Egyperces Sherlock-Mycroft, a második rész (The Sign of Three) után kialakult headcanonommal a főszerepben.
The one person that mattered the most
Oh what
a night! Doo
dit doo dit dit doo dit doo dit dit.
OH what a night!
Az ostobán repetitív szöveg véget ért, és a zene
átúszott a következő szám kezdő taktusaiba. Oda sem figyelve gombolta végig a kabátját,
egészen nyakig, a legfelső gombot érzéketlen ujjakkal nyomva át a lyukon.
Május
vége volt.
A levegőben kövér cserebogarak zümmögtek, és
díszkővel kirakott kerti úton néha lédúsat roppanva haltak meg, amikor rálépett egyre.
Nem lassította le a lépteit. A bogarak mély, duruzsoló hangja lassan elnyomta a
háta mögött lévő buli zaját.
Az utcára kifordulva egyből megpillantotta a párducfekete
autót, diszkréten meghúzódva az út menti díszcseresznye virágoktól roskadozó ágainak takarásában.
Nem volt biztos benne, hogy itt lesz, de
számított rá. Átvágott az úttesten, egyenesen a jobb hátsó ajtóhoz lépett, és
szigorúan nem nézve hátra beült az
autóba.
- Sherlock?
– szólalt meg jó öt perc után Mycroft.
Ő még jobban összeszorította a száját, és továbbra is meredten
bámult maga elé. A tompa, irritáló motoszkálásból érezte, hogy a kabátujján, a
válla alatt egy cserebogarat hozott magával, ami most kampós lábaival komótosan
araszolt felfelé, a gallérja irányába.
Mycroft elővette a selyem zsebkendőjét a szürke, kétsoros zakójából, finnyásan
megfogta vele a bogarat, aztán a lehúzott ablakon át kieresztette a szabadba.
Mindketten némán nézték, ahogy elrepül.
- – Mondtam, hogy... - ne éld bele magad túlzottan, akarta befejezni a mondatot Mycroft, Sherlock azonban félbeszakította azzal, hogy egyszer csak a vállára eresztette a fejét.
Mycroft ekkor egyik kezét az öccse fejére tette,
másikat pedig bágyadtan felemelte, jelezve a sofőrnek, hogy induhatnak.
A párducfekete
autó hamarosan kifurdult az utca végén, és a sarkon túl eltűnt a duruzsolással terhes májusi
éjszakában.
Hát kb. ez is történt, csak más keretben. :) :(:(:(:(:( C
VálaszTörlésMás keretben? Már hogy érted?
TörlésGyönyörű!!! :') *olvadozik* Egyébként most az jutott eszembe, hogyha Sherlock és Mycroft nevének kezdőbetűit vesszük ketten együtt S&M :D Valahogy az egész párosuk nekem olyan. Egymással is, és velünk, fanokkal szemben is, és hát mi meg köztudottan mazochisták vagyunk. xD
VálaszTörlésAwww, kszönöm, azt ugye tudod, hogy most adtál egy címet a következő ficemnek velük? :D S&M. Perfection. :D Köszikösziköszi! *szeretetteljesen nyalogatja az új címet*
TörlésNa ezt a ficcet mutassuk meg Gatisséknek! Az összes többit, pedig zárjuk elé előle.Vagy kérjük meg, hogy írásban élje ki magát és ne a sorozatban.
VálaszTörlésMindegy ez most nem lényeg.
A lényeg Ez Az Egyperces.
Csodálatos, érzékletesen fájdalmas, épphogy sejtető, akár egy selyemruhán átderengő holdsugár, elméletileg takar, gyakorlatilag sokkal többet mutat. Mindehhez pedig olyan szinten testvéries, hogy kedvem támadt megölelgetni az öcsémet.
Ahogy Mycroft elengedi azt a cserebogarat, hát úristen! Tudom, hogy csak egy picinyke momentum, de miért kell ilyen bámulatosan többjelentésűnek lennie? Azért, hogy szeressük.
Ezen még filózni fogok, de Mycroft nagyot nőtt a szemembe ettől.
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.I: És persze szegény Sherlock, de nem bírok napirendre térni Mycroft fölött. Mégmégmég incestet!
Szerintem is leginkább egy üres, fehér szobában kellene tartani őket, net és telefon nélkül, pusztán egy vaskos köteg papírral és bőséges utánpótlással tollak terén.
TörlésA cserebogarak totál random repültek be, elkezdtem írni, és úgy a második bekezdésnél felkiáltottam, hogy nézd má' cserebogarak, mit keresnek ezek itt.... Aztán rájöttem. :)
Köszönöm megint csak, majd szerintem nemsokára jön egy kevésbé ártatlan sztori is velük, de előbb már tényleg a Sherlock-John-Mary ficet akarom befejezni, még a hétvégén az utolsó rész előtt. :/ *nagy tervek, tudja jól*
Ahhw. Gyönyörű volt, attól függetlenül, hogy nem voltam oda Mycroftért az első két évadban, a harmadikkal megszerettem egy cseppnyit őt is. :3 Szóóval. Igen. Imádtam. Pláne ezt a májust nagyon el tudom most képzelni, per pillanat letörnek az ujjaim olyan hideg van... és Sherlock. Sherlock annyira nem OOC már ezekkel az érzelemkitöréseivel a ficekben, hogy furcsa. (Érted mire akarok kilyukadni?)
VálaszTörlésA lényeg, hogy hoztad a formát, mint mindig. <3
Sherlock-John-Mary??? HOL?! Siess vele, kíváncsi vagyok rá. ;)
Igen, a harmadikban sokkal szerethetőbb. :) Itt kint könnyebb elképzelni a májust, tegnap is szép napos, enyhe tavaszi időnk volt... szeretem, hogy itt egy napon belül tud négy évszak lenni. :P
TörlésKöszönöm! <3
Szia!
VálaszTörlésRég írtam, amire nincs magyarázat (más is dolgozik, másnak is vannak bajai, szóval nem mentegetőzök XD Összecsapott kritikát meg nem hagyok ^^"), szóval... nagyon örülök a frisseidnek, ezt így az utolsó rengeteg bejegyzésedre értem mind. Neked is boldog új évet, kívánok ihletet, egészséget és sok boldogságot! :)) Továbbra is a legkedvesebb blogom, idén sem szabadulsz meg Tőlem.
Noh, a történet. Ha lesz több értelmes gondolatom egy lavór kuszaságnál, én is hozzászólok a sorozatos poszthoz, de addig is, a jelen sztori:
Ilyesmi érlelődött bennem is, így örülök, hogy itt tökéletes pompában megtaláltam. Olvasni azt, amit az agyam megteremtett és lejátszott millió formában, fantasztikus. Kiemelném a cserebogarakat, egyszerűen nagyszerű amit alkottál. Míg olvastam, ott voltam a történetben, minden nesz megelevenedett, minden apró momentum ÉLT. Minden élt, csak Sherlock fájdalma függött halotti csendben. Ismét alkottál, a megszokott csúcsminőségben (mint valami új LED Tv leírás, básszus, öregszem), és Mycroft! Az én drága, szeretett Mycroftom. Hozzád jövök dőzsölni.
Puszillak, hű olvasód:
Estilla
De örülök neked! Jó megint hallani felőled! :) Boldog Új Évet és Évadot Kívánok! :D
Törlés"csak Sherlock fájdalma függött halotti csendben" - Aucs. Igen. Van egy olyan érzésem, hogy Sherlock fájdalma most egy darabig velem/velünk lesz, előre is elnézést mindenkitől... :/
A véleményt köszönöm, és várlak szeretettel, ahogy mindig! :)
Miért ne nyelné el a blogger a kommentemet, amikor megteheti? Mindegy :3
VálaszTörlésÉn már vártam ezt a ficet. Onnantól kezdve, hogy elkezdődött a harmadik évad első része előre beharangozott több brothers momenttel és tudtam, hogy íni fogsz egy ilyet és alig bírtam magammal. Nem olyan lett, mint amit vártam, annál sokkal jobb, mélyebb és valahogy a betűk összeálltak egy hatalmas késsé, ami pont a szívembe talált, halálos pontossággal. Én meg, hát én meg nem próbáltam menekülni. Varázslatos, ahogy pár hétköznapi momentumból felfestesz egy olyan feneketlen mélységű, komplex lelkiállapotot, hogy hú de hú de.
Szeretem, beteszem a szívem fölé és csókokkal borítom :")
Egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy komplex lelkiállapotokat csak hétköznapi képek kombinációjával lehet felfesteni... És most a végletekig hálás vagyok Neked, amiért felhívtad erre a figyelmem, és kimondattad velem. Te vagy a legjobb Múzsám! <3
TörlésNah, én pedig visszatértem.
VálaszTörlésHarmadik évad, kötelező Sherlock-Mycroft fic, és-és-és. Cserebogár. Mármint cserebogár. CSEREBOGÁR. Imádom ezt a cserebogarat.
Meg úgy igazából az összeset, a cserebogár a kedvenc állatom ötéves korom óta [nem röhög, együttérez :D], szóval ez nekem adott egy pluszt ebbe a ficbe, persze nem mintha nem lenne szép és... na jó, ez sehogy nem hangzott jól, de azért remélem, érted, mit szeretnék mondani...
Köszönöm. Tényleg, nagyon-nagyon.
*azon mereng, a cserebogár vajon original characternek számít-e...* Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz ennek a ficletnek, de úgy tűnik, nem csak engem öntöttek el a Holmes Brothers érzések az évad után... és ennek mérhetetlenül örülök! :) Köszönöm, hogy itt vagy megint! :)
TörlésKöszönöm!
VálaszTörlésMost sokkal jobban érzem magam... Már eltelt némi idő a rész óta, de még mindig ugyanannyira fáj, ahogyan Sherlock ott hagyja az esküvőt, egyedül, szomorúan, és erre a számra... Egy kis vigaszt nyújtottál.
Még ha ez a vigasz olyan soványnak is tűnik, hogy kilátszanak a bordái...
Törlés