Fragmentary (Harmadik fejezet)

Mivel tudom, hogy várjátok - ami nagyon jólesik <3 -, felrakom kicsit előbb, jelentősen már úgysem változtatnék rajta. Azon kevés fejezetek egyike, ami nyomokban némi (Sherlockosan savanyú) humort is tartalmaz. Azért nem venném a lelkemre, ha hiú reményeket táplálnátok… Kicsit átvezető jellegű, de próbáltam kerekké tenni, nem tudom, mennyire sikerült. :/ Mint mindig, most is hálás vagyok bármiféle visszajelzésért! ;)

Harmadik fejezet: Kétszer

T+14-30 nap

Influenzás vagyok. Orrfolyás, köhögés, levertség, fejfájás, izomfájdalmak. Igaz, ritka az évnek ebben a szakában, mégis elég általános, és a tünetek elég diffúzak lehetnek ahhoz, hogy hihetően szimuláljam. A váróban két másik beteg is ezzel küszködik - elővigyázatosságból minél távolabb ülök tőlük. Isten őrizz, hogy elkapjak valamit.

A fertőzésveszélyt leszámítva egy kórházi váróterem a legjobb rejtekhelyek közé tartozik. A folyamatosan cserélődő emberek, az egymás mellett nyíló rendelők: senkinek nem tűnik fel, ha órákig itt maradok. Szinte még álca sem kellene - egyébként is, az én álcám tökéletes: a halált borítom a vállaimra, hogy elfedjen. A legtökéletesebb álöltözet. (Meglehet, néha kicsit szorít.)

Szeretem a kórházi várótermeket: a személytelenségük megnyugtató. Az ammonium-kloridszaga viszonylag jól elnyomja az egyébként zavaróan összetett illatokat – habár legnagyobb sajnálatomra nem teljesen. Mindenesetre kellemesebb és biztonságosabb, mint egy kávézóban, vagy könyvtárban ücsörögni.

A logikusnak szánt érvelésem fájdalmasan gyenge lábakon áll, tökéletesen tisztában vagyok vele. Még Andersont sem tudná becsapni: a legolcsóbb, legpofátlanabb racionalizáció. Teljességgel méltatlan hozzám, döntöm el. Kit érdekel a megnyugtató személytelenség. A kloridok mindent letompító illata. Kit érdekel az átmenő forgalom biztonságossága. Egyetlen dolog miatt vagyok itt.

John. A folyosó végén felhangzó léptei azonnali reakciót váltanak ki: a testem ösztönösen fordul az irányába.

John: négy óránál kevesebbet aludt. Újabb két kilót fogyott. A cipője oldalán friss kopásnyomok: rendszeressé váltak a részeg hazatámolygások. Nem jó jel: a családja előtörténetét figyelembe véve veszélyesen nagy eséllyel válik maga is függővé. Jobban rajta kell tartanom a szemem. (Sosem kellett volna levennem róla.)

Az inggallérja nincs legombolva: álmosan öltözött. A fáradtságtól béna ujjak tétován babrálnak a gombokkal. Hajnal van. Nem kapcsol villanyt, a másnaposság tompa butaságát éles fejfájással hasítaná ketté a fény. Nem nézett a tükörbe. Erre utal az állkapocscsont alatt kifelejtett, borostás terület.

 Nem néz tükörbe. Bűntudat? Miért, John? Nincs okod rá. Semmit nem tudtál volna tenni, hogy megakadályozd. Moriarty okosabb volt. Majdnem nálam is. Majdnem.

Eltűnik az öltözőajtó mögött. Ebben a pillanatban megrezzen a telefonom.

Sms. Mycroft. (Ki más?)

Ez még tőled is megdöbbentően elővigyázatlan. MH

Ignorálom.

*

Még megteszi az influenza. Bár erősen elgondolkozom egy virulensebb kór lehetőségén: egyes embereknek fogalmuk sincs az intim szféra jelentéséről. Nincsenek tisztában vele, hogy a fertőzésveszély másfél méteres távolság esetében már meghaladja a hatvan százalékot? Nyilván nincsenek.

John. Nem aludt. Egyáltalán. (Rémálmok? Afganisztán? Én?) Le van horzsolva a keze: elesett. Durva aszfalt. Mélyen belekarcol a húsába.

Oh, John. Sosem bírtad az alkoholt.

*

TBC. Nagyon meggyőzően tudok hurutos köhögést produkálni. Az eredmény nem kielégítő: ketten is veszik a bátorságot, és leülnek mellém. Először egy középkorú könyvelő, azt hiszi, epeproblémákkal van itt (a citromfű tea átható illata érződik rajta), de a kéztartása inkább gyomorbajra utal. Őt sikerül hamar elüldöznöm, azonban a második, a hatvan feletti, nyugdíjas matematika tanárnő (szimpla hipochonder) kitartóbb. Nem reagál a köhögésre. Hörgés: negatív. Felteszi a szatyrát a székre. Nekem támasztja. Tüsszentés: szétszóródnak a leletei. Akkurátusan felszedegeti, és visszatámasztja a szatyrot a karomnak. Megrovóan néz rám. Elképesztő. Visszasírom Moriartyt.

Borzalmas szenvedéseket kell kiállnom érted, John.

Négy nap telt el azóta, hogy utoljára láttam. Elfoglalt voltam: végre sikerült megragadnom egy szálat, és egy körrel beljebb kerülni a hálóban. Letartóztatások sorozata. Kishalak. A továbblépéshez újabb információkra van szükségem. Ez a legidegőrlőbb része. Az agyam üres kazánként várja a tüzelőanyagot. Nem tehetek semmit, amíg valaki nem hibázik.

Ha már hibáknál tartunk: komolyan, John, napszemüveg?

Tény, hogy a másnaposság legnagyobb nehezítő tényezője az erős napfény, ám a folyosó és a rendelője ablakai is északra nyílnak. Nem a fény miatt tehát.

Oh.

Monokli. Baleset? Valószínűtlen. Verekedett. Kivel/miért? SMS-váltás Mycrofttal.

Dr. Watsont sosem jellemezte ésszerűség a veled való kapcsolatában. Úgy tűnik, ezen a halálod vajmi keveset változtat. MH

Miattam? Idióta. Az lenne a feladata, hogy kételkedjen. Minden bizonyíték ellenem szól. Minden következtetés egy irányba mutat: csaló voltam. Minimum kételkednie kellene. Nem ökölharcba keverednie a védelmemben.

Fel fogja őrölni ez a szélmalomharc a média ellen: egy eszmét nem lehet megölni, az embereknek szükségük van a tündérmeséikre. Moriarty zseniális volt, John pedig egy barom.

*

Ebolás vagyok. Az összes, látványos tünetet produkálom. Az orromból szivárgó (mű)vér végre megteszi a hatását. Élvezem az áldott magányt a váróterem sarkában. A szerepem szerint néha bocsánatkérően rámosolygok a fal mellett összezsúfolódó egyre feszültebb tömegre. Elvégre az ember nem tehet az ebolájáról, igaz?

Nem csak a tömeg egyre feszültebb: már negyed kilenc, és John sehol. A forgalom a híroldalak szerint ma reggel átlagos lefolyású, dugók, fennakadások nélkül - ez szinte meglepő is ebben a városban.

A recepción nem tudnak semmit. Fél kilenc van.

John ma nem jött be. Jó lenne, ha ránéznél. SH

Nem jön azonnal válasz. Miért nem válaszol?

Újabb üzenetet gépelek. Kitörlöm. Ismét begépelem. Megnyomom a küldés gombot.

Kérlek, Mycroft. SH

Ezúttal rögtön jelez a telefonom:

Már úton vagyok a lakására.  MH

Manipulatív seggfej. Természetesen meg kellett várnia, hogy elküldjem a második üzenetet.

Úgy tűnik, tegnap este végre szembenézett egy Sherlock Holmes névre hallgató kísértettel. MH

Különösebb fájdalmat okozna neki, ha egyszer az ékesszólást háttérbe szorítva a lényegre fókuszálna?

Hogy van? SH

Rendben lesz. MH

Lesz? Egy szó, ami arra hivatott, hogy elfedje a „van”-t. Nem érdekel, mi lesz. Nekem most kell tudnom, hogy rendben van. Hogy nem alkoholmérgezéssel fekszik a kórházban. Hogy nem épp most lassul a szívritmusa, a periodicitások ellenére is fokozatosan közelítve a nullához.  (A függvények célratörő fájdalma.)

Kitámolygok a váróteremből. Letörlöm a vért az orromról, mielőtt kilépek az utcára.

Látni akarom. Intézd el. SH

Ezt egyáltalán nem tanácsolom. MH

Jelenlegi helyzeted nem a legalkalmasabb arra, hogy megszabadulj a szociopata álarcától. MH

Nem hiszem el, hogy ekkora barom vagy, Mycroft. Őszintén.

Kérlek.  SH

5 mg Lorazepam.  MH

Végre a lényegre szorítkozik. Bevágódom az első taxiba.

Megj.: A Lorazepam egy erős, azonnali hatású nyugtató-altatószer. (Magyarországon nincs forgalomban.)