Megmondtam, hogy nem tűnök el végleg, nem?
Úgy látszik, attól még, hogy egy eredeti regényen dolgozom, nem áll le az agyamnak az a része, amelyik spandexbe/nehézfémbe bújtatott szupehősöket, norvég isteneket, kiszuperált katonaorvosokat és szociopata detektíveket boronál össze.
Így aztán néha kirohanásszerűen lezongorázok egy-két oldalas vázlatokat, csak hogy békén hagyjanak, és nyugodtan dolgozhassak tovább a regényemen. Mostanra összegyűlt annyi, hogy gondoltam, szavazásra bocsájtom: melyiket fejezzem be? Elképzelhető, hogy a távolabbi jövőben több is sorra kerül, de egy, a legtöbb szavazatot kapó, biztosan elkészül.
Szóval, a jelöltek felvonulása kisestélyiben, a sorszámot diszkréten maguk előtt tartva: