Odafent

Sheriarty, még nem az enyém, hanem fordítás Killerweasel: Up on the roof című műve alapján, a szerző tudtával és beleegyezésével. Zseniális egyperces, egyszerűen kivitelezve. Maga a gyilkos letisztultság, mint egy jéghideg vodka feles. 

Jimnek van egy utolsó kérése Sherlockhoz...

Odafent

Sherlock kisétált a St. Bart’s tetejére, és ott találta Moriartyt, amint unottan ücsörgött a párkányon.

Jim keskeny mosollyal az arcán talpra ugrott.

-     Helló, Sherlock.

Ahogy a konzultáns detektív közelebb sétált, Jim halkan dúdolgatva elkezdte kigombolni a kabátját. A dallam eléggé hasonlított azokra a hangokra, amik John rossz pornójából szűrődtek időnként. Sherlock gyanakodva nézett rá.

-     Mégis, mi a fenét csinálsz?

Jim végzett a kabátja levételével, és letette azt a párkányra.

-     Mielőtt elkezdjük a végjátékot, megtennél nekem valamit? – kuncogta, ahogy meglátta Sherlock arckifejezését.  – Neeem, édes, semmi olyasmit. Túl régóta ragaszkodsz már ahhoz a kis ölebedhez. Mindketten tudjuk, hogy egyikünk sem élvezné igazán. Egyébként is túl… macerás.

-     Akkor mégis, mit? – Sherlock megpróbálta figyelmen kívül hagyni az égő arcát. Úgy döntött, biztos a szél a felelős érte, nem a zavara.

-     Valamit, amit mindig is ki akartam próbálni – lépett közelebb Jim. – Csak öt perc, aztán rátérhetünk a mókára. – Beszéd közben előre-hátra hintázott a sarkán. – Fel akarom próbálni a kabátodat.

Sherlock pislogott néhányat, aztán csak meredten bámult a másik férfira. – Komolyan gondolod. – Az eddigi keskeny mosoly mániákussá szélesedett Jim arcán.  – Nevetségesen fog állni rajtad. Személyesen rám van szabva.

-     Nem érdekel. – Még egy lépést tett előre. Ha ennél is közelebb jön, mindkettőjüket be tudja bugyolálni a kabátba. – Csak öt perc, Sherlock.

-     Ez a legutolsó dolog, amire számítottam tőled. – Sherlock lassan kigombolta a kabátját. Kibújt belőle, majd előre nyújtotta Jim felé.  – Nagyon bosszús lennék, ha ledobnád a tetőről.

Jim gyakorlatilag kirántotta a kabátot a kezéből.

-     Miért tennék olyat? – Belebújt, majd felgöngyölte az ujjait, amikor észrevette, hogy azok túl hosszúak. Aztán felhajtotta a gallért.

-     Hogy nézek ki?

-     Mint egy kisfiú az apja kabátjában. – kuncogta halkan Sherlock. – Akarod a sálat is?

-     Nem, ez elég. – Jim fel-alá járkált a tetőn, időnként kihajolva, mintha vizsgálna valamit az utcán.

Amikor öt perc múlva visszajött, megpördült, a kabátot köpenyszerűen meglebbentve maga után. Levette, és visszaadta Sherlocknak, majd hátrébb lépett a párkány felé.

-     Mindig is tudni akartam, milyen lehet a bőrödbe bújni.  – Kihúzta magát, és hirtelen az egész viselkedése megváltozott. A személy, akivel Sherlock az imént beszélt, teljesen eltűnt. – Kezdhetjük, Sherlock?

Sherlock felvonta az egyik szemöldökét.

-     Akarod, hogy kezdjük újra a tetőre való belépőmtől?

-     Persze, miért is ne? – Jim ismét elfoglalta helyét a párkányon. Felvette a saját kabátját. – Ezúttal lehetnél kicsit drámaiabb, mikor bejössz.

-     Meglátom, mit tehetek.