Bömbölés

5 Day Challenge második története, Kiddy címével és kulcsszavaival. (Léggitár, hangszóró, ördögfióka.) Kiddy történetét itt, Candyét pedig itt tudjátok elolvasni.

Jelen írás még arról is nevezetes, hogy életem első Frostiron (Tony/Loki) története, nyilván az Avengers fandomból. Tony és Loki egy rock koncerten beszélgetnek a gyerekkorukról. (Ne is kérdezzétek.) 

Bömbölés 

A szám utolsó taktusaira Thor vadul belevágta léggitárját a hangszóróba, aztán homályos tekintettel a pult irányába kezdett dőlöngélni. Az ott álló emberek – köztük Tony és Loki – túlélő-ösztönüktől vezetve időben szétrebbentek, hogy helyet csináljanak a becsapódásnak.

-     Söööört – üvöltött oda a pult mögött álló ijedt szemű srácnak. – Látod, Vas Embere, nincs szükségem nekem semmiféle asszonynépre, ha jól akarok mulatni.

-     Látom – erősítette meg Tony, miközben kimenekítette a whiskyét Thor közvetlen közeléből. – De tarthatnál egy kis pihit, nagyfiú. Ne égesd el az összes kerozint az első repülésnél.

Thor gondterhelt arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy nem igazán érti a mögöttes tartalmat, de Tony annyiban hagyta.

-     Szerinted mikor fogja megunni? – fordult Loki felé, mikor Thor a következő szám intróját meghallva visszacsörtetett a tömeg felé, amely engedelmesen nyitott utat neki. (Többnyire. Aki nem hajlik, az törik alapon, elvégre senki sem szeret kuglibábu lenni.)

Loki lazán vállat vont.

-     Az isten-lét egyik legnagyobb előnye, hogy jó darabig bírod szuflával.

Tony nem volt biztos benne, hogy szándékos volt-e a kétértelműség a másik részéről, de Loki teljesen ártatlan arckifejezése pillanatnyilag megnyugtatja. (Meg a hirtelen, egy húzóra legurított whisky.)

Kezdte már megbánni, hogy elhamarkodottan (és némi külső ráhatás után) felajánlotta a segítségét és a támogatását egy kis férfias búfelejtésben, miután Jane kitette Thor szűrét a sajtóban „fangirl-fiaskó” néven elhíresült eset után. (Öröm az ürömben, hogy az inkrimináló képek netre való kikerülése után pár órával már legalább öt női magazintól is érkezett felkérés egy sorozatnyi gusztusosan pucér fotóra.)

Thor azonban vigasztalhatatlannak bizonyult, ami rossz hír volt a csapat számára, tekintve, hogy a vigasztalhatatlansága következtében napokra ottfelejtette magát csíkos pizsamaalsójában és átizzadt pólójában a kanapén, random módon az arra járókra zúdítva bánatát. Valamit lépni kellett, és a csapat Tonyt szavazta meg, mint legalkalmasabb személyt arra, hogy bevezesse az asgardi istent a Földön dívó szakítás utáni rituálékba.

Hogy Loki hogyan verődött hozzájuk, azt Tony nem tudta, de lassan már kezdte megszokni, hogy Loki csak úgy ott van, amikor úri kedve úgy tartja. Eleinte még a frászt hozta rájuk, mikor váratlanul felbukkant a toronyba teleportálva, aztán hozzászoktak, ahogy a szomszéd átkószáló macskáját megszokja az ember. Az interakciójuk is kábé ennyi volt vele: enni adtak neki, megvakargatták a hátát, és általánosságban igyekeztek nem belerúgni.

Thor a tánctér közepén éppen random ujjformációkat felmutatva csápolt a zenére.

-     Kezdem érteni, miért lettél ilyen elcseszett – próbálkozott egy fesztelen társalgásnyitó megszólalással.

Loki nem volt tőle lenyűgözve: felvonta a szemöldökét, és nagyot kortyol a kezében tartott Cuba Libréből. 

-     És te mitől lettél ilyen elcseszett, Anthony?

A teljes nevének hangzása áramütésként rándította össze az arcizmait. Az apja hívta csak így.

-     I was born this way, baby – tárta szét a karját széles gesztussal. - Igazi ördögfióka voltam. Legalább egy tucat nevelőnőt használtam el, mire a szüleim végre el tudtak zsuppolni a bentlakásosba.

Loki továbbra is kétkedő arckifejezéssel meredt rá, ami világossá tette Tony számára, hogy nem vette be a handabandát. Zavarba ejtő, mert nem sűrűn szokott előfordulni vele, hogy nem válik be a fogpaszta-mosollyal kísért mellébeszélése.

-     Szóval eltaláltam? – próbálta visszájára fordítani a beszélgetést.

-     Mit is?

-     A kis vasgyúró melletti traumatikus gyerekkort – bökött a vadul rángatódzó Thor irányába a fejével.

Loki válasz helyett elgondolkozva figyelte a koktéljában úszkáló lime darabokat.

Tonynak el kellett ismernie, hogy a cselszövés istene félelmetesen jól bele tudott olvadni a környezetébe: fekete motoros dzsekijében, ahogyan hanyagul a pultnak támaszkodott, senki meg nem mondta volna róla, hogy egy félőrült földönkívüli haramia. És ha valaki, hát Tony aztán tudta értékelni a mimikrit, lévén, hogy már-már életstílusává vált a különböző álarcok (zseni, milliárdos, playboy, emberbarát) mögötti rejtőzködés.

Közelebb oldalazott a pult mentén, amivel kiérdemelte a másik gyanakvó tekintetét.

-     Még egy kör? – kérdezte a poharaik felé gesztikulálva.

Megesküdött volna rá, hogy Loki éppen a gondolatait szkenneli, olyan intenzíven bámult rá a másik.

-     Nem bánom – felelte végül egy fintor kíséretében, ami nagyon is azt tükrözte, hogy csak jobb híján fogadja el az ajánlatot.

Tony persze nem láthatta a kópé vigyort, ami szétterült az arcán, mikor ő elfordult, hogy megrendelje az italokat.