Csapatépítés (Avengers fanfic)

"Megmondta, hogy playboy, nem? Illetve, rendben, zseni, milliárdos és playboy, de a hangsúly egyértelműen az utóbbin volt. Őszintén, mire számítottak? Semmi joguk most úgy meredni rá, mintha ő személyesen idézte volna elő az apokalipszist."

Kihasználva az Iron Man 3 nyújtotta lendületet, végre eljutottam a fordításig. Különösebb figyelmeztetés nincs, 14-es karika azért kéne rá a csúnya beszéd, és az utalások miatt.

Csapatépítés

Megmondta, hogy playboy, nem? Illetve, rendben, zseni, milliárdos és playboy, de a hangsúly egyértelműen az utóbbin volt. Őszintén, mire számítottak? Semmi joguk most úgy meredni rá, mintha ő személyesen idézte volna elő az apokalipszist.

*

Mindig is kedvelte Bruce-t: ezért hívta meg magához a Stark toronyba. És hát két szexuálisan aktív férfi, összezárva napokra a laborban, miközben a tudományos kísérletek eredményét várják feszülten… Biztos volt benne, hogy mindenki tisztában volt vele, hová vezet ez.

Nos, Bruce nyilvánvalóan nem volt tisztában vele, tekintve, hogy azonnal dühöngő zöld szörnnyé változott, amikor Tony egy különösen pepecselős és figyelemigényes kísérlet után végre úgy döntött, ideje kicsit kiereszteni a feszültséget, és meglepetésszerűen lesmárolni a cimbijét.

Nem volt vicces keresztülugrálni laborfelszerelésen és bútorokon a Hulk elől menekülve, pláne nem volt mulatságos elrejtőzni előle a fagyasztókamrában akkurátusan felcímkézett ki- tudja- mik között, arra várva, hogy Bruce riasztó zöld színe fakóbb árnyalatot öltsön és, a tudóstársa visszatérjen kevésbé gigantikus, ám annál racionálisabb énjéhez. De legalább mire ez megtörtént, már alapból félmeztelen volt, így végre rátérhettek a dolog mókásabb részére, Tony legnagyobb örömére.

*

Egy sztriptíz bárban történt, a privát szobában, elnyúlva a pazar vörös bársonykanapén, miközben három tökéletes alakú táncosnő rázta magát előttük, és ők cicikről és popsikról folytattak mélyen szántó eszmecserét néhány üveg Moet után. Clint elérzékenyülten vallotta be, hogy mindig is irigyelte Tony zseni-milliárdos-playboy háromszög által meghatározott életét, bár leginkább a playboy része az, ami érdekli. Tony azt válaszolta, hogy hát öregem, ettől vagy a legtávolabb, kizárt dolog, hogy bárkit csak úgy az ágyadba csettints, ahogy én, ehhez nem elég a milliárdos titulus, ehhez sárm kell. Clint erősködött, hogy szereti a kihívásokat, tegyenek egy próbát, mire Tony szokása szerint kimondta az első kapitális hülyeséget, ami átfutott a nem mindig annyira zseniális agyán, „csábíts el engem”, mondta, azt gondolva, mekkora poén lesz Clint lesokkolt arcát látni. Mint kiderült, Clint egyáltalán nem volt lesokkolva. A három táncosnő már csak hab volt a tortán.

*

Natasával már ezer éves sztori, talán már el is feledkeztek róla, mert tényleg, még az ősidőkben történt.

 " - Ha ez volna élete utolsó születésnapja, hogyan töltené?

- Azt tenném, amit csak akarok, azzal, akivel csak akarom."

Hát így történt. 

Tényleg régi sztori.

*

Őszintén bevallva, a Norvég Istenség Incidensnek - ahogyan magában elnevezte - nem minden részlete volt kristálytiszta. Emlékszik persze a SHIELD-től érkező hívásra aznap este, és hogy Steve, Clint és Natasa eliramodik a helikopter felé, hogy helyre tegyenek egy kisebb rendbontást Brooklynban. Bruce épp valami tudományos konferencián volt Friscoban azon a hétvégén, így kettesben maradtak a szőkével a toronyban. 

- Hé nagyfiú, legurítunk valamit? - kedélyeskedett, mert komolyan, hogy mi mást lehet csinálni Thorral, mint seggrészegre inni magukat, azt még nem tudta megfejteni. Egyébként meg részéről teljesen oké volt a piálás és a céltalan locsogás. 

- Aye, Vas Embere - bólintott rá lelkesen Thor, miközben odacsörtetett a pulthoz, és lecsapta rá piros "I love Avengers" feliratú bögréjét.

"Jó kis este lesz", gondolta Tony sötéten.

Tizenkét órával később sajgó fájdalommal ébredt a fejében és a hátsójában. Ebből, valamint a tényből, hogy Thor a következő két hétben kínosan kerülte vele a szemkontaktust, nem volt nehéz összeraknia a történteket.

*

Arra sétált be a konyhába, hogy Steve a tűzhelynél áll egy szál pizsamaalsóban. Mégis, meg tudná magyarázni neki valaki, hogy mi robbantotta ki az ellenségeskedést a szuperhősök és a mellkast elfedő ruhadarabok között? Félmeztelen szuperhősökbe futott tízből kilenc alkalommal, amikor a közös helyiségekbe tévedt. Nem csoda, hogy mostanában mindig kanos.

Ha már ott volt, közelebb ólálkodott, hogy megnézze, pontosan mivel is van elfoglalva mindenki kedvence, majd hangosan felnevetett, mert a jelenet olyan volt, mint egy kibaszott hazafias reklám a 40-es évekből: a kicsattanó mosolyú, lehetetlenül jóképű srác reggeli készít a kedvesének, és mégis, mi lehetne patriotikusabb, mint Amerika kapitánya, amint Howard Stark pici fiának süt éppen palacsintát? Tony nem bírta legyőzni a késztetést, hogy lerombolja az illuzórikus képet azzal, hogy belemártja ujját a még folyékony masszába, és egy csámpás csillagot rajzol Steve izmos – és csupasz, ó, annyira csupasz - mellkasának közepére, miközben azt dúdolta, hogy azt mondja: szórj még rám cukrot, oh, sosem elég, forró vagyok és cuppanósan édes tetőtől talpig, csak mert tényleg szerette a Rock of Ages-t.

Aztán meg kénytelen volt megcsókolni Steve-t, mikor látta annak szemében az őszinte aggodalmat csapattársa szellemi épsége iránt. Kénytelen volt, oké?

A végére tényleg mindketten cuppanósan édesek voltak, ahogy a pulton pihegtek, miközben felkavart lisztfelhők ereszkedtek alá az izzadt bőrükre.

Azóta a reggel óta egyszer sem látta Steve-t palacsintát enni.

*

-          Te ribanc – szegezte rá mutatóujját vádlón Clint. – Egy nagy piros A-t kellene  a páncélodra festened a szégyened jeleként.

-          Attól tartok, akkor mindannyiunknak viselnie kellene egyet – motyogta Steve, az Örök Igazságos. Aztán hátat fordított a csapatnak, mert hirtelen bele kellett temetnie paprikavörös arcát a zsebkendőjébe, ezáltal tökéletes képét nyújtva egy megbecstelenített szűzlánynak.

-          A Másik Fickó röhejesen festene egy szégyenbilloggal a mellkasán.  – Bruce teljesen nyugodtnak tűnt, habár mintha némi csalódottság fátyolozta volna el a hangját.

Tony megkönnyebbülésére Natasha és Thor nem szólt semmit: a vörös hajú nő a többieket tanulmányozta mindentudó arckifejezéssel, Thor pedig bambán nézegette a saját körmeit.

-          Beszélni akarok magával, Stark. Négyszemközt – dörgött fel Fury hangja, mint egy közelgő vihar.

-          Nem mondja, hogy az ilyen esetekre is van valami faszom protokoll? – emelte fel Tony óvatosan az egyik szemöldökét, mikor a többiek elhagyták a helyiséget.

-          Leszarom a protokollt. De azt gondoltam… - Tonynak határozottan nem tetszett Fury csalódott arckifejezése. Majdnem hogy szomorú volt, és egy szomorú Fury az egy darab könnyes szemével valahol a „soha-nem-akarom-látni” listája tetején szerepelt. – Azt gondoltam – folytatta -, hogy ez valami különleges volt kettőnk között.

Szóval, az lett a vége, hogy kénytelen volt megvigasztalni. Kénytelen volt, oké?

Szerz. megj.: Igen. Ez a fic azért született, mert akartam egy történetet, ahol Tony mindenkivel.