"Fuck it, let's just combine 50 different fanfictions, no one will notice."
Kell külön kiírnom, hogy SPOILER?
Aki nézte tegnap az Empty Hearse-t, az megtudhatta, milyen lenne a sorozat, ha a rajongók írnák. Komolyabb összetartó erő nélkül, hirtelen kanyarokkal kígyózó elbeszélés, teleszórva random érzelmes jelenetekkel, Sherlock pedig válogatás nélkül mindenkit lekap, aki az útjába kerül, és igaz, mellékesen van valami bűntény is, de azt nem kell teljesen komolyan venni, mert a megoldás amúgy is a gordiuszi csomó átvágása lesz... elvégre miért is ne lehetne a bombát egyszerűen kikapcsolni a beépített kapcsológombbal?
Ebből már kiderül gondolom, hogy Gatiss inkább a komédia felé vitte el a részt, és bár kapunk könnyes vallomást Johntól és Sherlocktól, azt is gyorsan nyakon önti Sherlock már-már eposzi arányokat öltő trollkodásával. Szó sincs a Reichenbach baljós, tragikus hangvételéről: minden komoly mondatra jut egy poénos megjegyzés, kikacsintás a rajongók felé. Ez még így tetszett is, mert hát kinek van kedve megint átélni a második évad végének narancspokróc-díjas sokkját, viszont a fent már említett összeollózott jelleg azért némiképpen zavart, és utólag hiányérzetet hagyott bennem: mindent megkaptunk, így tulajdonképpen egyik szál sem tudott igazán jelentős, súlyos lenni.
Ebben szerepet játszhatott az is, hogy bemutatták a Reichenbach elméleteket: überfantasztikusanfenomenális ötlet, de az egyik fő oka annak, hogy nem sikerült egy koherens egésszé összekovácsolni az epizódot. A legfőbb összetartó erő nyilván John és Sherlock újra egymásra találása volt, és ebben nem volt hiba, viszont itt is valamiért hiányoltam a folytonosságot... egyik briliáns jelenetről ugrunk a másikra, de mintha ez a szál is darabos maradna, valószínűleg a közben zajló rengeteg egyéb történés miatt.
Hiába, Gatissnak nem volt könnyű dolga: magyarázatot kellett adnia Sherlock halálára, vissza kellett hoznia a hőst, újra összemelegíteni Johnnal, reflektálni a fandomban eltelt két évre, új szereplőket mutatni be (Mary és Magnussen), elmondani, mi történt a régiekkel ez alatt a két év alatt, és akkor még szót sem ejtettünk az aktuális bűntényről. Csoda, hogy patchwork jellegű lett a végeredmény?
Viszont ez az egyetlen negatívum, amit meg tudok említeni. Előre vettem, csak hogy gyorsan letudva rátérhessünk a top 10 kedvenc részemre, és a rajtuk való csámcsogásra.
10. Molly
Nem a kedvenc szereplőm, sosem volt, és sosem lesz, de kezd őszintén foglalkoztatni a gondolat, hogy Gatiss és Moffat vajon meddig kínozzák még ezt a szerencsétlen lányt? Bár a fenti hipotetikus jelenetnél sikongathattak a rajongók, később kegyetlenül szétmarcangolja Gatiss a lelküket Louise Brealey könnyes szemeivel, és az egyáltalán nem szociopata detektívvel. A Sherlock-alteregó vőlegény meg már csak az utolsó döfés a végén.
9. Sherlock szülei
Bár értékelem, hogy Ben szülei alakítják Holmesékat, és vicces, meglepő ötlet, hogy merték szerepeltetni a Doyle-kánonból hiányzó papát és mamát, továbbra is az az érzésem, hogy Moffaték itt nagyon mellélőttek. Sherlocknak és Mycroftnak NEM LEHETNEK normális szülei. Még azt is jobban elhiszem, hogy földönkívüli robotok növesztették őket olyan cuki kis ember-farmokon, mint a Mátrixban.
8. Mrs Hudson még mindig azt gondolja, hogy John meleg
.jpg)
7. Mary
Egyelőre olyan a Sherlock-John viszonyban, mint a vaj két szelet kenyér között. Nem annyira markáns, de könnyebbé teszi a nyelést. Ráadásul shippeli őket. Mármint a srácokat, nem a kenyereket.
6. Sherlockot pofán fejelik.
Valljuk be, a sorozat egy adott pontján gondolatban ezt mindannyian megtettük már. Ismételten.
5. Anderson
Eleinte azt gondoltam, milyen vicces lesz, hogy Anderson a fanklub vezetője. Aztán a Many Happy Returns során fokozatosan ráébredtem, hogy Anderson beleőrült a Sherlock halála miatt érzett bűntudatba. Végül, a tegnapi rész során arra is ráébredtem, hogy Anderson egy végletekig elkeseredett ember, akit a Reichenbach szétzúzott apró darabokra, és azóta elméletek százait gyártja, megszállottan foglalkoztatja Sherlock... a többi rajongóval beszéli meg a teóriáit, és csak nem hajlandó elfogadni a 'hivatalos' igazságot.
Vagyis Anderson mi vagyunk, kérem szépen. Nem tudom, mit szóljak ehhez.
4. Reunion Johnnal - avagy Sherlock egy kibaszott nagy troll
3. Sherlock hallucinál
Ez volt az a jelenet, ami mellkason vágott, mint egy egyenesen rám irányított hőkövető rakéta : Sherlock John hangját hallja a fejében. Két éve.
2. Mycroft/Sherlock
Ahogyan azt Gatiss előre megmondta, rengeteg sziporkázó, szívfacsaró és - sosem hittem volna, hogy ezt a kifejezést fogom egyszer használni rájuk - bájosan aranyos Holmes Brothers pillanatot kaptunk ebben a részben. Lényegében annyit, hogy összetudnék állítani egy Top 10 listát csak Mycroft/Sherlock pillanatokból:
Scarry Mycroft is scarry.
T
Tapossatok még a lelkemen fiúk, légyszi.
Csak szerintem volt ez sokkal nagyobb plot-twist, mit az egész Reichenbachos feltámadósdi?
Illetve, ejthetnénk néhány szót arról, hogy Mycroft némán figyeli, ahogy Sherlockot kínozzák, aztán nyugodtan odasétál, és belesuttogja a fülébe, hogy ideje hazatérni? Meg arról, hogy amikor Sherlockot Mycroft irodájában borotválják régimódi borotvával (a Skyfall óta enyhén fetisizálom az eszközt), akkor Sherlock megvádolja Mycroftot, hogy élvezte nézni, ahogy őt péppé verik? Vagy tudjátok mit, ne is beszéljünk rőla, csak hagy harapjak rá csendben az öklömre, jó?
1. A Sheriarty előbb lett kánon, mint a Johnlock (WTF???)
Igen, a bejegyzés címét is ez inspirálta. És igen, tudom, hogy szintén csak egy hipotetikus jelenet az egyik fangirltől az Anderson-féle klubban... mégis, Gatiss ismerhetne már minket jobban is. Leforgatni egy SLASH fanfictiont? Konkrétan az összes álmom megvalósult, már nyugodtan meghalhatok.
Na jó, a végére is valami negatív, mert most jutott eszembe: szerintetek is túl érzelmes Sherlock? Az elmúlt két évet intenzív pszichoterápiában töltötte, vagy mi?
Azt hiszem tegnap óta ugyanezeket a kérdéseket fogalmazom magamban, ezért felesleges hosszabban írnom. Te megtetted helyettem. Mindezek ellenére nagyon tetszik, isteni a SH_John vonal, de a többi rész- (Mrs. Hudson....) kicsit gyengíti a kettős jeleneteit, a ki nem mondott-és a film végére kimondott szavakat, a korábban burkolt célzásokat...stb. Kicsit túlpörögtek a Moffatték, de valljuk be, egy ekkora hírnevű és hőn várt sorozat esetében nagy nyomás és kísértés nehezedett az alkotókra, nemde? Gattis végig remekelt.....na! Imádjuk a platonikus, slashes Johnlockokat. Vagy mit!!? :D C
VálaszTörlésIgen, a 'túlpörögtek' szó szerintem is jól leírja a problémát, és ennek valóban egyik oka a magas elvárás lehet, de azért lássuk be, nem izzadó tenyerű kis kezdőkről van szó, illene tudniuk kezelni ezt a dolgot. Nem volt csalódás persze alapvetően, inkább vegyes érzéseket hagyott bennem.
TörlésViszont én is úgy érzem, a platonikusabb, barátságra kiélezett öböl felé kormányzom az SS Johnlockot. Furcsa, de ebben a részben Sherlocknak szinte mindenkivel jobban megfogott a kapcsolata, mint Johnnal... ezt még emésztenem kell. Vagy mi. :)
Eddig tartott nagy és nemes elhatározásom, hogy én nem mármint, nem, csakazértse, olvasom el ezt.
VálaszTörlésÁh, egy fenéket nem.
Mivel úgyis Candy kinyögte, hogy John lefejeli Sherlockot (ÉS TÉnyleg! Mekkora már!), meg aztán a Molly való csókját, és a Sheriarty részt is megtudtam, igazából csak egy téma maradt, hogy hogyan élte túl, de mivel ezt nem lőtted le, így nem is morgok. meg különben is ez csak olyan, mint egy kivonat. Az egész élvezetéből nem von le semmit, viszont csillapítja az éhségünket.
Még mindig nem tudok napirendre térni afelött, hogy Aderson, pedig ideje lenne már, de hát kánonhű vagyok, végre, ez sosem sikerül!
Szerintem is, mármint az infókból leszűrve, Sokat akart a szarka, de nem birta a farka. Moffatnak nagyon sok mindent kellettmegmagyarázni és közben a rajongóknak is akart adni valamit, meg még valami bűnügy is kell ugye, hát kicsit patchorkos lett, de én bízom benne, hogy ez le fog tisztulni a későbbiekben, csak itt most Mindent meg akartak mutatni, aztán nem jött össze.
MAry, hál'iStennek úgy tűnik olyan, amilyet vártam, nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm, szeretlek titeket, boldogan halok meg. Annak ellenére, hogy sosem irok John/Maryt, mert nekem nem megy a "normális" azért nagyon szeretem őt. Már a Conan Doyle novellákban is a padlóra olvadtam, hogy John milyen reménytelenül szerelmes, meg hogyan próbál udvarolni és boldog vagyok, hogy ezt ebben is visszakapom. (Már csak azért is, mert a Granada-fél /Jól irom?/ sorozatban, nem adták le a négyek jelét, mert valami baj volt a színélsszel. Pedig Jeremx Brett, akkor is a kedvenc Sherlock Holmesom, ez tény).
Aztán Holmes-Brothers! ÍÍÍ!! Végre, végre, teret kap a Brit Kormány és szociopata kisöccse, előre körbeugrálom aszobát. Valahogy az az érzésem, hogy én is felveszem a repertoáromba az inccestet, bár Mycroft erősen uralja a terepet (Mystrade, Johncfort, Moriarty/Mycroft, mindennel készülök). Komolyan, szerintem erre nem lehet panasz, és végre, végre, Holmes-Brothers!
A Holmes szülők, háát, végül is, lehet, hogy lappang a felszín alatt valami, mert hogy egy gyereket elcsesznek az még oké, na de kettőt? Szerintem sasoljuk őket is fél szemmel.
Molly, végre, komolyan, kapott csókot, de nem hiszem, hogy most ezzel "kvittek" lennének, vagy valami. Szegény, ő még fog szenvedni.
Mrs. Hudson egy hős, ez tény.
A Sheriartys jelenet pedig, már eleve pocsolya vagyok, pedig még nem is láttam. Asszem a rajongók megkapták a csokit, most következik majd a földbedöngölés. Amúgy én nem csodálkozom rajta, hogy előbb lett kánon, mint Johnlock, mert fenntartom, hogy ami John és Sherlock között van az nem szerelem vagy barátság, hanem valami több és egyik sem, és pont ettől a keserédes villódzás adja meg azt a pluszot, amiért jobban preferálom a nem annyira slash, viszont szenvedős írásokat.
Sherlock meg Sherlock, és az eredeti novellákban is érzelmes egy tipus volt, vagy legalábbis érzelmesebb, mert pl: hegedült Watsonnak, meg mindig aggódott érte és ilyenek.
A képeket és gifeket külön köszönöm, van mivel csillapítanom a tüneteimet.
Valószínűleg feléhez sem fűztem megjegyzést és az is kusza lett, szóval azért bocsi.
Köszönöm a beszámolót!
Nagyon szívesen, örülök azért, hogy mégis elolvastad végül, mert már érdekelt a véleményed, és persze az epizód megnézése után megint csak érdekelni fog! :P
TörlésÉn is úgy gondolom, hogy a második-harmadik részben majd fokozatosan besötétedik az égbolt (legalábbis pici mazochista szívem minden rezdülésével remélem).
Sherlock valóban érzelmesebb a kánonban, na de a sorozatban nem ezt szoktuk meg, és hirtelen, érthetetlen volt a váltás szerintem. Mintha Gatissék elfelejtették volna a két év alatt, milyen is a karakterük.. Vagy csak én ragaszkodom nagyon a racionális, interperszonális kapcsolatok terén fogyatékkal élő Sherlockomhoz. Végül is, a két év magány megtörheti, megváltoztathatja az embert...
Még az utóbbi napok nagy fennforgása közepette is sikerült tegnap a filmonon élőben néznem a részt, így most már mondhatom, hogy aludtam egyet a dologra. Merthogy nagyon is szükségem volt arra, hogy leülepedjenek bennem az élmények, tekintve azt a töménytelen mennyiségű ambivalens érzést, amit maga után hagyott bennem ez a pofátlan évadkezdés.
VálaszTörlésSzóval, ... akkor essünk túl a negatív dolgokon gyorsan.
Én is úgy éreztem, hogy a rész eléggé "katyvasz" lett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha fogták volna az összes rajongói vágyálmot, eszeveszett fangirl rohamok során fejben lepörgő jelenetet, és mindet a képembe tolták volna azzal, hogy "Nesze! Ezt akartad, nem?".
És valószínűleg telhetetlenségnek tűnik, de annak ellenére, hogy kvázi mindent ránkzúdított a rész, mégsem érzem magam elégedetnek, és ezt most a rossz történetvezetésen túl értem. Lehet, hogy csak én gondolom így, de szerintem a sorozatnak nem az lenne a feladata, hogy minden féle eszement rajongói igénynek alárendelje magát, vagy ha mégis dob pár csontot, a fandomnak - amivel egyébként nincs baj sőt egy bizonyos mértékig kell is, hisz mégis mi vagyunk a nézőközönség - nem kéne átesni a ló túloldalára. Azt vártam volna a résztől, hogy meglepjen, hogy tátott szájjal ámuldozzak, és hogy hozza a megszokott formáját.
Úgy gondolom, hogy ez a sorozat bőven kiérdemelte a bizalmamat, két évadon keresztül bebizonyította, hogy hihetetlenül zseniális, de most kicsit csalódott vagyok.
Nah,..., ez is kijött, máris könnyebb a lelkem.:D
Az érzelmes!Sherlock dologra reagálva meg csak annyit, hogy én is eléggé meglepődtem rajta, és nem feltétlen jó értelemben. Tényleg kicsit karakteridegen volt néhány jelenetben, amit nagyon furcsálltam. Fogalmam sincs mi ez az irány, amibe el akarják vinni a karaktert, de egyelőre még nem tudom hova tenni. Szerintem az ezen való filozofálást azutánra hagyom, mikor már lement a teljes 3. évad, akkor talán tisztábban látok majd. Addig is megpróbálom azzal etetni magam, hogy ez lenne a jellemfejlődés, csak még nem jöttem rá a kiváltó okokra.
És akkor jöjjenek a pozitívumok:D
Először a shipek ötletes kanonizálását, emelném ki. Nagyon tetszett az ötletet, hogy sok dolog, amiről eddig csak a képzelegtünk, az képernyőre került. (Én az ominózus Sheriarty jelenetnél szabályosan sikongattam. Innen is puszi érte Gattis bácsiéknak.) Az már csak slussz poén, hogy pont a Johnlock maradt ki a buliból.
Apropó John... Én teljesen elégedett vagyok vele, ő az egyik a karakterek közül, akibe nem tudok belekötni . El nem mondhatom mennyire örülök, hogy John még mindig a régi John. Aranyos volt, jók voltak a rendelős jelenetek, és persze elrabolták, ..... egen tökéletesen hozta a formáját. És még el nem felejtem; Mary-vel nagyon aranyos párt alkotnak.
Visszatérve a Sherlockkal való találkozására, imádtam a kiborulásait, és azt, hogy módszeresen hol fojtogatással, hol lefejeléssel próbálta megölni Sherlockot. (bár amikor már harmadjára esett neki, kezdtem sajnálni)
És ha már verés... [ezek a csodálatos átkötések] Az elején a vallatósdi nagyon tetszett a többi Sherlock/Mycroft jelenettel egyetemben. Igazából ezekről nem is tudnék többet mondani, te már mindent leírtál.
Összegezve, a hibái ellenére, élveztem a részt, és reménykedem abban, hogy a másik két epizódban már követik a bevált formulát, és újra egy olyan évadot zárhatunk majd, amiről nyugodtan elmondhatjuk, hogy igen, megint nagyot alkottak.
Pontosan, nem az lett volna a feladata, hogy elsősorban a rajongói fantáziákkal foglalkozzon, hanem hogy elsősorban az eddigi történetet, hangulatot, karakterfejlődést HIHETŐEN és KOHERENSEN folytassa, Nem ez történt. És bár a végeredmény rajongóként nagyon is élvezhető, azért sajnálom, hogy túl sok időt töltöttek a tumblr-en meg az AO3-on. :/
TörlésÉn is úgy látom, hogy még John (és Mary) az a karakter, akivel teljesen ki vagyok békülve. A többieket szoknom kell, illetve kíváncsi vagyok, milyen irányba viszik el őket.
Lidércke, kábé pontosan megfogalmaztad, amit erről a részről gondoltam. Nem vártam. A trailer és a miniepizód elvette a kedvem.
VálaszTörlésAztán mikor rájöttem, hogy live stream-en egy órával később adják a részt, mint eleve, egészen magamat meglepve begurultam.
Rájöttem, hogy azért hé, nem egy kis semmiségért vártam egy ***** évet, úgyhogy megnéztem és...megdöbbentem. Negatív és pozitív irányban egyaránt.
Nagyon cuki volt, ahogy Greg megöleli Sherlockot (és Sherlock végre Gregnek szólította!!) Mycroft orosz nagykabátban meg usankában. :P
Anderson nagyon megdöbbentett, bár a miniepizód után várni lehetett hasonlót.
Sherlock szülei...hát nem is tudom. Aranyos meg minden, de igazad van, ez nem volt egy briliáns lépés Moffiséktól.
A Molly-Sherlock csóknál kezdtem sírni. Komolyan annyira kibuktam Gattiséken, hogy nem igaz. Bár lássuk be eléggé kárpótoltak.
Tudod te is mennyire shippelem a sheriarty-t. Vagy ha te nem, hát Tatienne nagyon is jól tudja.
Szóval. Az utána jelenet után bejött itthon egy kis áramszünet. Akkor sírtam másodszor, de azt hiszem az idegességtől.
John és Mrs. Hudson, a másik nagyon édes próbálkozás a kiengesztelésemre. :) Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom.
Mary pedig...hát nem is tudom. Vetekedett a Jimlock momentummal, komolyan.
Nem szerettem Mary karakterét. Amandával abszolut semmi bajom nem volt, nincs most sem és nem is lesz.
De megszerettem Mary-t. Én. Mary Morstant.
Nem tudom mi az oka, lehet, hogy a Sherlockkal szembeni szimpatizálás, komolyan fogalmam sincs. De csak annyit mondok: voltak ebben rossz dolgok is, de szerintem zseniális volt. Jó, hogy egy kicsit a fanokra is figyeltek (mert nyilván igen) és szerintem pont kellett ez a viccesebb rész így Reichenbach után.
Igen igen, nekem is volt már a mini epizód után is egy rossz érzésem, és sajnos beigazolódni látszott. :/
TörlésNaná, hogy tudom, mennyire shippeled, mert én is legalább annyira. :D Anno előbb shippeltem őket, mint a Johnlockot, és hát azért a csókot nem lehet elvenni, hogy megvolt. :D Azért még az is egy érdekes kérdés, hogy a szimpla nézőknek ez vajon hogy jön le... szimpla néző alatt értem azt, aki nem olvas el hetente 50-100 oldalnyi slasht a neten. :P
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléselőbb írtam egy kommentet, de nem küldte el, hibát írt ki. aztán megírtam még1x, és elküldte az előzőnek a felét. de azt töröltem. most megírtam ezt, és asszem belenyalok a konnektorba, ha most sem tudom elküldeni. :)
VálaszTörlésMagán a bombás jeleneten én nagyon kiakadtam. „Teher’s always an off switch!” wtf?! nem, a Rakéta porszívón van mindig off switch, hiperszuper bombán már kevésbé. nem vagyok bombaszekértő, de hülye sem, innen üzenem Gatissnak. *mellé egy bombon Andersonért* kicsikét önmaga paródiája volt.
maga a jelenet ettől még tetszett, mert Sherlocktól szép húzás volt, de akkor is.
Mary már most belopta magát a szívembe, nagyon szerethető karakter, látszik, h nagyon meg akarták kedveltetni a rajongókkal. viszont Sherlock részéről én picivel több ellenszenvet vártam volna vele szemben, bár tény, h nehéz lenne nem kedvelni őt.
Mrs. Hudson viszont még mindig a legnagyobb Johnlock shipper, ezt lássuk be :D
igen, mi vagyunk Anderson, ez tény. és nekem nagyon tetszik, amit vele műveltek, a sheriarty megjelenítése pedig olyan örömkönnyeket csalt a szemembe, amilyenekről nem is tudtam, hogy lehetséges. az mondjuk mellékes pofon, hogy johnlock továbbra sincs, még Anderson klubjában sem. hm.
A Holmes szülők szerintem egy picit melléfogás volt. igen, tényleg aranyos, hogy Ben szülei, és tényleg cukik és Sherlock is cuki és az egész úgy cakkumpakk, de hát éppen ez az! A Holmes szülők szerintem minden, csak nem cukik. nem lehetnek azok. képtelenség. nálam ez eléggé kilóg a képből, nem tudom elhinni, hogy ilyenek lettek volna.
maga az epizód tényleg nagyon kuszára sikeredett, a kevesebb néha talán több. értem én, hogy sok mindent bele kellett vinni, kevés volt a játékidő és sok a mondanivaló, és ennek ellenére tényleg nagyon szép munkát végeztek vele, de az egész film alatt volt bennem egy olyan érzés, hogy állj, lassítsunk le, merelszédülök!
és nekem hiányzott az a dráma. nagyon. erre vártam, post-reichenbachra és sírs-rívós szívkitépésre, és fájt, h nem kaptam meg. jó, kaptam hozzá Mollyt; az a jelenet, amikor sherlock gratulál az eljegyzéséhez, szép volt, és kellett is. bár Sherlock olyannak tűnt, mint akit bánt, hogy Molly továbblépett, mint akit őszintén bánt. miközben Molly szerintem még mindig szereti Sherlockot, de időközben rájött, hogy nem tehet mást, nem várhat örökké a semmire. és szerintem Sherlock is rájött erre. vagy csak én bonyolítom túl, mert drámahiányom van? :D
Sherlock kapcsolata Johnnal egyébként, de talán csak én látom így, kicsit… nem is tudom. többet vártam. olyan semmilyen lett. vagy nem t’om, képtelen vagyok megfogalmazni,d e nagyon mást vártam. többet. talán.
John viszont semmit sem változott. annyira akartam, hogy behúzzon Sherlocknak, de jóval felülszárnyalta a várakozásaimat *még egy bonbon érte, sőt kettő is! ah, fene, vigyetek amennyi csak kell!!*
Bár, amikor Mary a kocsiban kijelenti, h kedveli Sherlockot és John felé fordul, egy pillanatra megijedtem, hogy most őt is lefejeli :D
Lestrade-ot pedig azt hittem, megzabálom, amikor megölelte Sherlockot. <3
ó, és érti valaki annak a logikáját, hogy Sherlockot megborotválják? :D mmint, miért nem ő maga borotválkozik meg? jó, nem akarok én mindenbe belekötni, csak hát na. amúgy Mycroft imádnivaló volt. főleg Operation-özés közben.
amúgy hidd el, imádtam ezt a részt – eddig 3x láttam. eddig. – de vannak negatívumok, amik felett nehéz napirendre térni, de még így is szép munka lett.
Ugye? Nekem is az volt a benyomásom, hogy az alkotók baromira merészek voltak minden téren, csak épp a John-Sherlock kapcsolat terén nem. Pfff. Nem azt mondom, hogy csókot vártam itt is (kicsit elég volt egy epizódra a smaciból), de valami elmélyült, érzelmes és őszinte utazást, hogyan kerülnek ismét közel egymáshoz. Lehet persze, hogy Gatissék azt hitték, azt adják, de szerintem a nézőknek majdnem hogy elsikkadt az egymásra találás a sok blődli mellett.
TörlésAzért meg külön utálom őket, amiért egy számomra jó esetben érdektelen, rossz esetben bosszantó karakter (Molly) viszi el majdnem a showt a két főszereplő elől. :/ Egyébként az az elméletem, hogy ezzel a sok körítéssel, meg a Molly-Sherlock szállal próbálnak kicsit ellene menni a fandom Johnlock obszessziójának... Üzenem nekik, hogy van az az ár, amellyel nem érdemes, és nem is lehet szemben úszni. :)))
oké. anyukám mostanra már biztosan fontolgatja, h rám hívja az ügyeletet, mert az előbb éppen a konyhában tettünk-vettünk, mikor is felvillant a lámpa az agyamban, és szaladtam a géphez.
VálaszTörlésszóval. azon túl, hogy Molly vőlegénye mennyire hasonlít Sherlockra, észrevette valaki, hogy Molly vőlegénye mennyire hasonlít Sherlockra? Még a haja is göndör, bár rövid.
aztán beugrott, hogy - és ezt Sherlock ebben a részben is elmondja, nehogy megfeledkezzünk róla -, amikor elrabolták az előzőben a két gyereket, valaki olyan tette, aki hasonlít Sherlockra, ezért sikított a kislány, amikor meglátta őt.
és most ezt itt hagyom csak így, emészteni. (és lehet, h le kellene állnom az összeesküdés elméletekkel).
No igen, de Sherlock azt is mondja, hogy Molly megtalálta a hulláját a pasinak, amit aztán felhasználtak a trükkhöz... Szóval nem lehet ugyanő. :/ (Ugye???)
VálaszTörlésoh. bakker. tényleg. (az agyam néha kiszortírozza az információkat, amiket nem akar elfogadni :D). *ehehehe, elsunnyog*
TörlésBasszus Candy, szerintem amúgy igazad van, és Molly pasijáról ki fog derülni, hogy zombi. :O
TörlésLányok, ugye ti sem gondoltátok komolyan azt a Johnlock dolgot? Sherlock és John kapcsolata ideakapcsolat: közös érzelmi energiával teli gondolatuk van, valahogy tudják, hgoy egymás kell megmenteniük, megváltani egymás kicsit félrecsúszott életét, és ez fontos. És valahogy ennyi az egész: vagyis sokkal több, mint egy szimpla szexelős szerelmi kapcsolat. Szegény Bentől és Martintól miért akarunk egy efféle furaságot?
TörlésSzerintem valamit nagyon félreértettél. Nem, nyilván nem arra gondoltunk -illetve én nem, de szerintem Candy és a többiek sem -, hogy essenek egymásnak. Johnlock alatt én nem csak azt értem, amikor szexuálisan involválódnak, hanem a nekem az egyébként is meglévő baráti kapcsolatuk is "Johnlock". És ez utóbbi szempontból voltam elégedetlen. (Elismerem, kicsit zavaró lehet, hogy egy néven fut minden, de szerintem mi értettük, mire gondoltunk.) Magyarul, hogy nem igazán dolgozták ki ezt a szálat, ahogy Candy is írta, olyan "semmilyen" lett. Elsikkadt a sok egyéb mellett. Pedig az egész sorozatnak a kettőjük kapcsolatának dinamikája adja a gerincét.
Törlés