The East Wind has finally arrived (Sherlock: His Last Vow)

Öklömnyi nagyságú SPOILEREK záporoznak az oldaltörésen túl. Leginkább csak annak ajánlom, aki már látta a részt. 

Január elsején erre az élményre vártam, amikor az újévi menüt elfogyasztva, zsepit bekészítve letelepedtem a tévé elé. Akkor nem kaptam meg. Ahogy ötödikén sem. Mást kaptam, újat, amivel még barátkoznom kell. 

Tegnap este viszont végre, végül, megkésett karácsonyi ajándékként ideért az élmény. Amikor már remélni sem mertem szinte. Így igazi meglepetés volt, én meg nagyra nyílt szemű gyerekként ámulhattam. 

Előre kell bocsájtanom, negatívumokat egyelőre nem tudok írni. Majd biztosan lesz, később, ahogy ülepszik, ahogy újra nézem, de most a lelkesedés lávatengere mindent magába olvaszt, így talán jobb is, ha utat engedek neki. (Mást mondjuk amúgy sem nagyon tudok csinálni, sorry.)

Először is: szerintem rengeteget elmond a fandomról és a készítőkről a tény, hogy a legváratlanabb plot-twist az volt, hogy az aktuális Gonosz hal meg a végén. Ti sem számítottatok erre, igaz? Tegnap délután lélekben egyenként elbúcsúztam minden kedves és nem annyira kedves szereplőmtől, és erre Moffatnak van pofája a gonoszt kinyírni. *sobbing histerically* 

Másodszor: némiképpen - de sajnos nem teljesen - megmagyarázza a befejező rész az előző kettő furcsaságait. Összefutnak a szálak, választ kapunk sok kérdésre, és megerősítést nyer sok sejtelmünk. (Viszont a piruetett továbbra sem értem. Talán a negyedik évadban kiderül...) 

Ezen kívül rengeteg tetszetős, nyálcsorgatós, kreatív megoldással találkozunk mind a forgatókönyv, mind a filmtechnikai megoldások terén (az Elmepalota... még mindig nem tudom túltenni magam az Elmepalotán), a színészi játék pedig szokás szerint fenomenális. Külön ki kell emelnem Lars Mikkelsen játékát, ami méltó párja Andrew Scott felejthetetlen alakításának. Az már igazán nem az ő hibája, hogy olyan édesen olvadós tündérhóbogyó, mint Moriarty, csak egy van.

Jöjjenek a random, szubjektív kedvencek:

#Redbeard

Moffaték aztán biztosra mentek: az előző rész gyerek+Sherlock jelenete után most kaptunk kutya+Sherlock jeleneteket. Magam is, mióta az eszemet tudom kutyás ember lévén, engem innentől kenyérre lehetett kenni. 

Arról nem is beszélve, milyen vicces utólag visszaolvasni a mindenféle elméleteket Mycroft "Redbeard" megjegyzésével kapcsolatban. :D Szokás szerint túlgondolta a dolgot a fandom.

#Mary nem uncsiiii

Mary komplex. Ez a legnagyobb dicséret, amit el tudok mondani róla, és mielőtt nekem estek, hagy mondjam el, hogy ugyanez – a komplexitása - az egyik oka annak, amiért ennyire szeretem Sherlockot. Igaz, a három rész alatt már rájöttem, hogy miért nem lesz Mary mégsem a kedvenc karakterem valószínűleg: *behúzza a nyakár a rá záporozó ütések elől* Amanda játékában van valami, ami végtelenül irritál. Sajnálom *mellkasát csapkodva meaculpázik*.

(Amúgy számomra is meglepő, hogy a fanficekben mennyire nem lőttem mellé a karakterével. Főleg itt.)

#Láttunk drogos Sherlockot

Régóta birizgálta a fantáziám, hogy Mofftissék néhány vicces utaláson kívül hozzá mernek-e nyúlni a Holmesnak a Doyle sztorikban erősen jelen lévő drogfüggőségéhez. Nyilván egy fő műsoridőben, mainstream médiumon megjelenő sorozattól nem várom el, hogy kifejezetten bátran vagy hitelesen közelítsen a kérdéshez, de Mofftissék megoldása nem hagyott rossz ízt sem a számban, és ez már önmagában pozitív. Billy pedig hivatalosan is az új kedvenc mellékszereplőm:

#Képi megoldások

Bár az előző két részben is volt néhány lélegzetakasztó kép, jelenet, ebben az epizódban annyit kaptunk belőlük, hogy már tényleg szót kell ejtenem róluk. Személyes kedvencem, amikor Magnussen birtokát mutatják: letisztult, hideg, acél-üveg erőd, csupasz esztétikai gyönyörűség.  De kiemelhetném még Moriarty őrületét; a pár percet, miután Sherlockot lelövik; vagy azt a jelenetet, ahol Mycroft felváltva látja a gyerek és a felnőtt Sherlockot... *keels over and dies*

#A good, old fashioned villain

Hatalmas fandom-tapsot kérek: Moriarty után megvan a második felejthetetlen Gonoszunk.

#Oh, you bastards!

 

Oké, ezt már az Empty Hearse-nál is mondtam, de most végképp elrabolták a szívem. Holmes Brothers az új OTP-m, kész, vége. Nézzetek csak rájuk.

#Házasságszédelgő Sherlock

Bár furcsa volt Sherlockot ebben a szerepben látni, de ez a lány annyira cuki, és van valami végtelenül szeretni való a karakterben – Janint már az előző részben is kedveltem - , hogy (szinte) őszintén sajnáltam a végén, hogy Sherlock ilyen pofátlanul kihasználta. Nekem szerintem ő az, akik sokaknak Molly: az a kedves, hétköznapi női karakter, akinek nem kell luxusprostituáltnak vagy megreformált bérgyilkosnak lennie, hogy érdekes és szeretnivaló tudjon lenni. Na jó, vagy majdnem.

Meg persze neki köszönhető, hogy ilyen gifeket kapunk, és ezért már önmagában a lábai elé borulok:

#Merry Christmas, Motherfucker!

Nem kellene, hogy Sherlock eszelős tekintete ilyen boldogsággal töltsön el. Ahogyan az sem, hogy gyilkolt. Johnért. 

#Yes Sweetheart, we did.

Hmm, mintha az első részről szóló beszámolóm is Moriartyval fejeztem volna be...

# Kérdések az új évadra:

Ki a titokzatos "másik testvér", akit Mycroft emleget?

Mi ez az egész Moriartyval? Szerintem valaki más áll a háttérben, de ugye Mofftisséktól minden kitelik.

Valamint továbbra sem érzem biztosnak Mary jövőjét...