"Sherlock Holmes kéréseit mindig nehéz volt visszautasítanom, hiszen mindegyiket a végletekig szabatosan és világosan, ellenállhatatlanul nyugodtan és határozottan terjesztette elő."
(A. C. Doyle: A ferde szájú)
Mondjátok, hogy nem csak én... (Kérlek mondjátok.)
Watsonkááám
VálaszTörlésNem sok mindent olvastam tőle (de folyamatban van), de nem igaz, hogy mennyire shipelhetőek. Watson annyira szereti Sherlockot, kb egy jó szava van hozzá, és majd meghal a büszkeségtől meg a boldogságtól, és azonnal ugrik, ha kell neki valami, és olyan türelmesen megvárja, míg Sherlock méltóztatik megmagyarázni neki, hogy mit miért kellett tennie. Annyira csodálja, hogy az már fangirlködés. XD Sherlock meg az idő legnagyobb részében rémesen lenéző vele, de még mindig kevésbé, mint a többi emberrel, és többször is mondja, hogy ő az egyetlen barátja, és annyira aranyos, ahogy mégis kifejezi iránta a ragaszkodását.
Oké, tudom, hogy milyen régen írták ezeket, és nem kéne így éreznem, de nem bírtam ki, mégis dalolt a szívem olvasás közben.
Én mostanában rákaptam a klasszikus kánon alapján írt Holmes/Watson ficekre, és elmondhatatlanul élvezem. Való igaz, hogy nem csak a sorozat, vagy a Guy Ritchie féle filmek alapján shipelhetőek, minden ott van a Doyle kánonban! Ezen a Watson, mint fangirl dolgon meg jót nevettem, van benne valami. ;)
TörlésNem nemcsak te :)
VálaszTörlésImádom őket, nem hiszem el, hogy Doyle soha nem gondolt semmi másra, miközben ezeket leírta.
Hm, szerintem ő a tök ártatlan vikrotiánus lelkével tényleg nem gondolt másra, de mai szemmel olvasva egyszerűen nagyon nehéz kizárni ezt a kontextust, pláne egy tumblr-en eltöltött kellemes másfél óra után. :P
Törléselvileg Doyle írásaiban a kettejük kapcsolata csupán baráti - akkoriban az igazi barátság fogalma többet jelentett, mint ma.
VálaszTörléshát, mindenki mondhat amit csak akar, de nekem akkor is ott lapul "az a bizonyos" a sorok között :D úgyhogy ne aggódj, nem csak te... ;)
Igen, és is így gondolom, hogy nem szánta tudatosan másnak, mint egy gyönyörű barátság, de nagyon érdekes dolog volt ez a viktoriánus Anglia... pláne mai szemmel visszatekintve. Azért jó, hogy nem csak én vagyok ilyen elvetemült fangirl. :P
Törlésó, nemnemnem, nem csak te ;) és hát pont ez az, mai szemmel itt kő kövön nem marad. és különben is, Doyle apó fejébe sem láthat bele senki. bízzunk benne, hogy akármi is volt a szándéka, nem fog minket éjjelente kísérteni, hanem maximum jót mosolyog rajtunk :D (vagy netán örül, amiért végre valaki megértette a lényeget :D)
TörlésEngem kísérthet, beraknám neki az első évadot... Aztán a Reichenbachnál meglapogatnám a vállát. :D
TörlésÉn egész eddigi életemben úgy voltam vele, és még most is igaz, hogyha egyszer meghalok, én felkutatom Arany Jánost, Petőfit, Jókait, Gárdonyit, Rejtőt, P.G.Wodehoust és persze Doylet is és elmondom nekik mennyire fantasztikusakat alkották, hogy mennyire rajongók értük, és ugyan már adjanak egy autogrammot! Az, hogy márciusi ifjak, meg hasonló történelm személyiségek is ott lehetnek nem igazán merült föl bennem. Szóval azt akarom mondani, hogyha egyszer odakerülök én megkérdezem tőle, hogy ez most mégis miképpen gondolta.
VálaszTörlésBár szerény személyem szerint igaz és őszinte barátok, nagyon, nagyon mély szeretet fűzi egymáshoz Holmest és Watsont, ami manapság már csak a szerelemmel tudunk beazonosítani. De persze ki tudja, és különben is nem leszek képmutató, mert én is ugyanúgy imádom őket együtt, mint bármely más rendes fangörl.
Szóval nem csak te :)
(Különben az Arany emberben van, amikor a szigeten a lány kedvesemnek, meg gyönyörűmnek nevezi édesanyját és csókot nyom az orcájára. Ha emlékeim helyesek, mert ezt is régen olvastam, de azt tudom, hogy nagyon furcsának hatott)
Teljesen hasonlóan látjuk a dolgot, azt hiszem. Igen, ma már nem tudjuk máshogy beazonosítani - mármint nyilván az olvasmányokból, filmekből etc. tudjuk, hogy másképp viszonyultak a barátsághoz, mégis, ott van bennünk a kisördög, mert egyszerűen nem lehet kikapcsolni az elmúlt száz-kétszáz év történéseit az agyunkból. Kicsit tudathasadásos állapot ez, egyszerre látod is, meg nem is, ami ott is van, meg nincs is. :P (Mint a mesében.) Nyilván vannak ártatlan lelkek, akik tudják úgy olvasni, ahogy Doyle azt eredetileg szánta (hű, ebbe most nem kéne belemenni...), mert pl. nem hiszem, hogy a 12 éves unokaöcsémnek eszébe jutna shipelni őket, vagy hogy emiatt szereti a Sherlock Holmes történeteket. Valljuk be, minket már alaposan megrontott a csúnya, mocskos Internet, pfejj. :P
TörlésBezony, ez így van " bólogat"
TörlésNem csak te. :D
VálaszTörlésMinap mikor újra olvastam pár novellát, a következőn akadt meg a szemem:
"Mikor közeledtünk utunk céljához, hirtelen mégis leült szembe velem - ketten voltunk egy első osztályú kocsiban -, térdemre tette a kezét, és a virgoncabb perceire olyannyira jellemző dévaj tekintettel nézett a szemembe."
Kettesben a vasuti kocsiban Sherlock fogdossa John lábát, és "dévaj" tekintettel néz. Mi ez, ha nem Johnlock?:D
És majd elfelejtettem oda írni, hogy A Thor-híd rejtélye c. novellából való.
TörlésKöszi az ajánlást, nem emlékszem, hogy olvastam volna, de ezek után muszáj belenéznem! Egyébként tele vannak a Doyle írások ilyenekkel, az utóbbi időben már nem posztolgatom őket, de lehet, egyszer majd összeszedem a kedvenceket. :)
TörlésÉs ha nem bánod, majd kiteszem ezt a kis részletet külön posztban valamikor. :D
Törlés