Köszönöm, BBC. Köszönöm. Olyan
angstokat fogok írni az elkövetkező hónapokban, hogy mindannyian belepusztulunk.
SPOILER SPOILER SPOILER
Előrebocsájtom, a
következő poszt nagyrész végeérhetetlen, csöpögős- olvadós, fröcsögős-hisztérikus
áradozás lesz arról, amiért halálosan beleszerettem ebbe a karakterbe. Mert,
készüljetek fel, ez a rész nagyon hű a sorozat címéhez, ami, ha valaki
elfelejtette volna (nem csoda, sok minden történt mostanában), az, hogy
SHERLOCK. Nem Sherlock és John, nem Johnlock, nem Sherlock és Molly, nem
Sheriarty. Sherlock, csak így, egyszerűen.
Az alapötlet egy klasszikus: fogjuk
meg a hősünket, és dobjuk bele a számára legkényelmetlenebb, legidegenszerűbb
és legnagyobb megpróbáltatást jelentő helyzetbe, ami csak a fantáziánkon kifér.
Vigyük el Sherlockot egy esküvőre, sőt, adjuk oda neki a vőfély szerepét.
Nézzük meg, mit kezd vele.
Ugyanis, félreértés ne
essék, Sherlocknak nem a Reichenbach volt az igazi kihívás. Óóó, nem. Persze,
nehéz volt, nagyon nehéz, de egy fogas kérdés, egy különösen nyakatekert és kidolgozott
fejtörő nehézségével. Olyasmi volt, amiben otthon érezte magát: a játszma. Első
osztályú játszma. És igen, addigi élete talán legnehezebbje, de egyem meg a
kalapom, ha nem élvezte.
Ez viszont most más: ez
egy esküvő, tele berögzült, kőbe vésett hagyományokkal, váratlan érzelmes
helyzetekkel, emberekkel, érzelmekkel
(ezt mintha már említettem volna), konvenciókkal (ezt is), vagyis csupa
olyasmivel, amit egyrészt lenéz, másrészt nem is ért, és ki tudja, hogy a nem
értés következik-e a lenézésből vagy épp fordítva. A lényeg, hogy itt teljesen
talajt vesztettnek érzi magát, sokkal
inkább, mint amikor ugrania kellett.
Szinte törvényszerű, nem
is lehet másképp, hogy ebben a helyzetben aztán rengeteget megtudunk arról,
miféle fából faragták a hősünket. Hogyan kezeli a szituációt, hogyan birkózik meg vele...
Ami pedig itt kiderül Sherlockról, az egészen mély és nehezen gyógyuló sebet ejt a szívemen. De nem akarok mindent az elején lelőni, így az én Drágaságomra még visszatérek a végén a tíz kedvenc rész kapcsán.
Néhány szó a forgatókönyvről (a színészi játékról felesleges szólnom, úgyis tisztában vagyunk vele, hogy zseniális): most egyáltalán nem volt az a szétesettség-érzetem, mint az első részben, hiszen az esküvő napja, a kb. 12 óra, ami alatt lezajlanak az események, illetve ami alatt az elbeszélésekből-visszaemlékezésekből megtudjuk az előzményeket, remekül keretbe foglalja az epizódot. Ez egy nyitott keret, igaz, pont a flashbackek miatt, mégis ott van, és nem engedi az előző részhez hasonlóan szétcsúszni az egészet. Így kell ezt csinálni.
Lássuk a (teljesen pofátlanul szubjektíven) legjobb pillanatokat.
#Ez a jelenet.
#Mycroft a futópadon
Régóta szerettem volna Mycroftot valami hétköznapi helyzetben látni, de ahogy elégedetlenül méricskéli a pociját, hát, ez talán túl életszerű volt így hirtelen.
#High-functioning sociopath...
...with your number. Valahogy sejtettem, hogy lesz egy olyan rész, ahol Sherlock megfenyeget egy/két/több exet, udvarlót, ismerőst, hogy jobb, ha távol tartják magukat Marytől. Vétek lett volna kihagyni. Viszont Benedict zseniálisan hátborzongató mosolyára nem voltam felkészülve. A hideg fel-alá rohangál a hátamon, miközben gyengéd érzések vonják rózsaszín felhőbe a szívem horizontját. Haha, már tuti, hogy teljesen beteg vagyok én is. Tényleg köszi, BBC.
#Az elmepalota
Holmes Brothers pillanatokra hiperfogékony lelkem simogatja ez a jelenet. Sherlock elmepalotájában Mycroft a bíró: a figura, aki a törvényt, a rendet, az autoritás jelképezi. Erre is visszatérek még a végén.
#Sherlock lefagy...
...amikor John közli vele, hogy ő a legjobb barátja.
#A legénybúcsú
Itt megint volt egy olyan érzésem, hogy fanfictiont nézek, de nem bántam, egyáltalán nem. A részeg Sherlock
részeg dedukciókkal életre szóló élmény.
Sherlock Holmes is
Sherlock Holmes
#Sherlock beszéde
"Elrontottam valamit, John?" Újabb verziója a "Not good?" kérdésnek, és ha közelről, figyelmesen megnézitek a harmadik gifet, Sherlock háta mögött láthatjátok, amint az ép elmém kirepül az ablakon.
#Badass John helyre teszi
a népet
Sherlock keble meg büszkén
dagad.
#Sherlock és a kiskölyök
Pedig nem is szeretem a Parentlockot. De ez.
Pedig nem is szeretem a Parentlockot. De ez.
#Sherlock
Tehát, hogyan oldotta meg Sherlock a nagy feladatot? What can we deduce about his heart?
Itt most végképp, reménytelenül ismeretlen terepen jár. Mihez kezd?
Nem fogjátok elhinni: segítséget kér. Persze Lestrade-ot épp egy hónapokig elhúzódó nyomázás fináléjáról sikerül elrángatnia, de hát nem tudhatta a drága... És az érdekes, hogy a továbbiakban is azt látjuk, hogy a többiek (Mrs. Hudson, John, Mary, Molly) hogyan segítenek neki megbirkózni a helyzettel. A legtöbb ’emberi’ interakció, közeli, mély kapcsolat Sherlock és az emberek/világ között kétség kívül ebben a részben volt, mégis – vagy talán éppen ezért -, ez az a rész, amelyben torokszaggató bizonyossággal szíven üt, hogy mennyire különbözik is ő, és mennyire magányos.
Nem fogjátok elhinni: segítséget kér. Persze Lestrade-ot épp egy hónapokig elhúzódó nyomázás fináléjáról sikerül elrángatnia, de hát nem tudhatta a drága... És az érdekes, hogy a továbbiakban is azt látjuk, hogy a többiek (Mrs. Hudson, John, Mary, Molly) hogyan segítenek neki megbirkózni a helyzettel. A legtöbb ’emberi’ interakció, közeli, mély kapcsolat Sherlock és az emberek/világ között kétség kívül ebben a részben volt, mégis – vagy talán éppen ezért -, ez az a rész, amelyben torokszaggató bizonyossággal szíven üt, hogy mennyire különbözik is ő, és mennyire magányos.
Az egészben az a legmegrázóbb, hogy folyamatosan próbálkozik emberi ('normális') lenni, és mindig elcsúszik valamin, de a végén épp ezektől a bakiktól, elcsúszásoktól, apró bukásoktól lesz mégis hihetetlenül emberi és szeretni való. (Mit szeretni, imádni való. Haza akarom hozni, bebugyolálni a kis virágos plüsstakarómba, és a kezébe nyomni egy bögre mályvacukros forrócsokit.)
A fináléban aztán, amikor úgy tűnik, maguk alá temetik az események, amikor meg kell oldani a bűntényt és mellette meg kell menteni az esküvőt a botrányba fulladástól, akkor - már szokás szerint - Mycroft siet a segítségére, ezúttal az elmepalotájában, mint a kontroll és irányítás hangja, amely aztán ismét nyeregbe lendíti Sherlockot. Illetve, Mycroft mellett még egy dolog: a John iránt érzett szeretete és tisztelete. Mert végre megérti, hogy életet menteni többet jelent, mint megoldani a rejtélyt.
A legutolsó jelenetnél,
amikor magára libbenti a kabátját, és ott hagyja a partizókat, egyedül kilépve az
éjszakába: itt éreztem úgy végképp, hogy visszatért az a komplex, magányos,
byroni hős, akit megszoktam és megszerettem az első két évadban. A vacogó érzés pedig már jó barátként üdvözölt, és Sherlockkal együtt gondolatban én is összébb húztam magamon a kabátot. Winter is coming, my friends.
*a blogger állandóan megeszi a kommentjeimet. f.ck ｡^‿^｡*
VálaszTörlésannyira gyönyörűen megfogalmaztad ezt az egészet, hogy nem merek/akarok hozzáfűzni sok mindent.
Mycroft megjelenése az elmepalotában gyönyörű volt, Sherlock kínlódása pedig kegyetlen. Azt hiszem, tegnap kiszakadt a szívem a helyéről, főleg, hogy John nem vette észre, hogy Sherlock lelépett. Csak Molly. De John nem.
Egyébként én vagyok az egyetlen, aki félti Maryt? Mert lássuk be, a 3. részben akármi megtörténhet, akármi, és ez az akármi akár vele is történhet (gondoljunk csak az eredeti novellákra, khm). Akkor John egészen apró darabokra törik, amibe Sherlock belepusztul. Meg mi is.
affene. inkább megyek angstot írni... khm, tanulni :)
Ó, én nem féltem, mert én már elkönyveltem magamban, hogy meg fog halni. A könyvben is meghal. :/
Törléshát pont ez az. de annyira megkedveltem ez alatt a két epizód alatt, hogy nagyon nem akarom! de szerintem is meg fog, ami azt illeti. :(
TörlésÉn annyira nem kedveltem meg. Olyan kellemesen jelentéktelen, el van Sherlockékkal, de a nagy poénokért nem ő a felelős. Persze nyilván Moffaték szimpatikusra akarták írni, és ez látszik is. A harmadik részben még várom, mit kapunk belőle.
Törlésnekem azzal, hogy így törődik Sherlockkal belopta magát a szívembe.
TörlésNálam ez része a 'Moffaték szimpatikusra akarták írni' dolognak. :P Mint ember, én is kedvelem, de mint karakter, inkább semleges. Egyelőre.
TörlésSziasztok!
VálaszTörlésBele sem merészelek szólni izgalmas dialógusotokba, csak félénken kérdezem....nem az volt Moffaték eredeti ötlete, hogy most befejezik Sherlockék sztorijáta 30-as éveik végén (?), s majd visszatérnek hozzá esetleg egy évad erejéig, amikor már 50 évesek mindketten. Ha Mary meghal, egyetlen pozitív---ez csúnya volt- oldala lenne, megint Sherlockkal lehetne. De mi lesz a Johnék gyerekével? Valaki tuti meghal a 3.ban. Ha Sherlock, az a korona, és akkor nem lesz több rész....Ha John, az abszurd, s sok fura helyzetet teremt, amiből szerintem nem lehet épkézláb filmötletet kihozni, ha Mary...Nos, khhm...igen. Csendben pislogok, s csak megjegyzésnek fűztem ide. :)
C
Egyébként ez már tény, hogy valaki meghal? Volt ilyen nyilatkozat? Én ugyan meg vagyok győződve róla, hogy Mary előbb-utóbb eltűnik a képből valahogy, de egyrészt nem biztos, hogy halál által, másrészt nem biztos, hogy a kövi részben. *utolsó szalmaszálba kapaszkodik* De ha valaki mindenképpen meghal a harmadik részben, hát akkor az ő lesz.Semmi bajom a karakterrel, de keveset tudunk róla - mondjuk ez még változhat - , és mintha Moffaték azért igyekeznének, hogy ne involválódjunk vele túlzottan... De ez csak egy sejtés.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TörlésÉn se tudnék sok mindent hozzáfűzni ehez a jól összeszedett poszthoz, de azért hagyok egy gondolatot ...
VálaszTörlésSherlock meztelen Irene-nal szokott fantáziálgatni. Miért nem beszéltünk eddig erről?:D
Én azért, mert számomra annyira nem volt meglepő a felbukkanása... Elvégre tudjuk, hogy számára ő 'A' Nő, és abban a jelenetben épp öt másik nővel van körülvéve, akik közül az egyik ráadásul Irene-hez hasonlóan gazdag szexuális fantáziával van megáldva... szinte törvényszerű volt, hogy előjön. Én speciel örültem neki, mert szeretem a karaktert. Valószínűleg ő jelképezi a Sherlock által meg nem értett szexualitást, ami pont azért, mert nem érti, hihetetlenül bosszantja és vonzza is egyben.
TörlésÉs persze köszönöm! :)
VálaszTörlésNINCS olyan kommentevő szörnyike, akadozó net, vagy éppen összeomló böngésző, ami makacsabbnak bizonyulhatna nálam, ha egy vélemény elküldéséről van szó.
VálaszTörlésPláne akkor, ha az a vélemény a Sherlockhoz kötődik.
Szóval miután elolvastam az első bekezdést, egyből tudtam, hogy ez megint egy olyan rész lesz, amiután tényleg és fizikailag körbe kell szaladgálnom a várost, fel kell másznom egy háztetőre és kiüvöltöznöm magamból.
Én ennek pedig piszkosul örülök, mert meggyőződésemmé vált az utóbbi egy órában, hogy a fandom valójában egy szadó-mazo klub. Mertnemhogy önként és dalolva állunk oda, hogy kitépjék a szívünket, de panaszkodunk, hogyha ez nem történt meg. Ja és még pluszba ficbe is ilyet irunk.
De miért is jó, ez nekünk? nem tudom. Valamiért biztos, de nem ezen akarok filózni.
Hanem azon, hogy egy Sherlock kaliberű embernek mekkora kihívást jelent egy esküvő. Elvégre a Végső Probléma csak egy rejtvény volt, igaz piszkosul kifinomult és veszélyes probléma, de mégiscsak az ő területe. Meg is verte Moriartyt.
Ellenben egy esküvő, hát az olyan emberi dolog. Berögzült szokásokkal, rengeteg emberrel és teljeséggel érthetetlen dolgokkal (Legyünk egy kicsit őszinték magunkhoz most, van olyan dolog, amit mi is csak azért csinálunk, mert szokás). De Sherlock megteszi.
Johnért.
És itt mutatkozik meg igazán Sherlock szeretete John iránt, mert végigcsinálja, igaz, hogy teljesen összetört és szomorú, és ezt csak Molly szúrja ki, de végigcsinálja és igenis ott van és igenis boldog. Na ez az igazi önfeláldozás.
Vastaps.
Az a vigyor, úristen. Ilyet csak egyszer volt szerencsétlenségem látni, a faluban, egy nem igazán ép elméjű sráctól, akinek a közelébe nemhogy éles tárgyat, de még tompát se raksz, na az ő arcán terült el hasonló. Félelmetes, na.
Mycroft meg a futógép. Az összes családtagom azt nézte, hogy na most megfulladok, vagy életben maradok, mert nem akartam az egész falut felvisongani, viszont így elég nagy akadályba ütközött a levegővétel.
Odavág, de rendesen.
Maryhez hozzáfűzném, hogy most kezdtem el a Négyek jelét (kis zsbekönyv, puhafedelű és rejtélyes oknál fogva az a címe, hogy a Dillettáns detektív), és még mindig elolvadok Watson problémázásan. Szóval nekem Mary egy pozitív karakter, szivem csücske, és tudom, hogy illene morognom egy kicsit amiatt, hogy Sherlock így beletörődik az ottlétébe, de nem tudok. Úgy jó, ahogy van, de attól tartok meg fog halni. Doyle bácsi vagy megfeledkezett róla, vagy nem tudom, de ha jól emlékszem jól eltűnt egyik novelláról a másikra, tehát nem hiszem, hogy sokáig fog még szerepelni. Sajnos. Mert John szereti, tényleg szereti, és össze fog törni és így Sherlock is.
Ki jön el velem inni a harmadik rész után?
De ha már ivás. Amikor azt hinnéd, hogy Moffaték nem lehetnek nagyobb trollok, kiderül, hogy mégis. Ezt nekem irták, kész, vége, pont. Sherlock úgy viselkedhet, mint egy józan kígyó, és már most nem tudom levakarni magamról a vigyort.
Persze megteszik helyettünk a stáb, méghozzá szívlapáttal. Mert ott van Mycroft. Mycroft aki központi helyet foglal el Sherlock elmepalotájában és innen derül ki, hogy igenis fontos Sherlock számára, igenis hallgat rá, és szereti, ezen pedig nem változtatnak a csatározásaik.
De tutodo mi teszi fel a koronát az egész gyönyörűségre?
Az hogy John átöleli Sherlockot.
Felemelő.
Nem tudom, hogyan fogom kibirni feliratig, valószínűleg cakkosra rágom az asztallapot, összegrafitizem a várost és módszeresen összegabalyítom az összes idegszálamat.
Egész biztos vagyok benne, hogy nem fűztem mindenhez megjegyzést, de amihez akartam, annál ott van.
Köszönöm a beszámolót!
Éva rulz! :P
VálaszTörlésNe aggódj, én már réges-régen elkönyveltem magamban, hogy a Sherlock fandom nemnormális, sosem volt és sosem lesz az.
Pontosan: az esküvő már-már idegesítően emberi, a maga kis kompromisszumaival, a felkavart érzésekkel, a csip-csup részletekkel és a nagy szavakkal. Bár ez a szó, az emberi - valaki tumblin hívta fel a figyelmem -, eléggé furcsa, úgy értem, mire/kire használjuk? Hiszen minden, amit emberek tesznek, ami embereket jellemez, akár csak egyet is, a szó legszigorúbb értelmében emberi kell, hogy legyen. Hogyan, miért mondhatjuk valakire, (pl. itt Sherlockra), hogy bizonyos tulajdonságai, a viselkedése nem 'emberiek'? Ebben az elvontabb értelemben emberinek általában azt nevezzük, aki/ami érzelmektől (is) vezérelt, és hajlamos a hibázásra (tévedni emberi dolog, szoktuk mondani például). Sherlock, gyakran úgy tűnik, teljesen kizárja az érzelmeket, és a következtetései megbízhatóan hibátlanok. Embertelen lesz ettől? Korántsem. Egyrészt, mint tudjuk, ő sem tévedhetetlen: vannak megoldatlan ügyei. Továbbá vannak barátai, emberek, akikhez kötődik, ergo vannak érzelmei. Másrészt nem lehet embertelen, definícióból, a szó szoros értelméből kifolyólag, hiszen ember, homo sapiens. És akármennyire fáj, és nehéz ezt agyban elfogadni, minden, amit emberek tesznek, éreznek, gondolnak, szükségképpen emberi, kell hogy legyen. Ennek a szónak tehát: 'emberi' nincs értelme azon túl menően, hogy az ágens, az alany egy homo sapiens. Minden emberi, amit a szomszéd néni, én, a világ jobbításán igyekvő önzetlen emberek vagy az azt uralni akaró diktátorok tesznek, mélyen emberi, és megvannak a maga emberi természetben gyökerező okai.
Emberi: egy szó, amit arra találtunk ki, hogy leválasszuk magunkról a kellemetlen igazságot. A rossz, gonosz kegyetlen dolgok embertelenek, tehát nekem nem is lehet közöm hozzájuk - alapon. De ez nem igaz. Pont így sodródnak sokan a Rossz felé: hogy eleve kizárják a választás lehetőségét azzal, hogy félnek szembenézni vele, valójában mennyi minden lehet az ember. És hogy egyáltalán nem a természetünkből fakad, mit valósítunk meg belőle, hanem a választásunktól. (Persze lehet mondani, hogy és a körülményektől is, de a kisgyerekkort és a nagyon mély iskolázatlanságot leszámítva a körülményekre adott válaszunk is a mi választásunk szerintem.)
Hát elnézést, hogy kicsit elszaladt velem a filozofikus ló, de meg kellett rágnom ezt a szót, mert én is használtam az írásomban, és valahogy rossz ízzel jött a számra/ujjaimra.
Sherlock karakteréhez visszatérve, igen, most tényleg közelebb áll a könyvbelihez, és ez nem feltétlenül baj, csak ne lett volna ilyen hirtelen a váltás a két széria között. Bár remélem, annyira azért nem lesz érzelmes, mint a könyvben, mert ami a viktoriánusoknak normális volt, az ma kicsit furán veszi elő magát. :))) Nézzük meg például a barátság kifejezését, értelmezését akkor és most.
Nézd meg hamar a részt, kíváncsi vagyok a Te véleményedre is nagyon! :)
Ez gyönyörű volt, de tényleg. Annyira tetszik, hogy ilyen összeszedetten tudod kifejezni a gondolataidat, ráadásul köszönetet kell mondanom, mert pont ezt akarom kifejteni egy novellámban, és nem tudtam hogyan kezdjek hozzá, erre jössze te és Bamm! Megvan a válasz. Köszönöm.
TörlésDe persze mégse hagyhatom szó nélkül e retorikai gyöngyszemet, mert nem lehet.
Summázó gondolatomat a Good Omens után szabadon irom, mert nem tudom pontosan. még. A történelem legnagyobb gaztettetjei és legnagyobb jótettei nem abból születtek, hogy az ember alapjában rossz, vagy alapjában jó, hanem abból, hogy alapjában ember.
Szerintem kétféleképpen lehet mondani valakire, hogy ember: a faja alapján, és a viselkeése alapján. De nem hiszem, hogy a kettő mindig ugyanaz lenne, ámbár az is igaz, hogy nem mindig szabad kettéválasztani ezt a kettőt. Az ember komplex lény, minden mizéria ellen, és ha egy részét különválasztunk a többitől akkor szükségszráen torz eredményt kapunk. Ám mivel képtelenség minden esetben az egészet kielemezni, és nincs is rálátásunk, például egy idegen ember esetében, ezért csak azokból az információkból építkezhetünk, amit először megpillantunk. Ez egy túlélő reflex, ahogy bizonyos fokig az előítélet az, hiszen az ember nagyon sokáig rá volt szorulva arra, hogy egy pillanatból leszűrje, hogy most meg akarják-e ölni, avagy sem. Nem véletlen, hogy azt mondják, az első benyomás a legfontosabb, mert ha rosszul itéled meg, akkor véged, kampec. Viszont ha több időd töltesz valakivel, elkezded jobban megismerni és lehetséges, hogy változtatnod kell az első véleményeden, ami nem egy egyszerű dolog, és nem is biztos, hogy sikerül.
Namármost ebből következik az, hogy az ember kialakított egy ilyen jelzőrendszert, hogy úgy mondjam. Mindent hasonlítania kell valamihez, mert csak így tudja felmérni, hogy mennyire veszélyesebb és így tudja elhelyezni magát a világban. Ez nem jó vagy rossz, csak akkor nyer ilyen értelmet ha túlzásba visszük. Olyan ez, mint a puska: nem az öli meg az embert, hanem aki meghúzza a ravaszt.
Tehát kialakult az a fogalom, hogy emberi. Ez leginkább az átlagra vonatkozik, hiszen csak ahhoz tudunk viszonyítani, és ez magában foglalja az apró roszaságokat és jóságokat, mindazt, ami egy átlagos embert jellemez. Viszont ha valaki eltér az átlagtól, ha olyan tettei és cselekedetei vannak, akár azért, mert diktátor, akár azért, mert szent, az már nem emberi. Nem átlag.
És elérkeztünk a lényeghez. Sherlock pontosan azért, mert kilóg az átlagból, nem emberi. Pedig vannak érzelmei, de ezek csak akkor válnak nyílvánvalóvá, hogy nagyon, nagyon közelről ismerjük. mint John pl. A külső, kliens, számára csak a rendkívűli zsenialítással bíró férfit látja, ahogy két évadon keresztül mi is. Most pedig hirtelen elkezdtük meglátni a sorozatban a másik felét is, ami tényleg hirtelen váltás, bár meglehet szükséges volt. Nem tudom, ebbe nem is megyek bele.
Szóval Sherlock igenis emberi, ha nagy összeségében vizsgáljuk, és pont ugyanígy, de a másik oldalról emberi Moriarty is. Nem véletlenül hasonlítanak ők ennyire, pont a két véglet, a két emberi véglet szimbólumai, de mégsem játszanak az angyalok oldalán. Ahogy az ördögökén sem.
TörlésItt térnék ki a Star Trek 2-re, mert abban Khan pontosan ezt mutatja be: megmenti egy gyermek életét, viszont felrobbant egy épületet.
Na akkor most ő jó vagy rossz? Attól függ, hogy melyik tényt vesszük előtébe, bár mindenképpen rossz eredményre jutunk, mert a válasz az, hogy mindkettő. Az ember ember és csak a fogalmai segítségével tud mégis eligazodni saját tettei között. Amik szükségesek, bár azt aki kiemelkedik az átlagbol mindig körül fogja venni az embertelenség jelzője, mindegy, hogy melyik irányba mozdul el, pontosan azért, mert több, mint az átlag.
Ez pedig azért vonzó. A különlegesség. Az átlag mindig is vágyni fog erre, mert érzi, hogy több nála, és szeretne hozzá tartozni, de mégis fél, mert egyrészt nem érti, másrészt mert az felülemelkedik rajta. És itt van a létjogosultsága a Shendersonnak, kéremszépen. John nem átlagos. John a híd, az összekötő elem a világ és Sherlock között, így valamennyire mindegyikhez tartozik és nem tartozik igazán egyikhez sem. Ezért van szüksége Maryre, aki az átlaghoz köti, és Sherlockra, aki a különlegesekhez. Ha valamelyiket elveszíti, elveszíti önmagát is. Szüksége van mindkettőjükre, mert ha egyiket elveszti, elveszti a másikat is és így önmagát. Nem lesz helye a világban, mert az átlaghoz túl különleges, a különlegeshez túl átlagos.
Őőő... nagyon elszaladt velem a ló. Ne haragudj, nem hiszem, hogy hozzászóltam volna érdemben a problémához, inkább csak megnyilvánulva futtattam az eszmét.
A részt vagy csütörtökön vagy pénteken tudom megnézni, mert ma vagyis kedden edzés, holnap, vagyis szerdán színház. De vélemény az lesz, az mindenképpen lesz Kettő is: egy kirohangálós meg egy összeszedett. :)
Khannal kapcsolatban annyit azért vitatkoznék, hogy a gyerek életét azért menti meg, hogy felrobbanthassa az épületet... magyarul nem szívjóságból teszi, hanem eszközként használja. Viszont az épületet meg a legénysége miatti bosszúból robbantja fel... ami szerintem sajnos nagyon is 'emberi', reakció, még ha eltúlzott is.
TörlésNézd el egyszer láttam.
TörlésEttől függetlenül igazat adok neked.
de csak azért, hogy enyém legyen az utolsó szó. "gonosz vigyor"
Bocs, feljebb írtam, de időrendben ide jönne....töröld nyugodtan a fentit.
VálaszTörlésSziasztok!
Ismét én, Claudia. :)
Szóval valamit olvastam erről,de nem mentettem le, de a több terrabájtniy :D:D:D Sherlock anyag mellett meg sem találnám. :)
Szerintem a drámai befejezés elkerülhetetlen. Arra tökéletesen emlékszem, hogy Gatissék azt nyilatkozták, hogy igen, folytatni akarják majd-emlékeztek, ez e a 3. évad utáni nyávogás idején volt- de csak kb. egy évaddal, és majd visszatérnek hozzájuk, mikor 50 évesek lesznek. Akkor talán még a 4. évad képlékeny volt, de lássuk be, Doyleból ilyen profin, ilyen történetfelépítésben, nem lehet 6-9 részt kipaszírozni.....Az előző 2 évadot elnézve, a legjobb, legérdekesebb részeket írták meg, főgonoszokkal miegymással. A mai napig is vérzik a szívem Moriartyért. :(
Nos lássuk mi marad. Dráma, mert öröm nem lehet a vége....a 3. évad 3. része amúgy is elég baljós, feltűnik a második főgonosz. És először akkor látjuk, mikor Maryéket, főleg mintha kifejezetten Maryt bámulná a tűzrakásos videófelvételen.
Tehát 1) verzió: meghal Shelrock. Lehetetlen, akkor nincs folytatás, elköszönünk tőle, Mary és John tovább élnek, és gyászolnak. Ez is lehet, de kicsi az esélye.
2). Meghal John. Háááááááááát.....akkor is vége a dolognak. Sherlock összeroppan, elveszik a történet és Sherlock sava borsa-, mintha elvennénk az ételek ízért, az illatokat valakitől, megfosztanánk az érzéseitől...üres kőszobor marad a helyén. Nos a történet innen lapos lenne, nem lenne benne az elemi mozgatórugó. És mindig Johnt veszik elő, ha Sherlock szívét akarják kiégetni....felgyújtják, elrabolják, elkábítják, bombát szerelnek rá...stb. Sokszor lerágott csont lenne.
3) Meghal Mary. Nézzük meg ezt....John összeomlik. Sherlock annyira nem, ám a történet folytatódhat. Együtt lesznek megint....de más emberként. már túl vannak "mindenen", kölcsönöz szeretet-szerelem-és tisztelet kinyilvánítások, pofonok, lefejelések-istenem de ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉDes volt!!!!-de még mindig okoznak egymásnak meglepetést, és sok sok örömöt, és bosszúságot is.....Mary elvesztése visszavezeti John önmagához, és az izgalomhoz, vagyis a háború utáni "walking on battlefields" élethez. Egymás támaszai lesznek ismét....immár 10-20 év múlva. Az eredetiben 30 év körül voltak, vagy csak most fiatalították meg őket? Rég olvastam Doylet. :D (Amúgy megjegyzés. Doyle leszármazottja, ükunokája, nem tudom ki, kiadta a Doyle ős naplóit....az egyik a bána-és fókavadászatokról szólt, amit az Északi sarkon tett, a napló másik része, vagy a levelezései pedig a Sh-Watson kapcsolat mibenlétéről. Ezt egy brit ismerősömtől tudom, ki is volt állítva a napló és Doyle személyes iratai.Nem mostanában...utána kellene nézni mi a helyzet ezekkel. A SHerlock-Watson párosról meg annyit,a Doyle unoka, ük szerint is benne van minden kis "plusz", amiről itt lassan egy új eposz születik. Mit születik: SZÜLETETT!
Vissza a Mary szálhoz...meghal Mary....de mi lesz a gyerekkel? A Doyle novellákban nincs gyerek, s Mary valóban meghal.....
Bocs mindenkitől, ha nagyon messzire mentem....Hátha valakinek hasonló zajlott le az agyában. Őszintén: félek megnézni a 3. részt. :(:(:(:(
:D CLaudia
Teljesen jól látod a dolgokat, eddig én is nagyjából hasonlóan gondoltam, viszont most olvastam egy blogon, hogy vannak arra utaló jelek, hogy Mycrofttal lesz valami drámázás... meg ugye a trailerben is mond egy elég érdekeset: hogy ha Sherlock Magnussent támadja, azzal őt is támadja... Remélem, nem így lesz, mert Mycroft az egyik kedvenc karakterem, a fenébe is!!!
TörlésArra én is gondoltam, hogy ugye Mary terhes, és Moffaték csak nem ölik meg a gyereke is... (ennyire ők sem lehetnek gonoszak), tehát ha Mary az, aki meghal, akkor Sherlocknak és Johnnak kell felnevelnie a gyereket... De ez meg olyan szappanoperásan hangzik már nekem kicsit.
Borzasztó gonosz vagyok, de "Bár így lenne"...szégyenkezik, s elmegy a sarokba. Amúgy meg vagyok őrülve az írásaidért....mint egy tini. Azon gondolkoztam, ez az "ÉN időmben", miért is nem volt....fandom, fanfic...:):):)
VálaszTörlésUI: Mi lehet a valódi történet? Nem ölhetik meg Johnt, és Sherlockot sem igaz....Gatiss melegsége ott van minden írásában, és minden remek színdarabjában, és filmjében a felszín alatt.....ennyire nem szúrhat ki sem Doyle-lal, sem velünk...:)
Hihi, hát nem annyira rossz ez a megoldás, azért lássuk be. :P
TörlésEgyébként meg köszönöm! <3
Ezt olvassátok el!!!Most komolyan gondoják ezt? SH-nak barátnője??????Lehet még rosszabb is...:(. Csendesen sír, mit sír, ZOKOG!!
VálaszTörlés!http://www.theguardian.com/tv-and-radio/2014/jan/09/sherlock-back-fourth-series-steven-moffat
"Sherlock – who appears to have found a girlfriend (...)" - vagyis csak "úgy tűnik, hogy talált magának egy barátnőt." A hangsúly azon van, hogy "úgy tűnik". Az eredetiben is eljátssza Holmes, hogy udvarol egy szobalánynak (?) ha jól emlékszem, egy nyomozás érdekében. Szerintem itt is ilyesmiről van szó, szóval szárítsd fel a könnyeid hamar. :)
TörlésHa meg mégis valóban lett egy barátnője, akkor személyesen pofozom fel Mofftissékat, amiért ennyire megerőszakolják a karaktert. :/ De, ismétlem, nem hiszem, hogy erről van szó.
Igen, én is értem, mi is van ott, de .................Most komolyan, ugye nem lesz ebből a zseniális karakterből Doctor House féle kommersz, amerikai cukorpótlék....?!!!! És mi van Mary terhességével....boldog családi élet. Remek, de ugye azért Sh-kal is találkozik? Nem tudom....Moffaték azért minőségi munkákat tesznek le az asztalra, így csak nem esnek a klasszikus ostobaságba, hogy mindenkit összehoznak valakivel. pont ez az egyik lényege ennek a SH-watson párosnak, hogy a barátság-szerelem, nevezzük aminek akarjuk mindenek fölé emeli ezt a kis történetet....számtalan ilyen páros volt az irodalomban, mindennek a sava-borsát ez adta, meg, erre gyorsan mellé akarnak rakni valakit???:::(:(:( Vígasztaljatok kérek...Amúgy vélemény? C
VálaszTörlésDráma lesz. :) http://www.sherlockology.com/news/2014/1/9/his-last-vow-review-090114
VálaszTörlésUI: Látom elrettentettem mindenkit a legutóbbi bejegyzésemmel. Mea maxima culpa. :( C
Nem ijesztettél el, csak én is olvastam a cikket még korábban, és azóta az ágy alá bebújva élek, csak a hűtőig/vécére kúszok ki néha. És reszketek.
TörlésEgyébként nemrég olyat olvastam, amit nagyon-nagyon nem szeretnék, ha igaznak bizonyulna... :(
TörlésÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!Mit olvastál?Meghal John? Meghal Sherlock? Végleg?:::::::::::::::::::::::::::::::::::((((((((((((((((((Mondd, ami sejteni vélsz, általában bejön. :) C
VálaszTörlésHogy Mycrofttal lesz valami... *szipog* Mondjuk az elmélet teljes mértékben azon alapult, hogy a legutóbbi részben piros csíkos nadrág volt rajta... De most rettegek. Maryt túlélném, de Mycroftot nem.
Törlés