Miután többen is észrevettétek és megjegyeztétek, hogy a harmadik évad után mintha változáson esett volna át a fandom, és hogy ez nem pozitív, hát gondoltam, írok egy kis eszmefuttatást. Mi ez a változás, és mi lehet az oka.
Amiből ez leginkább észrevehető, az a csökkent aktivitás - már a második évadot követő őrülethez képest - és talán a csökkent lelkesedés sokak részéről. Félreértés ne essék, még mindig születnek remek fanartok, sírvaröhögős gifek és dermedten a monitorra bámulós ficek, de közel sem olyan sebességgel és tömegben, mint a második és harmadik évad közti hiátusban.
Magyarán, mintha a harmadik évad vérszegényebb lett volna, kevésbé inspiráló a fandom művészei számára, kevésbé mozgatná meg a rajongókat. Pedig annyira, de annyira, és olyan sokáig...
Igen. Hosszan és végletekig felfokozott állapotban vártuk az évadot, és ha belegondolunk, épp ez az egyik oka, hogy végül nem tudott megfelelni az elvárásainknak, amelyek az ésszerűség határait régen maguk mögött hagyva szárnyaltak kitárt karokkal süvítő Sherlockunk mellett valahol a Naprendszer peremvidékén, mire adásba került az első rész. Akkora volt a hype, hogy Mofftisséknak max. akkor lett volna esélyük felérni hozzá, ha Johnlock szexjelenet megy másfél órán keresztül kistotálban.
Tehát eleve, tekintett nélkül az évad milyenségére, baromi nehéz lett volna megugrani a lécet. Azonban van egy-két, magából az epizódokból fakadó dolog, ami a fent említetteken kívül hozzájárul a lanyhuló lelkesedéshez. (Vagy mondjuk inkább azt, hogy most kezd normalizálódni a helyzet az eddigi őrület után?)
A másik általam felfedezni vélt ok - oké, tudom, hogy ezer ellenpéldát fogtok hozni, mire annyit mondhatnék, subtext -, hogy Johnlock-szegény kis évad volt ez.
Igen, igen, ott volt az egymásra találás az első részben. A tevagyalegjobbarátom és a meghatott baráti ölelés a másodikban. Sherlock fejbe lövi Magnussent a harmadikban Johnért. Mégis, ahhoz a kölcsönös egymásba bolonduláshoz és otthonszagú intimitás kialakulásához képest, amit az első két évadban végigkövettünk, John mintha jelentősen eltávolodott volna érzelmileg - ami végül is teljesen normális, ha másba szerelmes, és csak barátként tekint Sherlockra -, Sherlock meg szegény hülyébbnél hülyébb módokon fejezi ki az érzelmeit (pl. fejlövéssel). Ebben az évadban kimondottá és nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy barátság, ha mégoly mély is, és ezzel Mofftissék kiirtották azt a kétértelműséget (vagy legalábbis nagyon erősen igyekeztek kiirtani, de hát nem becsülöm alá a fandom leleményességét), ami az eddigi hype legnagyobb hatásfokú tüzelőanyaga volt.
Számomra még talán a legemlékezetesebb pillanat Johnlock szempontból, amikor John totál részegen Sherlock combjára teszi a tenyerét, majd lenéz a saját kezére először értetlenül, aztán végül megállapítja, hogy "I don't mind.". Mert azt eddig is tudtuk, hogy Sherlocknak John a legsebezhetőbb pontja (Moriarty többször is kihasználta). Eddig is tudtuk, hogy Johnnak Sherlock a legjobb barátja (hisz a pszichológusának is mondja). Viszont azt nem tudtuk, hogy I-AM-NOT-GAY John Watson"nem bánná" a fizikai síkot...
Konklúzió. Temetni nem kell azért nyilván a fandomot, meg kétségbe esni sem, mert egy újabb lehetetlenül hosszú hiátus végén azért ott csillog a remény, hogy a negyedik évadnak talán ésszerűbb elvárásokkal megyünk elébe, és Mofftissék is jobban ráhangolódnak a fandomra - vagy legalábbis a fandom Mofftissékra. Whatever.
Szóhoz sem tudok jutni, mert csak a fentieket ismételném! tökéletesen összefoglaltad az én fejemben lévő gondolatokat is!!!:D Varázsló lennél?!!(Heves fejbólogatás.) A Johnlock, a mi kis dédelgetett, hőn vágyott, és óvott JOHNLOCK-unk igenis él és virul, és ha nem is kell a Platón féle és Ficino szerű tézisekig alámerülni, azért mondjuk már ki végre, Gatiss, az egyik szellemi szerző egy igen intelligens meleg alkotó, akinek a legtöbb munkája magán viseli a meleg esztétika "védjegyét". Tetszik vagy nem, ez van. :)
VálaszTörlésClaudia
"meleg esztétika"? Elgondolkoztattál, hogy ez mit is takar, van-e ilyen. Melegek által írt esztétika? Vagy esztétika, ami meleg alkotók műveiből szűrődik le? Vagy olyan művek, amiben melegek vannak? Ne hagyj kétségek közt vergődni, mire gondoltál?
TörlésSzia!Írok "normálisan", ha lesz időm, de az is lehet, hogy a privát címedre, nem ide üzenőfalra. :)Bocs, ma rohanok.....Csak pár percre jöttem fel. :)C
TörlésSzia!
TörlésBocsánat, hogy ennyire elhúzom a választ, de annyira fel vagyok pörögve egy leadás miatt, hogy nem tudom összerakni a mondandómat. Ígérem, mennyiségben, és minőségben is kárpótollak majd a mostani halogatásért.
Szia:S. két napja nem aludtam.....
Claudia
Szia!Nagysokára válaszolok is. Ahogy említettem, iszony hetem volt. :)
TörlésA meleg esztétika. Igen, van ilyen. Az egyik szakdolgozati témám is ez volt. Magyarországon alig foglalkoznak vele, Amerikából, Camille Paglia tevékenységéhez köthető az első ún."gender studies"-t tanító egyetemeken meghonosuló tanszékek létrejötte. E tudomány elsősorban szociológiai-és életmódkutatásokat, kulturantropogiai és pszichológiai, nomeg művészettörténeti kutatásokat, (plusz irodalomtörténet) rejt magában.
Itthon elég nehéz benne kutatni, de azért lehet, higgyétek el!!!:D
Európában több jeles kutató- általában homoszexuális polihisztorok- foglalkoznak kb. 30-40 éve a témával, de ha kicsit mélyebbre ásunk, hát ott vannak E. M. Forster tanulmánya, vagy a zeneszerző Benjamin Britten esztétikai tanulmányai, de említhetném a feminista magyar származású Susan Sontag egyes írásait is.
Tehát a 21. századi slashek és egyéb fanfictionök igazából azon irányvonalba kapcsolódnak, kissé eltávolodva a fentiektől- amelyeket meleg esztétikának nevezhetünk. Ennek még fogalma sem tisztázott, de megalalpozott, komoly kutatások után kb. azt jelenti, hogy az évszázadok alatt létrehozott művészeti produktumokban- képzőművészeti, irodalmi, zenei alkotások- fellelhető homoszexuális idea, az esztétikum egyfajta platonikus, antik görögök által kidolgozott tárgyi megnyilvánulása, amelyet elsősorban meleg alkotók, másrészről a melegségre és a magas tudományokra és művészetekre nyitott közönség "lát meg", ér tetten, mint valami évszázadokig rejtett, vagy épp egyértelmű titkot. Akinek van szeme lássa!
A másik oldalról jön a "kifordítás", és a helytelen hermeneutika ás átültetés, valamint a túlértelmezés, avagy "belemagyarázás" problémája. A "bricolage", ahogy a szakirodalom hívja, vagyis amikor egy személy, vagy csoport belelát valamit, önnön identitását keresi egy filmben, egy műalkotásban, vagy bármiben, belelátja a filmbe a melegséget, vagy saját vágyait, jelen esetben, heteró nők , vágyuk tárgyait egy ágyban, vagy akár kézen fogva látni.
Szóval van meleg esztétika, amelyről kötetnyi szakirodalmak szólnak. Az egyszerű néző számára, a művészek életének pontos ismerete nélkül, nagy műalkotásoknál- ez nyilván való. Persze a megfelelő érzék és műveltség birtoklása elengedhetetlen, ahhoz, hogy ezeket meglássuk. Kb. ennyi.
A Johnlockok pontosan ennek a 21. századra megfogalmazott, amúgy az 1970-80-as években elinduló kutatásnak, és tudományágnak az áramába kapcsolódnak. A tömeghisztéria meg érthető! Ez a vágy százada, és lám a fanfictionokban mindent lehet!Egyébként már a '40-es években ott volt a Batman! :D
Claudia
Áhh, fenébe. Eddig azzal nyugtatgattam magam, hogy csak én vagyok borúlátó, de ha más is úgy gondolja, hogy "kaki" van, akkor tényleg nem csak én képzelem, hogy ott is bűzlik, ahol nem.
VálaszTörlésElőször is nagyon hálás vagyok, ezért a poszt ért. Megint gyönyörűen összefoglaltál mindent. Örülök, hogy felhoztad a témát.
Egyetértek azzal, hogy a harmadik évaddal a Johnlock alatt vágták a fát, a headcanonjainkat nevetve köpték szembe, és, hogy kevésbé ezek, mint inkább a lóméretű elvárásaink voltak azok, amik a szemünkben lehúzták a harmadik szezont. Ugye mondtad, hogy az is nagy érvágás volt, hogy nem kaptunk olyan angstot, ami miatt eret vághattunk volna, és inkább komédiába csapott át az egész. Amit felsoroltál az mind okolható a gyengébb szezonért, de talán még van egy dolog, amit nem írtál. Azt, hogy még az előzőévadokban inkább az ügyekre koncentráltak, és kevesebb idő volt lelkizésre, kocsmatúrákra, meg éttermi verekedésre, addig a mostani évadot telenyomták ezekkel. Na már most, szerintem az is gondot okozhat a fandomnak, hogy a sok nyíltan kimondott dolog miatt sokkal kevesebb a homály és az űr, amit mindenki saját szájíze szerint tölthet ki. Ez meg valahol megöli a fantáziálgatást. Hiába, ha nem hagyunk neki teret megfullad.
Még egyszer köszönöm, hogy megírtad és, hogy olvashattam.:)
Szerintem részben ugyanarról beszélünk: teljesen kimondottá tették a mély, baráti érzelmeket, és így kevés helyet hagytak a spekulálásra. És igen, az ügyeket én is hiányoltam, az elsőben pl. mintha nem is lett volna...
TörlésÖrülök, hogy nem csak én gondolom, hogy fandom terén lett egy kis ritmusváltás. Moffatéknak tényleg magasra lett rakva a léc. Nem csak azt a 2 évet kellett kielégíteniük, de még a saját maguk által készítettet is. Igazság szerint, nem sok lehetőségük volt túlszárnyalni ( a Johnlockos ötletet támogatom). A Reichenbach fall véget pedig el se tudtam volna képzelni, hogy múlhatnák felül, pedig közel voltak hozzá, istenem. Sherlock elmegy, nem biztos, hogy visszajön ép bőrrel, egy kis kapu a fandomnak, sőt már jutnak is eszembe az ötletek, de nem. Persze megvolt az a pár percnyi varázs, hogy "jaj Moriarty, husom", de aztán rám jött ez az "ahj már megint" érzés ( és most a Moriarty fanok megdobálnak kővel). Persze szerettem, meg ott van top főgonosz listámon, bár még az se biztos, hogy tényleg visszajött. Viszont, ha egy új gonosz van láthatáron, arról nem tudtunk meg semmit, ami talán jobb is, így nem csalódunk, mint az általad említettekben.
VálaszTörlésSajnos kevés kiskapu van, de persze challenge accepted a fandom nem arról híres, hogy egyhamar feladja és ne találna újabb kiskapukat, főleg ilyen hosszú hiatus alatt. Bár mostanság én is csak Au-t, teenlockot látok, meg 1-2 harmadik évadosat ( mondjuk nem angolul olvasok), meg persze jó pár mormort, amit meg is értek.
Egy pillanatra eszembe jutott, hogy talán ezzel az évadzáróval azt akarták elérni, hogy ne szenvedjünk annyira, mint 3. évadban, de ez csak az egyik hülye belsőhangom súgta a sok közül. Nem úgy ismerjük mi őket, nem, nem. Viszont lehet, hogy éppen ellenkezőleg? Akartak egy ütős véget, ami tele van kérdőjelekkel, csak éppen nem annyira jött be? Inkább a második. De úgy gondolom most nem is lesz akkora elvárásunk, mint az előző évad után, ami talán kicsit pozitív.
Most csak ennyi jutott eszembe. Köszi a véleményedet és örülök, hogy egyetértünk sok mindenben :).
Véleményem szerint tényleg ütős véget akartak Moriartyval, de nem igazán sikerült, mert nyilván valaki más áll a videók hátterében. Egy kérdés van, hogy ki. Még mindig tartom, hogy jobb lett volna, ha a repülővel fejezik be. Az igenis felülmúlta volna a Reichenbachot, hiszen a második évad végén azért tudtuk, hogy Sherlock él, és egyszer majd feltételezhetően viszontlátják egymást. Vagy lehet, azt nagyon ismétlésnek érezték volna? Hogy minden évad végén félig meghalasztják a hőst? :D Engem nem személy szerint zavarna, kicsit képregény érzete lenne, hisz a szuperhősök is állandóan meghalnak-feltámadnak.
TörlésAzzal indítanék, amivel az előttem szólók: valami ilyesmi járt a fejemben.
VálaszTörlésA befejezéseddel pedig tökéletesen egyet értek, MÁR CSAK AZÉRT MERT MENNYI FIC SZÜLETETT VOLNA HA SHERLOCK ELMEGY. A titkos küldetésektől kezdve olyan pillanatokig, amikor esélye lett volna látni Johnt, John hogy dolgozza fel, hogy alakul a házas élet, miután mindez megtörténik, és még lehetne sorolni.
A másik szívfájdalmam a baba. Semmi bajom egy esetleges parentlockkal, de ez...ez nem lehetne a fandom dolga? Mert ki tudja mi lesz még itt, Johnnak apai kötelességei lesznek! Sherlockot húzza ki egy esetleges pácból vagy rohan a kórházba mert elfojt a magzatvíz?! Aztán kapnánk sok olyan jelenetet, ahol Sherlock küszködik a babával mert John munkába ment, Marynek meg elintéznivalója akadt? Parentlockosok meg fognak kövezni. Ez mind szép és jó egy fanficben.
John és Sherlock... Best Fucking Friends for Fucking Forever. Szeretem a Johnlockot, plátói megközelítésben, de Johnból a rajongás, ami ennek az alapját adta kivesző félben van. Pleasedon't. Ahogy jól le is írtad, Sherlock pánikba esik és fejbelődöz másokat JOHNPLZLOVEME. Mert nem tudja kezelni a helyzetet, hogy Mary a helyébe lépett, hogy Johnnak nem ő a pressure point, de ezt leginkább csendben tűri.
Az meg, amilyen pokol volt és van... (kezdve azokkal a fanokkal, akik BC <345 miatt nézik) nem tudom mi a helyzet. Valamennyire részt veszek ebben az életben, de nem folyok bele... Benedict is minden csapból folyik (kivéve a mi konyhainkból, pedig ejj de szívesen látnám a poharamban) a felé özönlő nyáltengert pedig eddig jól tűri. De félek, hogy személyiségben megváltozna. A kamerák előtt imádnivaló, ez tény-- de a túlzott sztárolás aggaszt. Persze, not my division, de na...
Komédiába ment át-- ez az ami még zavart. Nem volt nagy szívfájdalom, ami lett volna ha nem csak 5 percig tart. Megható volt a last talk (mégaztiselkellettpoénkodni) de...túl gyorsan jöttek a szivárványok és a pattogó vattacukorbáránykák. Moriartynak örültem és most is örülök, mert aww Moriarty, de mindig őt rakják be.
Ki kellett volna jobban használni Magnussent.
Kellett volna Magnussen-Mycroft hatalmi harcból több.
Miért csak egy részig szerepelt?! Ez is egy szívfájdalmam. Belőle többet is ki lehetett volna hozni.
Sherlock szüleit teljsen máshogy képzeltem el, és abba verzióba egyszerűbb volt belemagyarázni, hogy miért lettek a fiúk ilyenek. CHALLANGE ACCEPTED most jön a nehezebb verzió. Tetszenek így együtt, ráadásul Mycroft drama queen jelenete után egyáltalán nem bántam. Azt a karácsonyi vacsorát semmiért nem cserélném, nekem az kellett, az én kis lelkemnek. "Also, your loss would break my heart." -> Will menthetetlenül vergődik a földön.
Viszont, most, hogy alacsonyabbra helyezte a lécet a fandom, Mofftissék nagy eséllyel ugorják át, remélem, hogy messze magasan. Nehéz volt überelni az eddigi részeket, lehet direkt eresztettek le most egy kicsit, most pedig jön egy BIG SHOT de csak mértékkel, hogy utána még nagyobbat kapjunk.
Amúgy ha jól emlékszem, a Teenlockba nem piszkálnak, szóval az teljes mértékben a mi fantáziánkra van bízva.
PS a headcannonok... bár a fandom teremtett magának, ezt mégsem ők írják, és Mofféknak már megvolt a saját elképzelésük, ez pedig az ő művük, így nekem természetes volt, hogy nem a fandom szerint csinálják. Persze, ez a miénk is, és ezzel erősen vitába lehet szállni, de én kitartok amellett, hogy az írók alkossák meg azt, amit ők szeretnének, én pedig azt szeretném látni amit ők elképzelnek, ahol pedig teret adnak, ott kihasználom a fantáziám adta lehetőségeket. Vannak még kiskapuk, nem is egy, ráadásul egy AU-ért, ami jó, senkit sem lehet megróni, hiszen sok olyan fic is született, amiben Mary nincs. Szóval a fandom, ha akarja, megoldja :D
De már így is túl sokat pofáztam, nyugdíjba vonulok.
PPS tudtam, hogy kihagytam valamit, mindig kihagyok pár dolgot. Szóval örültem a postnak, nagyon jól összeszedted, ami annyiunk fejében dúlt szétszórva és nem is igazán találtuk rá a szavakat. Thank youuu :)
TörlésHű, baromi nehéz bármit is mondani, ha egyetértenek veled, erre jöttem rá. XD Röviden: igen.
TörlésHosszabban: valóban, Magnussent ugyan kihagytam, de szerintem is keveset kaptunk belőle, ami nagy kár, mert zseniális volt.
A bejegyzésem nem foglalkozik ugyan a pozitív dolgokkal, de azt meg kell említenem, hogy amiben sokat hozott az évad, és te is szólsz róla, az a Mycroft-Sherlock kapcsolat, és nekem ez pl. nagyon tetszett, főleg az utolsó rész volt kiemelkedő ebből a szempontból is, bár az Empty Hearse kezdőjelenetei sem mennek ki a fejemből. Teljesen más megvilágításban látom pl. Mycroftot, mint eddig.Én kettőjük közül eddig mindig azt feltételeztem, ő az, aki jobban be tud illeszkedni, vegyülni, de ne nem! Ez csak egy maszk, és rettentően magányos alatta, és Sherlock tudja ezt! (Miért váltottam át felkiáltójelekre?! Kicsit idegesítő!) Szóval ezen lehet agyalni, és akarok egy ficet majd ebből a közeljövőben... (amúgy azért is tök jó, hogy írtok, mert csomószor a véleményekre válaszolva jönnek a megvilágosító erejű gondolatok. :P)
Örülök, hogy örültél a posztnak, és nem csak én látok szellemeket. Puszillak! :)
És adózzunk egy perces néma csenddel a meg nem született ficeknek...
TörlésÉn ezért szeretem a 3. évadot és ebből a szempontból elégedett is vagyok mert kaptam eleget Mycroftból meg Sherlockból :D fogjuk rá. Belőlük sosem elég.
TörlésÍrj csak, mondanom sem kell, hogy alig várom!!
*anno ígértem, hogy szólok, ha már van fenn Holmes brothers. Most van fenn 1-2, ha esetleg akad időd meg kedved, akkor check them :D
Willentyű
Juhúúúú, megyek is olvasni! :D Amint több időm is lesz, véleményt is igyekszem hagyni! ;)
TörlésMegtisztelsz *-* Én már annak is örülök, ha megfordulsz a blogon :)
Törlésolyan vagyok, mint az inga. néha vagyok, néha nem, de most belekapaszkodom a blogod szélébe, és nem hagyom magam elszállni innen, haaddigélek is.
VálaszTörlésazok, amiket írtál (igen, tudom, ezt már mindenki leírta) tökéletesen összhangban állnak a saját gondolataimmal, és Will itt felettem a lelkemből szólt. hiányoltam Magnussent, és imádom Moriartyt, de azzal,. hogy visszahozzák őt, olyan kapkodás-szagú az egész. Magnussen nem szerepelt annyit, h fanfic lehessen belőle, pedig megérne egy misét, az biztos.
ez az eltűlzott komédiázás pedig eléggé illúzióromboló volt - az én lelkivilágomba legalábbis beletaposott, és még most is ott csillog-villog a lábnyoma, amit fogalmam sincs, hogyan tüntessek el. (az egyik variációm, h egyre több AU-t írok, de ez csak átmeneti állapot).
nagyon kíváncsi vagyok, hogy a 4. évad milyen lesz majd, és főleg, h milyen hatással lesz a fandomra. mert a 3. inkább a visszafejlődés irányába lökte a rajongókat, azt hiszem, akik lassan kezdenek túlnőni Moffatékon az elvárásaikkal és az berögzült kánonokkal, ahogy te is írtad.
Kapaszkodj Candyyyy! Jó, hogy ezek szerint sikerült összefoglalnom az általános véleményt, és igen, Moriartyval nekem is vegyes érzéseim vannak... én mondjuk eleve nem öltem volna meg ilyen egyértelműen (így utólag belegondolva, de hát akkor még az alkotók sem tudták, hogy hány évadra tervezzenek). :P
TörlésÉn is kezdem megszeretni az AU-kat, meg a Hannibált. XD
Hát akkor én is megjelen, miután rájötem, hogy én is csak az egyetértésemet tudom szajkózni.
VálaszTörlésKevés volt a dráma és még kevesebb az ügy. Igazán ez kezdett ki engem, hiszen sherlock mégiscsak detektív és egy detektívnek nyomozni kéne! De alig kaptunk valamit, és ez borzasztó. Azon a véleményen vagyok, hogy ne a fandomot akarják kielégíteni, bármennyire is rúgkapálódik, hanem menjenek tovább a saját útjukon, mi meg úgyis követjük őket :) Mert az, amire szükségünk van, még egy sorozattal kapcsolatban is, az nem az, amire vágyunk.
Magnussent tényleg jobban ki lehetett vona használni, én jobban cidriztem tőle, mint Moriartytól, és ha ez utóbbi visszatér én kaszálom magamnak a sorozatot. Szimpatikusabb holtan, no.
Személy szerint örültem, hogy a gép visszafordult, nem birtam volna ki még egy olyan húzást, mint az előző két évadban. Bááár...lehet, hogy íróilag jobb lett volna. Nemtom, maradjunk annyiba, hogy abba nem kötök bele.
Csendben várom, hogy Maryt megöljék, mert persze aranyos Sherlock gyerekkel, meg hát John és Mary is együtt, de ne. Ne. Kérlek ne.
Valamit még mondani akartam, jó lenne tudni, hogy mit.
Jah igen! Arra a Mycroft-Magnussen hatalmi harcra én is kiváncsi lettem volna.
És mi van Andersonnal? Engem ő is érdekel, de ez tényleg abszolút szubjektív érdeklődés.
Ó, erre a gyerek témára én is felettébb kíváncsi vagyok, hogy hogy is gondolják ezt... Parentlock lesz, vagy zokogni fogunk? Mycroft-Magnussen... Mycroft Magnussen... ezen gondolkoznom kell.
TörlésAndersont meg jól eldugták valahová a végén, remélem, a következő évadban megind előveszik!
Részemről az általad leírtak az egyik, a másik a túl-családias-jelleg.
VálaszTörlésTudom, és tiszteletben tartom a többi fant, így előre kérnék mindenkit, ne egyen meg, de nekem is lehet véleményem :DD
Szóval: családias Sherlock. Itt a baj nem más, mint hogy én a regényeket ismerem jobban. Bennem kialakult egy kép, amit a sorozat teljesen jól átültetett a modern korba a második évaddal bezáróan. Nekem Sherlock sorozat a fájdalommal, keserédessel járt, satöbbi satöbbi bla bla. Jött a 3. évad, amiben a férj és feleség a valóságban is az. Cukik a valóságban, ez tény, de egy sorozatban nem tudok elvonatkoztatni a valós emberektől így már. Nem megy. Előnyben, akik ne követik a színészek életét :) Én sajnos követtem, de ezek után elhatárolódtam. Aztán Sherlock szülei. Nekem az egész már túl sok, ez van. Ez már valahogy egy túlfejlődött jellemű Sherlock, túl sok családi katyvasz. Amit a Sherlock soriban szerettem, köddé vált. A legénybúcsút és köré épített nagy nyomozást untam. Maryt a könyvben sem szerettem, itt határozottan nem tudtam Maryvel hasonlítani. Sem jellem, sem mint Mary. Ő itt Amanda volt eljátszva egy szerepet. Mint írtam, elfogadom, hogy más pont emiatt érzi közelinek, jónak a 3. évadot. Én sajnos nem tudtam így élvezni, és az, hogy Johnlockos vagyok, kb azt hozta ki belőlem, hogy bakker, ez itt nem Sherlock és John. Ez Benedict, Martint, és Martin felesége, Amanda. Meg Benedict szülei.
Magnussen. Kövezzen meg nyugodtan az egész világ, de engem meg sem legyintett. Tényleg. Egyszerűen elfelejtettem azóta. Akkor ég pislákolt bennem valami, hogy jé, ez de kretén, de ennyi. Moriarty húzásai itt dübörögnek a fejemben, Magnussen meg ki is volt? Ja, az idegesítő muki. Lehet a sok Walking Dead után egy ilyen ember nem mozgat meg, túl sok fura karakter ért, de Moriarty meg mégis? Nem, itt nem is a karakter a hibás, hanem hogy nem pörgött az a rész sem 100%-on.
Frissen még lekötött a sorozat. Azóta újranéztem többször az első két évadot, a harmadik meg valahol porlad a vinyón. Ez szomorú.
Na, jó negatív egy kritika lett, de ha 3. évad, mindig kihozza a rinyát belőlem. Mellesleg én a 3. évad után kb hónappal alig láttam Tumbin pl jó Sherlock postot. Néha ellövik a bajusz-poént (könyörgöm...), meg hogy xy idő mire jön az új évad...
Á! Majd' elfeledtem. Walking Dead fórumon pofacsatáztunk épp arról, mennyire káros egy sorozatra nézve, ha a premier nyúlik mint a tészta. TWD-nél előre leforgatják biztosra, és nem csúsznak. Nem is nagyon csappant a nézettség, sőt, ha jól vettem ki, a 4. évad tarolt rendesen!
Sherlocknál meg mindenkit leszerződtek ezer helyre :) Ez is azért visszavetette. Nyahh, kb ennyi, lehet megenni, fiatal vagyok még és ropogós-cafatos xD
De jó, hogy ezt még hozzátetted, bennem is ott motoszkált - már a belterjességre gondolok - de így nem fogalmaztam meg magamnak. Engem személy szerint legjobban Moffat fia zavart, valahogy totál nem így képzelem a kis Sherlockot, és a kis srác annyira hasonlít az apukájára, hogy végig csak arra tudtam koncentrálni, hogy jé, minimoffat. :))) Cuki, meg aranyos, de nekem pl. az Archie-t alakító kiskölyök jobban visszaadta volna a kis Sherlockot.
TörlésAmandával kapcsolatban is igazad van, személy szerint azt pláne nehéz volt összeegyeztetnem a kis nyuszi pofijával, hogy visszavonult CIA ügynök, de ott már inkább rájuk hagytam az egészet.
Valahogy az egész olyan... cuki lett. Igen, egy cuki évadot láthattunk: Sherlock és Mycroft társasoznak, kis Sherlock a kutyusával, részeg nyomozósdi, Sherlock szalvétát hajtogat, Sherlock piruettezik, mindeközben John szorgosan növeszti dús bajszát... és az évad szépen bele is fulladt ebbe a cukiságba.