úton. Amint hazaérnek, az asszony elvonul a szobájába, és becsapja maga után az ajtót. Mycroft olvasni próbál egy darabig, aztán vacsorát csinál magának. Lefekvés előtt bekopog Anyu ajtaján, ha esetleg szüksége lenne valamire, de nem érkezik válasz. Mycroft úgy dönt, inkább Sherlock szobájában alszik.

Másnap reggel Sherlock az ágyában ül, mikor megérkeznek, egy kémiakönyvet olvasva. Az ápolónő mellette foglal helyet, felkapva a fejét, mikor belépnek.

-          Jobban néz ki – mondja Mycroft Anyunak. Anyu megrázza a fejét.

-          Reggelente gyakran jobban néz ki.  Majd meglátjuk a nap folyamán.

De Sherlock később sem lesz rosszul. Még mindig sápadt és gyenge, de nem látszik, hogy fájdalmai lennének. Anyu karjára támaszkodik, és a tervezett kísérleteiről beszél Mycroftnak. Egy idő után összegabalyodnak a szavai, és elalszik.

-          Az életjelei javulnak – mondja az orvos, amikor este benéz, hogy ellenőrizze Sherlockot. Anyura néz, miközben beszél, és Anyu dacosan néz vissza rá.

Egy idő után, mikor Mycroft zsibbadtnak és álmosnak érzi magát a kórházi széken töltött hosszú órák után, felkel, hogy járjon egyet. Visszafelé jövet észreveszi Sherlock orvosát mélyen beszélgetésbe merülve egy másik férfival.

-… Sigur Holmes felesége, az ég szerelmére. A kórház egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy… -Mycroft közelebb lép, igyekezve többet kivenni a beszélgetésből. – Nem azt mondom, hogy ha lennének kézzelfogható bizonyítékaink, akkor sem kellene számításba venni a dolgot, de ez egyelőre puszta spekuláció…

- Adj egy kis időt – feleli az orvos. – Ha a gyerek továbbra is javulást mutat…

A másik doktor fújtat, és végighúzza kezét a bajuszán. Aztán felnéz, és észreveszi, hogy Mycroft őket figyeli.

-          Ó, helló, kisöreg – mondja zavartan.

-          Helló – feleli Mycroft. – A testvéremről beszélnek?

Az orvosok összenéznek.

-          Jobb lenne, ha visszamennél a családodhoz, nem igaz? – válaszolja az idősebb, csupa hamis szívélyességgel. Mycroft elereszti a füle mellett.

-          Mi a baja?

-          Jelenleg nem tudjuk megmondani - mondja a fiatalabb doktor kedvesen. – De ne aggódj, ki fogjuk deríteni.

-          Mondják el, mire gyanakodnak – válaszolja Mycroft.  – Elég okos vagyok, megértem.

-          Biztosan – szólal meg az idősebb orvos egy sóhaj és együttérző pillantás kíséretében. – Ígérem, tudatjuk majd veled és az anyukáddal, amint előbbre jutunk. – Kinyújtja az egyik kezét, hogy megpaskolja Mycroft fejét, de Mycroft hátrébb lép, összeszűkülő szemekkel.

-          Jobb, ha sietnek. Nagyon beteg.

-          Mindent megteszünk, ami tőlünk telik – feleli nyugodtan a fiatalabb. Furcsa kifejezéssel néz Mycroftra: félig szomorúan, félig méricskélve. Mycroftnak kellemetlen érzése támad tőle, így sarkon fordul, és visszamegy Sherlockhoz.

Sherlock alszik, a végtagjai a szokásos nyugtalan módon kiterülve körülötte. Anyu odabújt mellé az ágyon, és a haját simogatja. Mycroft leül a székbe, és figyeli őket; egy forró bolygó körül keringő műholdnak érzi magát. Nem tudja elképzelni, mi lenne, ha a bolygó elkezdene kihűlni. Gyógyulj meg, Sherlock, kérlek.

***

Másnap az első pillanattól fogva világos számukra, hogy Sherlocknak nehéz éjszakája volt. Egy kórházi tál fölé görnyed, a szemei véreresek és üresek.

-          Ó, szegény kicsikém - mondja Anyu, és odasiet hozzá. Sherlock megrezzen, és rátámaszkodik.

Később a fiatalabb orvos érkezik, hogy megvizsgálja Sherlockot. Az arca komor.

-          Ez elég bizonyíték? – köpi felé Anyu.

Az orvos kinyitja a száját, aztán be is csukja egy szó nélkül.

-          Azt szeretném, ha átszállítanák a fiam egy másik kórházba. Csak rosszabbul lett, mióta ide került.

-          Mrs. Holmes, azt gondolom, ez nagyon megfontolatlan lépés…

 Én pedig azt gondolom, hogy maguk csak vesztegetik a fiam idejét.  – Anyu előhúzza a telefonját. – Máris hívom a férjem, hogy intézze el a fiam mielőbbi átszállítását.

Az orvos kitárja a kezeit.

-          Rendben. Ahogy akarja.

Mycroft leül Sherlock mellé, és bizonytalanul a hátára teszi a kezét.

-          Akarsz átmenni egy másik kórházba?

-          Nem érdekel – suttogja Sherlock, és rádől Mycroftra. Mycroftnak nem tetszik, hogy Sherlock feje olyan könnyedén csuklik oldalra, mintha a nyaka nehezen tartaná meg a súlyát.  – Haza akarok menni.

***

Sherlock, úgy tűnik, javulásnak indul az új kórházban. Az orvosok még mindig nem tudják, mi baja van, de lassan mintha jobban lenne, többet eszik, és az arca ismét visszanyeri a színét. Végül az orvosok azt javasolják, Sherlock elég jól van már ahhoz, hogy hazamenjen, amire Anyu sugárzó mosollyal reagál.

-          Nagyon köszönjük, doktor úr! Annyira aggódtam miatta…

-          Valószínűleg egy vírus volt, veszélyes dolog, de előfordul, hogy magától elmúlik a betegség. Felírok néhány gyógyszert, amit otthon kell szednie.

Anyu követi az orvost, lelkesen beszélve hozzá. Az arca kivirult, szélesen mosolyog, és Mycroft nem emlékszik, látta-e valaha is ilyen boldognak. Meglepetésére, amikor Sherlockra néz, az öccse az ágytakarót bámulja üres arckifejezéssel.

-          Hamarosan otthon leszel.  Megnézhetjük azokat a kísérleteket, ha akarod.

-          Igen – felei Sherlock csendesen, és a lepedőt birizgálja.

-          Nem örülsz, hogy hazajöhetsz.

-          De igen – mosolyog melegen Sherlock. Ha Mycroft nem tudná, milyen tehetségesen tud színlelni az öccse, még el is hinné neki.

Sherlock csendben van egy darabig.

-          Mikor mész vissza az iskolába?

-          Két hét múlva.

-          Oh. – Sherlock visszahanyatlik a párnájára és az álla alá támasztja az ujjait. – Melyik kísérlettel kezdjük?

***

A Sherlock hazatérését követő első héten minden csodásan alakul. Sok időt töltenek együtt hármasban, Mycroft, Anyu és Sherlock. Anyu felügyeli a kísérleteiket, és miután befejezték őket, felolvas nekik. Sherlock majdnem olyan, mint a betegsége előtt: felforgatja a házat, tör-zúz, kiolvassa Mycroft tankönyveit és közben telefirkálja őket a gúnyolódó megjegyzéseivel.

De egy idő után a légkör kezd megváltozni a házban, és a feszültség a levegőben egyre inkább nyomasztja Mycroftot. Sherlock és Anyu mintha több időt töltenének együtt, kettesben, Sherlock odabújva Anyuhoz, aki a fülébe suttog.

-          Nincs házi feladatod, kedvesem? – kérdezi tőle Anyu, amikor leül melléjük a nappaliban. A kanapén bújnak össze, és Anyu a Hajnalvándor útjából olvas fel.

-          Meg akartam hallgatni a következő fejezetet.

-          Egy kicsit idős vagy már a Narnia krónikáihoz, drágám – feleli Anyu. – Most szaladj, nem akarjuk, hogy lemaradj a tananyaggal, ugye?

Sherlock a szemeivel követi őt, ahogy elhagyja a szobát.

***

Később aznap éjjel Mycroft arra ébred, hogy egy éles könyök nyomódik a mellkasához. Sherlock bújik be mellé az ágyba.

-          Mit csinálsz?

-          Hideg van – válaszolja Sherlock, ahogy befészkeli magát. – Adj még egy kis takarót.

Mycroft engedelmesen bebugyolálja az öccsét.

-          Hogyhogy nem Anyuval alszol ma éjjel?

-          Te olyan kövér vagy – mondja Sherlock -, arra gondoltam, kényelmesebb párna leszel.

Mycroft észreveszi, hogy Sherlock reszket, még a vastag takaró alatt is.

-          Megint rosszul érzed magad?

-          Nem – feleli Sherlock. – Fogd be és aludj.

Mégis, mindketten még sokáig ébren fekszenek egymás mellett.

***

-          Mycroft kedvesem – mondja Anyu a reggelinél másnap -, jobb lenne, ha bepakolnál a ládádba. Holnap reggel elviszlek az iskolába.

-          De a félév csak hétfőn kezdődik!

-          Viszont üdvös lenne, ha korában elkezdenél készülni rá, nem igaz? – válaszolja Anyu. – Nem sokat tanultál itthon, ahogy láttam. Nem, mintha felrónám neked. Ez a sok idegeskedés Sherlock miatt elterelte a gondolataid. – Finoman Sherlock fejére teszi a kezét.

-          De itt hasznosabban tölthetem az időt – tiltakozik Mycroft. – Sherlock sem akarja, hogy visszamenjek, igaz?

Sherlock megvonja a vállát, és a tányérjára szegezi a tekintetét.

-          Sherlock már jobban van. És én majd vigyázok rá – borzolja meg Anyu a haját. – Te jó fiú vagy, ám nem szabad veszélyeztetned a tanulmányaidat. Most pedig menj, és pakolj, kedvesem.

***

Az iskola persze kibírhatatlan. Mycroft végigüli az unalmas órákat, amelyeknek már betéve tudja az anyagát, és igyekszik jóban lenni azokkal a diáktársaival, akik megnehezíthetnék az életét – magyarul legyezgeti a hiúságukat és az egójukat.

A harmadik hét felénél jár, amikor egy irodista megszakítja a biológia órát azzal, hogy kéretik a recepcióra. Mycroftnak összeszorul a gyomra.

Sigur áll az iskolafolyosón egyenes háttal, összeszorított ajkakkal. Mycroftot hirtelen heves és megmagyarázhatatlan késztetés fogja el, hogy megforduljon és elszaladjon. Ehelyett azonban mély levegőt vesz, és odasétál az apjához.

-          Az öcséd bevitték a kórházba műtétre. Arra gondolnak, valami elzáródás van a gyomrában. Látni akar téged – mondja neki Sigur tömören. Az arca sápadt, a kezeit belegyömöszöli a zakózsebébe. Ez, jobban mint bármi, megrémiszti Mycroftot. Valóban borzasztó lehet a helyzet, ha Sigurból előtörnek az atyai érzések.

Amikor megérkeznek a kórházba, Sherlock már a műtőben van. Anyu a folyosón várja őket, az arca sápadt, a szemei túl fényesek. Megöleli Mycroftot, aztán Sigurhoz fordul.

-          Már egy órája bent vannak. Gondolod, hogy..?

Sigur egyik kezével átkarolja a vállát.

-          Minden rendben lesz – mondja mély, érdes hangon.

Végül megjelenik egy orvos, és közli velük, hogy Sherlock túl van a műtéten.

-          Találtunk némi károsodást a bélfalon, bár az oka nem világos – mondja. – Szeretnénk benntartani további megfigyelésre.

Anyu alsó ajka megremeg.

-          Azt hittük, jobban volt.

A sebész együttérzően megpaskolja Anyu karját.

-          Most bemehetnek hozzá – szól. – De egy darabig még lehet, hogy aludni fog.

Sherlock lassan tér magához, majd oldalra fordul, és öklendezik.

-          Gyakori reakció altatás után – mondja nekik a nővér. Aztán hoz egy csésze kamillateát.

Sherlock nem sokat beszél, viszont figyeli őket ködös tekintettel. Mycroft nem biztos benne, vajon csak képzeli-e, hogy Sherlock szemei valóban hosszabban elidőznek az ő alakján.

Anyu bent maradhat vele éjszakára a kórházban, de Mycroftnak és Sigurnak haza kell mennie. Reggel arra térnek vissza, hogy Sherlock az ágyában ül, homlokráncolva bámulva a kirakóra az előtte lévő tálcán.

-          A nővér adta – közli üdvözlés helyett. – Ostobaság.

-          Te mondtad neki, hogy unatkozol – mondja Anyu békítően.

-          Ami alatt azt értettem, hogy valami érdekeset szeretnék csinálni, nem pedig, hogy szeretném, ha még inkább untatnának. Sigur, hozz nekem egy újságot – parancsolja.

Sigur felvonja a szemöldökét a fia utasítását hallva, de miután egy pillantást vet a feleségére, engedelmeskedik.

-          Nem kellene így beszélned az apáddal – mondja Anyu lágyan.

-          Amikor valaki beteg, mindenki a kedvében akar járni – feleli Sherlock. – Nem ez a szokás?

Anyu mosolya megkeményedik.

-          Ne gondold, hogy ez felhatalmaz arra, hogy neveletlen légy, Sherlock.

Sherlock egy hosszú pillanatig bámul rá, aztán lefelé fordítja a tekintetét.

-          Hoztam neked valamit – szól Mycroft, és Sherlock rápillant, most először, mióta megérkeztek. – Legutóbb panaszkodtál, amiért nem hoztam neked ajándékot. Hát itt van.

Mycroft átnyújtja neki a vékonycsőrű póling kifőzött koponyáját, amit akkor talált, amikor a hosszútávfutás lett volna a feladat testnevelésórán. (Mycroft tudott egy rövidebb utat. Semmi értelme a felesleges köröknek.)

-          Nem vagyok biztos benne, hogy ezt be lehet hozni egy kórházba… - figyelmezteti őket Anyu, amikor Sherlock csillogó szemekkel kinyújtja a kezét a koponyáért. A mozdulat nyilvánvalóan túl hirtelen számára, mert megrándul az arca, és elsápad, de ez nem akadályozza meg abban, hogy alaposan megvizsgálja a koponyát.

-          Kifőztem az iskolai laborban – mondja Mycroft. – Teljesen fertőtlenített.

Sherlock megfordítja, és a madár koponyájának belső szerkezetét tanulmányozza. – A csontváz többi részét is láttad?

-          Nem találtam meg.

Sherlock összeráncolja a homlokát, mintha azt akarná kifejezni vele Mycroft felé, hogy igazán tehetett volna nagyobb erőfeszítést is. Aztán mégis megenyhül kicsit.

-          Egy napon szeretnék egy emberi koponyát.

-          Ó te jó ég – sóhajt Anyu. – Milyen morbid egy gyerek vagy. – De közben megsimogatja Sherlock haját.

-          Van egy az iskolában, a biológia laborban – mondja Mycroft. - Bár nem vagyok biztos benne, hogy igazi.

-          Szeretnék iskolába menni – jelenti ki Sherlock.

-          Túl fiatal vagy – válaszolja neki Anyu.  – Egyébként is, előbb meg kell gyógyulnod.

Sherlock elfintorodik.

-          Nem akarok még egy műtétet. Borzasztó volt.

-          Nos, reméljük, nem lesz szükség még egyre, igaz? – mondja Anyu. – Mycroft, itt maradnál vele egy pillanatra? Megyek, és beszélek az orvossal.

Mycroft leül Sherlock mellé. Úgy tizenöt perc elteltével Sigur fut be az újsággal. Egy darabig kényelmetlenül feszeng a fiai mellett, aztán hamar közli velük, hogy elintézni valója van az irodában. (Sherlock Mycroft felé fordulva megforgatja a szemeit.) Mycroft felolvas Sherlocknak az újságból, igaz, sosem jut tovább pár bekezdésnél, mielőtt Sherlock panaszkodni kezd, hogy unalmas a cikk, és olvasson inkább egy másikat. Ahogy múlik az idő, Sherlock kifogásai egyre gyakoribbak és türelmetlenebbek. Kényelmetlenül fészkelődik az ágyában, elgyötört arccal.

-          Erősödik a fájdalom? – kérdezi Mycroft.

-          Szükségem van orvosságra – mondja szűkszavúan Sherlock. - Kezd elmúlni a hatása.

-          Megmondom nekik, hogy…

-          Azt akarom, hogy vége legyen, Mycroft.

Mycroft tehetetlenül néz le az öccsére egy pillanatig.

-          Szólok a nővérnek.

***

Sherlock a vártnál lassabban gyógyul fel a műtét után, részben annak köszönhetően, hogy nem hajlandó enni. A nővérek egyre feszültebbnek tűnnek, ahogy Sherlock minden ételt érintetlenül küld vissza a konyhára. Inni sem hajlandó, még akkor sem, amikor az ajkai már teljesen cserepesek, és a torka olyan száraz, hogy krákogva beszél. Az orvosok gyászos képpel adják hozzá az anorexiát az eddigi tünetekhez.  Anyu kétségbeesett. Órákon keresztül ül Sherlock ágya mellett, finoman próbálva meggyőzni, hogy egyen egy keveset. Végül az orvosok kénytelenek egy csövön keresztül a szervezetébe juttatni a létfontosságú anyagokat.

-          Úgy nézel ki, mint egy földönkívüli – mondja neki Mycroft, amikor lenéz az öccsére, akit fél tucat gép vesz körül, vezetékekkel és csövekkel tekergőzve az ágya körül.

-          Cyborg vagyok – krákogja Sherlock. – Félig ember, félig gép. – Úgy tűnik, nagyon büszke magára.

-          Enned kellene – közli vele kötelességtudóan Mycroft, mert Anyu meghagyta neki, hogy próbáljon az öccse lelkére beszélni.

-          Az evés unalmas.

-          Így örökre itt leszel.

Sherlock megvonja a vállát.

-          Hoztál nekem újságot?

***

Persze végül Anyu az, akinek sikerül evésre bírnia Sherlockot. Mycroft és Sigur arra sétál be egy napon a megfigyelőbe, hogy ketten osztoznak egy tányér levesen.

-          Egy falat neked, egy falat nekem – mondja Anyu, ahogy lenyelve a korty levest Sherlocknak nyújtja a kanalat. A szemei csillognak az örömtől. – Mintha megint pici baba lennél.

Sherlock a szájába veszi a kanalat, a szemeit Anyura szegezve.

-          Jó kölyök – mondja Sigur megkönnyebbülten, és beleborzol Sherlock hajába. Sherlock összerándul, ahogy mindig, amikor Anyun kívül valaki más ér hozzá.

-          Nemsokára hazamehetek? – kérdezi, amikor kiürült a levesestányér.

-          Meglátjuk, mit mondanak az orvosok – feleli Anyu. – Biztos nem tartanak bent sokáig, ha látják, mennyivel jobban vagy már.  – Egy puszit nyom Sherlock hajára, ragyogó arccal. – Annyira büszke vagyok rád.

***

-          Mrs. Holmes, maga valóságos csodát tett – mondja később az orvos, amikor megvizsgálja Sherlockot.  – Hogy csinálta?

-          Ugyan, semmiség – válaszolja Anyu.  –Tanultam pszichológiát az egyetemen, és tudja, elég egyszerű az alapelv. A majom látja, a majom utánozza – mosolyog Sherlockra gyengéden.  – Orvos szerettem volna lenni. De az apám azt gondolta, nem lánynak való pálya.

-          Valóban? – feleli szórakozottan az orvos, a kórlapra firkálva valamit. – Nos, Mrs. Holmes, szeretnénk még néhány tesztet elvégezni a fiún, de remélhetőleg hamarosan hazaengedhetjük.

-          Az valóban csodálatos lenne.

-          Amikor hazamegyek – szól Sherlock később Mycrofthoz, amikor az a New Scientist-ből olvas fel neki -, segítesz majd megismételni az ebihalas kísérletet?

-          Ha lesz rá lehetőségem – feleli Mycroft. – Most, hogy jobban vagy, valószínűleg vissza fognak küldeni az iskolába.

Sherlock komolyan ráncolja a szemöldökét ezt hallva.

-          De én nem akarom, hogy visszamenj. Otthon is tudsz tanulni. Mindig tanulsz.

-          Tudom – mondja Mycroft.  – Nem tehetek róla, Sherlock.

Sherlock ingerülten néz rá.

-          Folytasd a felolvasást – szól hidegen.

***

Mycroft ezen a beszélgetésen gondolkozik úton hazafelé, meg azon, ahogy Sherlock és Anyu megosztották a tányér levest; arra gondol, ahogy Sherlock bemászott mellé az ágyba, és az ananászlé szagára.

-          Nem akarok visszamenni az iskolába – jelenti ki az apjának, amikor hazaérnek.

Sigur fáradtan ránéz a fiára, és megvonja a vállát.

-          Anyáddal beszéld meg.

-          Nem fog tetszeni neki. De ha te beszélnél vele…

Sigur oldalról sandít Mycroftra.

-          Cikiznek a suliban, igaz?

Cikiztek, amíg rá nem jöttem, hogy manipuláljam őket.

-          Nem. – Mycroft épp elég ideig habozik, hogy Sigur azt hihesse, csak férfiasan igyekszik elrejteni a szenvedését. (Sigurt cikizték a suliban. Mycroft meg tudja mondani abból, ahogyan az apja a nyakkendőjét köti.)

Sigur nehezen felsóhajt.

-          Beszélek Violettel, hátha tehetek valamit az érdekedben.

***

Anyu megingathatatlan.

-          Vissza kell menned, drágám – jelenti ki határozottan. – Mindig a tanulás az első. Majd váltok néhány szót az igazgatóval azokról a csirkefogókról.

-          Fogadhatnál mellém egy házitanítót – mondja Mycroft.  – Ha itthon maradnék, segíthetnék vigyázni Sherlockra.

-          Badarság. A magántanítók rémesen drágák. És Sherlock jól lesz. Túl sokat aggódsz! – Anyu kicsit erősebben paskolja meg az arcát. – Biztosan az apádtól örökölted. Nem tőlem, az biztos.

Sigur elviszi Mycroftot az iskolába Sherlock hazatértének másnapján. Sherlock csendesebb ezekben a napokban, nem beszél sokat, csak kuporog a kanapén, a fejével Anyu ölében, és nézi, ahogy Mycroft pakol.

-          Szóljatok, ha rosszabbul lesz – kéri Anyut Mycroft, amikor elköszön tőlük.

 Anyu csak mosolyog.

***

-          Biztosan nem lesz olyan szörnyű, ahogy gondolod – mondja neki Sigur minden meggyőződés nélkül, ahogy beállnak az iskola parkolójába. Mycroft hosszan néz az apjára.

-          Remélem.

***

A fiúk a hálóteremben kíváncsian néznek Mycroftra, amikor belép, de ő nem szolgáltat fogódzót a találgatásaiknak. Hasra vágódva az ágyán próbál relaxálni, és figyelmen kívül hagyni a gyomra ideges remegését. Az oldalára fordul, és valami éleset érez a zsebében. Előhúzza, hogy megnézze, mi az – a póling koponyája, amit Sherlocknak adott. Sherlock biztosan visszacsempészte a zsebébe, anélkül, hogy ő észrevette volna. Miért?

Miután pár másodpercig meredten bámulja a koponyát, elsimulnak a ráncok a homlokán. Tudja, mit kell tennie.

***

-          Holmes. – Az igazgató bozontos szemöldöke alól sandít rá. – Nem órán kéne lennie?

-          Az épp ellentétes lenne a célommal – feleli Mycroft. – Ha lenne olyan kedves uram, azt szeretném, hogy kirúgjon.

-          Hogyan?

-          Megszeghetek néhány szabályt, például telefirkálhatom a kápolnát, vagy hasonló, de inkább mindkettőnket megkímélném a fáradságtól. Kérem, rúgjon ki.

Az igazgató arckifejezése meglágyul kicsit.

-          Nézze, Holmes, tudom, hogy nehéz idők jártak mostanság magára otthon, de nem fogom…

-          Ha nem teszi meg – mondja Mycroft halkan, de határozottan. – Mindenkinek elmondom, hogy viszonya van a titkárnőjével…

-          Hogy nekem…

Mycroft egy köteg fényképet lök elé az asztalon keresztül.

-          Az eredetik nálam vannak.

Hosszú, terhes csönd áll be, míg az igazgató átfutja a képeket. Számítóan néz fel Mycroftra, összetámasztott ujjhegyekkel.

-          Biztosan ezt akarja? – kérdi. – Sokra vihetné. És ha megteszem, az elég csúnya foltot ejt majd a bizonyítványán.

-          Készen állok, hogy viseljem a következményeket – mondja Mycroft.  – Maga is, amennyiben nyilvánosságra kerülnek ezek a fotók?

Az igazgató hosszasan nézi Mycroftot.

-          Szükségem van az eredetikre – szól végül.

-          Amint otthon leszek, elküldöm magának.

-          Ha nem teszi, elmesélem a szüleinek ezt a beszélgetést.

-          Természetesen – válaszolja Mycroft fensőbbségesen. – Elvárom, hogy estig felhívja az anyám, megegyeztünk?

Az igazgató válasza mindössze egy fintor és egy bólintás.

***

Anyu nagyra nyílt, bánatos szemekkel néz rá.

-          Ó, Mycroft – szól, ahogy belép a nappaliba. – Hogy tehettél ilyet, éppen most?

Mycroft megvonja a vállát, és rápillant Sherlockra, aki a kanapén pihen, mellette a padlón egy lavór.

-          Visszahoztad a koponyát? – kérdezi, bárki más számára közönyösnek tűnő hangon. Mycroft azonban felismeri az örömét.

-          Itt van – nyújtja felé.

Sherlock elrejti a párnája alá.

-          Olvass fel nekem – utasítja aztán, és Mycroft bepréseli magát a kanapé sarkába, amit Sherlock kinyújtott lába szabadon hagy, majd előhúzza az egyik régi biológiakönyvét. Anyu összeszűkülő szemekkel nézi őket, aztán megfordul, és kisétál a szobából.

***

Este Sigur a szobájában találja Mycroftot. Kínosan feszeng a küszöbön, lenézve idősebb fiára. Mycroft próbálja kitalálni, mire gondolhat. Sigur évek óta nem tette be a lábát a szobájába – utoljára akkor járt itt, amikor még plüssállatok és Enid Blyton könyvek hevertek mindenfelé. Most a szoba majdnem üres, kivéve egy kupac könyvet, és a Brit Birodalom bekeretezett térképét a falon.

-          Ezt gyorsan megjártad, nem igaz? – mondja végül lágyan. – Csak néhány napija voltál az iskolában.

Mycroft megvonja a vállát.

-          Mi történt, fiam?

-          Drogot találtak a holmim közt. A Marchmont Heights zéró toleranciát hirdetett a drogokkal szemben – feleli gépiesen Mycroft.

Legnagyobb meglepetésére Sigur elmosolyodik.

-          Már tudom, miért mondja mindig Violet, hogy rám ütöttél. Hogy csináltad, őszintén? Preston nem rúgott volna ki a drogok miatt, ahhoz túl nagy a befolyásom felette.

Mycroft elgondolkozik egy pillanatra.

-          Megzsaroltam – ismeri be végül.

Sigur bólint, mintha csak erre a válaszra számított volna.

-          Tudod, Violet azt akarja, nyomjalak be a Harrowra.

-          Ha elküldesz egy másik iskolába, újabb módot találok, hogy kirúgassam magam – mondja Mycroft. – Nem akarsz botrányba keveredni, ugye?

Sigur felnevet.

-          Fogadok egy házi tanítót – szól. – De ne bosszantsd fel Violetet, rendben? Már így is elég bajom van vele.

-          Talán kevesebb bajod lenne, ha megszakítanád a viszonyt a szajháddal a Cityben – mondja hűvösen Mycroft.

Sigur szórakozva emeli fel a szemöldökét.

-          Majd megérted, ha idősebb leszel. Te aztán tényleg nem estél messze a fádtól – mondja őszinte csodálattal.

Dehogynem, gondolja Mycroft sértődötten, de nem válaszol semmit Sigurnak, aki mosolyogva megpaskolja Mycroft fejét, mielőtt kimenne a szobából.

***

Anyu nagyon komolyan veszi a feladatot, hogy megfelelő házi tanítót találjon Mycroft számára, és a hétvégére fel is fogadja Sarah Batemant, egy Oxfordban frissen diplomázott fiatal tanárnőt, hogy felügyelje a fia tanulmányait. A lány magas és ijesztően sovány, hosszú, egérszürke hajjal és krétafehér bőrrel. Mycroft maga is meglepődik, hogy rögtön megkedveli őt. Sokkal okosabb, mint bármelyik eddigi tanára, és mindig kész elkalandozni a hivatalos tanterv által kijelölt ösvénytől. Amikor észreveszi, hogy Mycroftot mennyire érdekli a történelem, kivesz egy rakat könyvet a Nemzeti Könyvtárból, és együtt merülnek el bennük.

Anyu ragaszkodik hozzá, hogy Mycroft szigorú ütemtervet tartson a tanulmányaiban, és a ház másik, átellenes felében utal ki neki és Sarahnak egy tanulószobát. Mycroft csak esténként látja Sherlockot, amikor néhány órát olvasással töltenek, vagy megbeszélik Sherlock kísérleteit. Úgy tűnik, Sherlock gyomorpanaszai csökkennek. Ugyanúgy rohangál a házban fel-alá, mint betegsége előtt, kísérletezik és megfigyeli az embereket, igaz, lassabban mozog, mint amire Mycroft emlékszik, és mintha óvatosabb is lenne. Egyszer-kétszer rajtacsípi Sherlockot, hogy a tanóráikat figyeli. Amikor szól Sarahnak, a lány megkérdezi Sherlockot, akar-e csatlakozni hozzájuk, de Sherlock csak elfintorodik, és továbbáll.

-          Hát nem nagyszerű, hogy Sherlock már ennyivel jobban van? – kérdezi Mycroft Anyutól puhatolódzva vacsoránál.

Anyu egy széles mosollyal felel, és megpuszilja a feje búbját.

-          Ez valóban valóságos csoda, amiért mindannyian imádkoztunk.

***                                                             

Néhány nappal később Mycroft épp anyu szobája előtt sétál el, amikor egy elfojtott hang üti meg a fülét.

-          Sherlock? – torpan meg, aztán megfordul, és elindul visszafelé a folyosón. A hang megismétlődik, ezúttal halkabban, és Mycroft csak egy pillanatig habozik, mielőtt belöki Anyu szobájának ajtaját.

Anyu épp az ájult Sherlock fejét igyekszik feltámasztani. A fiú ajkai elkékültek.

-          Mintha nem lélegezne – szól Anyu.

Mycroft a következő másodpercben ott terem mellette, a szíve a torkában dobog. Az öccse nyakára helyezi az ujját, pulzust keresve. Megtalálja, de ijesztően lassú.

-          Jobb, ha hívjuk a mentőket, ugye? – mondja Anyu elgondolkozva.

Mycroft Sherlock mellkasára teszi a kezét, próbálva emlékezni arra, amit az újjáélesztésről tanult. Megnyomja az öccse mellkasát, aztán előrehajol, hogy levegőt fújjon a fiú tüdejébe. Válaszként egy enyhe sóhajt érez az arcán.

-          Sherlock – szól -, Sherlock, kérlek, nyisd ki a szemed.

Sherlock szempillái megrebbennek, aztán hirtelen felül, zihálva.

-          Rendben van, minden rendben van, rendben – ismételgeti Mycroft, az öccse hátát masszírozva.

-          Ahh – lihegi Sherlock – Anyu.

Kinyújtja a kezét Mycroft mellett, abba az irányba, ahol Anyu áll, telefonon beszélve a mentőkkel. Anyu ledobja a telefont, és félretolja Mycroftot, a karjaiba véve Sherlockot. A fiú belékapaszkodik, apró ökleivel markolva a köntösét. Kapkodó, zaklatott lélegzetvételek között Sherlock motyog valamit Anyu fülébe – Mycroft nem hallja tisztán, de Sherlock szájáról a „sajnálom” szót véli leolvasni.

-          Ejnye, ejnye, kicsikém – simogatja Anyu a haját. – Hamarosan jobban leszel.

***

Az ezt követő események összemosódnak. Mycroft emlékszik, hogy nézi a sírdogáló Sherlockot, aki Anyuba kapaszkodik, aztán a mentősök érkezésére, sötétzöld egyenruhák és pergő kérdések, aztán Sarah, ahogy finoman kivezeti Mycroftot a szobából

-          Igyunk meg egy teát – mondja neki a lány.

Mycroft esetlenül a konyhapultnak támaszkodik, miközben nézi Sarah-t teát készíteni. Az arca érthetetlenül nedves, és sós íze van, fedezi fel. Nem emlékszik rá, hogy sírt volna.

-          A mentősök szerint az öcséd rendbe fog jönni – mondja Sarah komolyan.  – Az anyukád elkíséri a kórházba.

-          Velük akarok menni – válaszolja Mycroft.

-          A mentőautóban rendszerint csak egy kísérő utazhat – szól Sarah. – De talán te meg én bemehetünk hozzá egy kicsit később.

Mycroft azon kapja magát, hogy reszket. Sarah leülteti egy székre, és az ujjait egy bögre meleg tea köré kulcsolja.

-          Lélegezz mélyeket. Lassan idd a teád.

-          Nem értem – mondja Mycroft, valami megmagyarázhatatlan ok miatt vacogó fogakkal. – Miért kért bocsánatot?

***

Sokkal később, amikor Mycroft összeszedte magát, Sarah-val eltaxiznak a kórházba. Sherlock ágyban fekszik, várva a teszteredményeket. Anyunak támaszkodik, egyik kezének ujjait az asszonyéiba kulcsolva. Amikor Mycroft és Sarah belépnek, Sherlock futólag rájuk pillant, aztán visszafúrja az arcát Anyu ruhájába.

-          Szia, kedvesem – szól Anyu Mycrofthoz. – Igazán nem kellett volna bejönnöd.

-          Mycroft nagyon türelmetlen volt, hogy láthassa az öccsét – magyarázza Sarah.  – Gondoltam, jobb lenne, ha személyesen győződne meg róla, hogy minden rendben.

-          Már jobban van – válaszolja Anyu. – Azt tervezik, bent tartják éjszakára, és csinálnak néhány légzés vizsgálatot. Itt maradok vele, azt hiszem. Ó Mycroft, igazán nem kell így elkámpicsorodnod.

-          Nem lélegzett – hallja saját magát Mycroft, mintha akaratán kívül szólalna meg. – Meghalhatott volna.

Sherlock keze görcsösebben kezdi szorítani anyuét, elfehéredő ujjpercekkel. Anyu megrovóan néz Mycroftra.

-          Csinálhatnál valami hasznosat – mondja az asszony hidegen -, például itt maradhatnál a testvéreddel, amíg én beszélek az orvosokkal.

Sherlock riadtan emeli fel a fejét.

-          Ne menj –kérleli.

-          Csak egy pillanat, drágám – nyom egy puszit Anyu a homlokára. – Maradj itt a bátyáddal. Elvégre te is annyira akartad látni, nem igaz?

-          Nem – feleli Sherlock. – Nem akarom, hogy elmenj. Maradj velem, kérlek!

De anyu határozottan kifejti magát Sherlock öleléséből, lesimítva a szoknyáját. 

-          Egy perc, és itt vagyok.

Sherlock falfehér arccal néz utána.

-          Akarod, hogy felolvassak neked? – ajánlja Mycroft.

Sherlock ránéz, megrázza a fejét, aztán összegömbölyödik. Szándékosan elfordítja a fejét Mycrofttól, a párnába rejtve az arcát. Mycroft tehetetlenül pillant fel Sarah-ra, aki zavartan von vállat.

Anyu egy jó fél óráig távol van, és ez idő alatt Sherlock végig a párnájába szuszog, és nem hajlandó válaszolni sem Mycroft, sem Sarah kérdéseire. Amikor Anyu visszatér, átfordul az ágyon, megragadva az asszony kezét.

-          Rendben van, édesem – mondja Anyu szórakozva. – Az orvosok nem találtak semmi rendelleneset, de egy gép fogja ma éjjel vizsgálni a légzésed. – Anyu felnéz Sarah-ra. – Azt hiszem, jobb lenne, ha hazavinnéd Mycroftot, nem gondolod? Elvégre azért fizetlek, hogy tanítsd, nem pedig hogy kórházakban masírozzatok fel-alá – fejezi be könnyed hangon.

Sarah csak pislog.

-          Én… természetesen. Csak azt gondoltam…

Anyu legyint a kezével

-          Nem bántani akarlak, drágám. De azt gondolom, a fiúnak most jobb lenne, ha hazamenne.

-          Holnap megint meglátogatlak – mondja Mycroft Sherlocknak, aki még csak nem is néz rá.

***

Mycroft nem tud aludni aznap éjjel. Forgolódik, dobálja magát az ágyában, és próbál nem Sherlock elkékült ajkaira gondolni.  Végül felkel, és előkotorja a Család orvosa című könyvet. Keresztbetett lábbal ül a padlón, átlapozva a kötetet. Nem ostoba: tudja, hogy semmi olyasmit nem talál benne, amit az orvosok esetleg elmulasztottak volna észrevenni. Bármilyen okos is, az intelligencia nem ér fel hosszú évek orvosi képzésével. De talán ha megértené kicsit, elmúlna a mellkasát szorító rossz érzés.

A könyv nem túl bőbeszédű, de Mycroft jegyzeteket készít a hivatkozásokról, beleértve – és Mycroft hosszan habozik, mielőtt ezt is felvenné a listájára – egy könyvet a leggyakoribb mérgek tüneteiről. Majd meggyőzi Sarah-t, hogy vigye be a Nemzeti Könyvtárba később, elcseni a tagsági kártyáját, és kitalál valamit, hogy elegendő ideje legyen kivenni a könyveket. Végül Mycroft az orvosi könyvre dőlve alszik el, amikor a szürke hajnali fény már bedereng az ablakon.

Mycroft az elkövetkező napokban nem mehet be Sherlockhoz a kórházba – Anyu azt mondja, hogy Sherlock nagyon nyugtalan, és a sok látogató csak még jobban felzaklatná. Mycroft Anyu ruháinak szagából kitalálja, amikor az asszony hazaérkezik, hogy Sherlocknak kiújultak a gyomorproblémái.

A következő héten sikerül megszereznie az orvosi könyveket a könyvtárból. Sarah összevonja a szemöldökét, amikor észreveszi, hogy Mycroft belecsempész egyet a Tudorokról szóló könyvébe, de Mycroft meglepetésére nem szól semmit. Hagyja, hogy tovább olvassa az órán.

***

Szombaton Sherlock végre Anyun kívül más látogatót is fogadhat. Sigur és Mycroft egy nagyon csendes, sápadt Sherlockhoz megy be a kórházba. Mycroft hozott magával néhány újságkivágást, amit Sherlock minden érdeklődés nélkül hallgat végig. Le sem veszi a szemeit Anyuról, amíg az a szobában van. Amikor az asszony és Sigur végül kimennek, hogy beszéljenek az orvosokkal, Mycroft leteszi az újságokat, és közelebb húzódik az öccséhez.

-          Jobban vagy valamivel?

-          Leállt a légzésem – suttogja Sherlock. – Éjjel. Kétszer, mióta behoztak.

-          Mi történt?

-          Fényeket láttam. Fájt.

-          Alvás közben?

Sherlock a takarója sarkát pöckölgeti.

-          Mikor jön vissza Anyu?

-          Hamarosan, azt gondolom – feleli Mycroft. – Ihatok az ananászlevedből?

Kinyújtja a kezét a dobozért, de Sherlock hirtelen megállítja, fájdalmasan vékony ujjait Mycroft csuklójára kulcsolva.

-          Nem – mondja. – Nem neked van.

Mycroft visszaereszkedik a székébe, miközben vadul kalapál a szíve.

-          Rendben – szól, nem egészen biztosan abban, hogy magához vagy Sherlockhoz beszélve.

***

Mycroft megvárja, amíg a szüleit lefoglalja Sherlock egy újabb hányásrohama, aztán kereket old. Sherlock egyik orvosát a folyosón találja, mélyen beszélgetésbe merülve az ügyeletes nővérrel. Hangosan megköszörüli a torkát, mire mindketten ránéznek.

-          Nagyon sajnálom, hogy megzavarom önöket – mondja Mycroft -, de Sherlock Holmes bátyja vagyok, és szeretném megkérdezni, felmerült-e önökben a mérgezés lehetősége?

-          Elnézést?

-          Azt gondolom, hogy esetleg megmérgezték. Olvastam a tünetekről, tudják, és az arzén keveréke a…

-          Mégis, mi a csudáról beszélsz?

-          Megmutathatom a jegyzeteimet – húz elő Mycroft egy köteg lapot, amit az egyik könyvéből tépett ki és jegyzetelt tele. – Mindig nem sokkal evés vagy ivás után lesz rosszul. Beleillik a képbe.

Az orvos zavart arckifejezéssel veszi át Mycrofttól az papírokat.

-          Ez elég elrugaszkodott, kedvesem – mondja kedélyesen a nővér. – Ugyan ki akarna megmérgezni egy kisfiút?

Mycroft mély levegőt vesz, és próbálja figyelmen kívül hagyni, ahogy a szoba hirtelen elhomályosodik körülötte, mintha ködfátylon át látná.

-          Az anyám.

Az orvos szemöldöke azonnal az a homloka tetejéig szalad.

-          Nos, őszintén – gyűri össze Mycroft jegyzeteit a kezében. – Nem tudom, mi a bajod, fiatalember, de hidd el nekem, felismerem a mérgezés tüneteit. És hogy bárki megvádolja Mrs. Holmest…

A nővér nyugtatóan az orvos karjára helyezi egyik kezét. Előrehajol, hogy az arca Mycrofttéval egy szintbe kerüljön, együttérzően pislogva rá.

-          Biztosan nagyon nehéz lehet neked, hogy ilyen beteg a testvéred – mondja kedvesen. – Gondolom, nem túl sok ideje jut rád a szüleidnek mostanában, igaz?

-          Nem – tiltakozik Mycroft -, nem ezért…

-          De hidd el, kedvesem, nem ez a legjobb módja annak, hogy magadra vond a figyelmet. Most pedig ne aggódj. Nem mondom el a szüleidnek ezt a kis incidenst. Az anyukádnak van így is épp elég baja. Szegény asszony, egész nap ott ül a fia betegágya mellett…

-          Valóban – köhögi a doktor.

-          Rendben – néz le csüggedten Mycroft a cipője orrára. Gondolta, hogy nem lesz egyszerű rábírni az embereket arra, hogy kivizsgálják az ügyet, de arra nem számított, hogy ilyen könnyedén lerázzák majd. – Sajnálom, hogy feltartottam önöket.

***

-          Apa – szól Mycroft Sigurnak aznap este bátortalanul.

Anyu még a kórházban van Sherlockkal, és épp ez az, ami arra készteti Mycroftot, hogy megpróbálkozzon szóba hozni a dolgot.

-          Hmmm?  -Sigur nem néz fel a papírhalomból, amit épp átolvas.

-          Sosem jutott eszedbe, hogy van valami különös Sherlock betegsége körül?

-          Hmmm? Hát persze, hogy különös. Az orvosok mintha nem tudnák pontosan megmondani, mi a baja. Semmirekellő tökfilkók.

-          Úgy értem – üti tovább a vasat Mycroft -, sosem jutott eszedbe, hogy valaki szándékosan betegíti meg?

Sigur ekkor felnéz rá.

-          Miért tenne bárki is ilyet?

-          Anyu – böki ki Mycroft -, szeret beszélni az orvosokkal. Láttam, ahogy mosolyog. És…

Mycroft elhallgat látva az apja arcára kiülő dühös kifejezést.

-          Mi a fenét akarsz ezzel mondani?

-          Semmit – emeli fel a kezeit Mycroft. – Semmit. Csak tréfáltam.

-          Hogy merészeled egyáltalán…

-          Már mondtam, hogy csak tréfáltam.

-          Te kis… Takarodj a szobádba. Ez nem mulatságos. Soha többé ne halljam, hogy így beszélsz.

Akárhogy is, Mycroft nem megy vissza a szobájába. Helyette Anyu szobájába megy. Semmihez sem nyúltak, mióta Sherlock utoljára rosszul lett. Az ágynemű rendetlen, a takaró lelóg az egyik oldalon a földre. Egy párna leesett, és Mycroft lába előtt hever a földön. Felveszi, és alaposan megvizsgálja.

-          Nem csak kitaláltam – mondja a párnának. Az csak szótlanul mered rá: egy újabb néma, haszontalan szemtanú.

***

 Csak egyetlen személy jut Mycroft eszébe, aki hinne neki.

-          Sarah Bateman – hallja a tanára nyugodt hangját a vonal túlfelén. Mycroft habozik, nem tudva, mit mondjon.

-          Halló – ismétli meg Sarah, idegesen a hosszú csöndtől.

-          Sarah?

-          Mycroft? Valami baj van?

Mycroft egy pillanatig csendben marad, keresve a megfelelő szavakat. Valahogy ez még nehezebb, mint Sigurral beszélni, vagy a nővérekkel. Mert kedveli Sarah-t. Nem akarja, hogy azt gondolja, csak hazudik, hogy magára vonja a figyelmet.

-           Én… – kezd bele, aztán elhallgat.

-          Szeretnéd, ha odamennék személyesen? – kérdezi Sarah, és Mycroft nyel egy nagyot.

-          Igen, kérlek.

***

Egy órával később lent megszólal a csengő, és Mycroft Sarah hangját hallja: tiszta és bocsánatkérő, ahogyan elmondja Sigurnak, hogy egy fontos iratot Mycroft szobájában felejtett. Sigur egy közönyös választ mormol, és engedi, hogy Sarah felrobogjon az emeletre.

Mycroft a szobája ajtajában várja, némán beinvitálva.

-          Mi történt? – Hosszan és komolyan tanulmányozza Mycroft arcát. – Az öcséddel kapcsolatos?

Meglepetésére, Mycroft azon kapja magát, hogy teljesen kiszárad a torka és lángolni kezd az arca.

-          Azt hiszem… azt hiszem…

-          Ülj le – kormányozza Sarah egy szék felé, majd letérdel mellé. – Mondd el szép lassan.

És Mycroft elmondja neki, tekervényesen és (ahogy később megállapítja) szégyenletesen összefüggéstelenül. Beszél a párnáról a földön, a póling koponyáról, Anyu mosolyáról, és arról, hogy Sherlock többé nem mer ránézni.

Sarah komolyan hallgatja. Amikor Mycroft befejezi, bólint.

-          Gondoltam, hogy valami nincs rendben.

-          Elképzelhetőnek tartod, hogy igazam van? – Mycroftot félig megnyugtatja, félig megrémiszti a lehetőség.

-          Azt gondolom, azok az orvosok nem értik a dolgukat – feleli csípősen Sarah. – És hogy az apád túl közelről szemléli a dolgokat ahhoz, hogy tisztán lásson. Alaposan ki kell vizsgálni ezt az egészet. Beszélnünk kell a rendőrséggel.

Mycroft önkéntelenül összerezzen a gondolatra, és Sarah megrovóan néz rá.

-          Ugye tudod, hogy egy nagyon komoly bűncselekményről van szó?

-          Nem fognak egy kisfiúra hallgatni. Te pedig elveszítheted az állásod, ha megvádolod Anyut, még ha csak közvetve is. Egy névtelen feljelentés sosem névtelen, ha Sigur Holmes feleségéről van szó.

Sarah az ajkain dobol az ujjával, elgondolkozva.

-          Meg fognak hallgatni, ha van bizonyítékunk.

-          Megpróbálhatok mintát szerezni Sherlock gyümölcslevéből – mondja kételkedve Mycroft. – Azt hiszem, abban van a méreg.

-          Ez még nem bizonyítaná, hogy ki tette oda – mutat rá Sarah. – Nem, jobb ötletem van. Az egyik barátom egy műszaki cégnek dolgozik. Talán van valamije, ami segíthet nekünk.

***

-          Hoztam neked valamit – mondja Mycroft másnap, ahogy odalép Sherlock ágyához.

-          Jesszusom - szólal meg Anyu. – Ugye nem egy újabb koponya?

-          Egy mezei nyúl koponyája – magyarázza Mycroft az öccsének. – Ritkán találni teljes épségben lévő darabot.

Mycroft látja, ahogy a testvére szemében hirtelen érdeklődés lobban, aztán ugyanolyan gyorsan ki is alszik, hogy átadja helyét az apátiának, amibe legutóbbi kórházba kerülése óta süllyedt.

-          Tedd az asztalra –krákogja. – Később majd megnézem.

Mycroft óvatosan leteszi a koponyát, úgy rendezve, hogy a kamera Sherlock ágyára fókuszáljon.

-          Most pedig – mondja, ahogy leül az öccse ágya mellé -, akarod, hogy felolvassak neked?

***

Mycroftnak hat és félórányi felvételt kell áttekernie, míg végül megtalálja, amit keres. A képernyőn az éjszakás nővér épp most tompította le a fényeket. Anyu felkel, és odaáll Sherlock ágya mellé; kisimítja a tincseket a homlokából. Sherlock próbál felülni, kérlelően kinyújtva az egyik kezét. Mycroft figyeli, ahogy Anyu a tenyerét Sherlock mellkasának támasztja, visszanyomva őt az ágyra, majd a másik tenyerét a szájára és az orrára szorítja. Sherlock küzd ellene, a karjai és a lábai rángatódznak, a teste ívbe feszül a kétségbeesett küzdelemben, hogy kiszabaduljon. Mycroft a képernyő sarkára pillant, ahol a számláló mutatja az eltelt másodperceket. Négy perc oxigén nélkül maradandó agykárosodáshoz vezet. Mycroft beleharap az ajkába, ahogy a testvére mozdulatai egyre lassabbá és erőtlenebbé válnak, mígnem a karjai lehullnak két oldalt.

Amikor Anyu végül elereszti a fiát, az arckifejezése teljesen nyugodt. Egy zsebkendőért nyúl, hogy letörölje a kezeit, aztán megigazítja a haját, mielőtt elindul a nővérért.

Mycroft látja a képernyőn, ahogy Sherlock magához tér, egyik oldalára gördül, miközben remegnek a vállai. Bármennyire gyáva gondolat is, Mycroft hálát ad az égnek, amiért nem látja az öccse arcát.

Megállítja a szalagot. Sokáig ül csendben a fekete képernyőre bámulva. Aztán felkel, és visszatekeri a felvételt a megfelelő pontra. Egy rövid megjegyzést ír, melyben elmagyarázza a körülményeket, megadja Sherlock nevét és a kórház címét. Aztán az egészet elküldi a Scotland Yardnak.

***

Sigurt másnap délután hívják fel a rendőrőrsről. Mycroftnak épp órája van Sarah-val, de mindketten megdermednek, és egymásra néznek, ahogy meghallják Sigurt dühös zúgolódását a telefonba. Aztán egyszer csak elcsendesedik.

-          Rendben van – hallják, ahogy rá egyáltalán nem jellemző, megtört hangon beleszól a kagylóba. – Már indulok is.

Csak késő este ér vissza. Bejön, és megáll Mycroft ágya mellett, lenézve a fiúra. A szemei vörösek.

-          Sajnálom – mondja végül. – Hallgatnom kellett volna rád.

-          Mi fog történni Anyuval?

-          Megmondtam nekik, hogy nem teszem le az óvadékot. Meg akarta ölni a fiam.

Mycroft felhúzza a térdeit a mellkasához, próbálva elnyomni a szorító érzést a gyomrában.

-          És Sherlock?

Hamarosan hazaengedik. Most, hogy tudják, mi okozta a bajt, könnyű lesz meggyógyítani… Jesszusom… Hogy nem vettem észre?

-          Megmutatták neked a videót?

Sigur hosszan néz a fiára, kiolvashatatlan arckifejezéssel.

-          Most már aludj, Mycroft – feleli végül.

***

Sherlock másnap jön haza. Mycroft idegesen toporog a szobája küszöbén, hallgatja, ahogy becsapódnak a kocsiajtók, majd a kulcs neszezését a zárban, Végül rászánja magát, hogy lemenjen, odasietve a lépcsőhöz, csak hogy azt lássa, hogy Sherlock már félúton van felfelé, egyik kezével a korlátba kapaszkodva. Mindketten megdermednek, egymásra nézve. Sherlock vékony kis arca maszkszerű, teljességgel kifejezéstelen.

-          Hogy vagy? – kérdezi Mycroft egy évszázadnyi hosszúságúnak tűnő csend után. Sherlock arcán karmolás nyomok vannak, veszi észre.  Apró körmök – nem Anyu csinálta. Saját maga.

-          A koponyában volt – mondja végül Sherlock. – Te tetted oda. Volt egy kábel…

-          Rejtett kamera.

-          Hát persze. Ostoba. – Sherlock elfordítja a fejét egy pillanatra, a szemei a semmibe bámulnak.

-          Egész végig tudtad, hogy mit csinál, igaz? – kérdezi Mycroft.

Sherlock visszafordítja felé a fejét, ismét üres kifejezéssel az arcán.

-          Miért nem szóltál róla?

Sherlock lehorgasztja a fejét egy pillanatra, és Mycroft csak a fekete fürtöket látja, és az ökölbe szorult fehér kis kezeket. Amikor az öccse ismét felnéz, a szemei sötétek a haragtól.

-          Mert nem akartam úgy végezni, ahogy te, Mycroft. Soha, senki nem szeretett téged.

És Sherlock hirtelen előrenyomul mellette, túl vékony karokkal és könyökkel odébb lökdösve őt.

-           Sherlock – Mycroft megpróbálja elkapni az öccse karját, de Sherlock erősen odébb taszítja. Mycroftnak meg kell kapaszkodnia a korlátban, hogy ne zuhanjon le.

-          Ne nyúlj hozzám – köpi felé Sherlock dühös, sápadt arccal. – Ne szólj hozzám. Gyűlöllek. Mindent tönkretettél.

És Sherlock már nincs is ott mellette; vadul becsapja Anyu szobájának ajtaját maga mögött. 

Mycroft sokáig áll a folyosón, bámulva az üres ajtóra, de Sherlock nem bújik elő többet.