2013. június 1., szombat

Belőled vétettem (Kirk/John Harrison)





„You think your world is safe.”
John Harrison


Figyelmeztetés: Spoilerek, de akkorák, mint az állat, valamint dub-con, nem túl expliciten. Kötelező olvasmány itt.  (A kép forrása pedig itt.) 




Belőled vétettem


Nem kohóban és katlanban alkották, hanem üvegfalak között, hideg lombikban. Nem üllőn, tűzzel kovácsolták, hanem mikroszkóppal, és a tudomány könyörtelen számításával. A DNS-ét fehérköpenyes idegenek hozzáértő keze fonta.

Mikor megszületett, mosolyogtak rá, hiszen tudták jól: a mosoly, az érintés fontos tényező egy csecsemő egészséges fejlődése szempontjából. Attól nő nagyra a gyerek.
Márpedig azt akarták, hogy ő tökéletes legyen. Vagy legalábbis, hogy jobb.

Mindenben.
*

Nem hallani a csontok ropogását. Talán a legbaljósabb hang az emberi csont törését kísérő recsegő zörej, mint a jég, ha reped, mint faágak, ha rálépnek: memento mori. Spock sosem gondolta volna, hogy ennek a hangnak a természetellenes hiánya még hátborzongatóbb lehet.

Kirk újra és újra ütésre emeli a kezét, Harrison pedig újra és újra állja az ütést, szemtelen sértetlenséggel. Szemében gúny és unottság.

Rezzenéstelen csend egy idegen bolygón.

Kirk csak üt.

Üt.

Üt.
*

Kinyújtja karját az vérvételhez: izmos, fehér, halványkék erekkel márványozott valószerűtlenség. A Kronoszon az arcába lógó csapzott haja emberivé tette, de mintha csak egy álruha lett volna, amit most levedlett: az igazi bőre ez az egyszerű fekete uniformis, a lesimított haj, ami nem rejti el a kegyetlen precizitással metszett éleket.

Spocknak azonnal feltűnik.  Valami, amit mindig ott látott, rejtett áramlás, mélyen a felszín alatt: összeköti az emberi fajt. Elfeledett, baljós erő. Pulzál, áramlik. Égbenyúló városokat, szédítően komplex törvényeket, öröklétet ígérő vallásokat alkottak, hogy megszelídítsék.

Hirtelen felismeri: akkor, háromszáz évvel ezelőtt, ott, abban a laborban, nem valami újat akartak létrehozni.

Valami ősit akartak feltámasztani.

Az emberi faj ilyennek volt szánva, a kezdetektől: büszke, könyörtelen, gyilkos intelligencia. Mentesen az időközben önmagának állított korlátoktól, meghasonlásoktól, a halálfélelem zavarodottságától.  A fekete uniformis csupasz, brutális őszintesége most arcába vágja ezt az igazságot.

*

Kirkben is felismeri néha. A győzelem olthatatlan, tébolyodott vágya, ami nem számol vesztes forgatókönyvvel. Uralkodásra született.

Ilyennek volt szánva a kezdetektől.

Tökéletesnek.

*

Kirk ízlelgeti magában a nevet.

Khan. Erős; vérszomjas; hatalmas. Lassan mozduló, fenséges vadállat az egykorvolt őserdő mélyén.
(John – hétköznapi, kopott, ártalmatlanul ízetlen. Szürke egyenruha krómfalak között.)
Még a nevét sem bírták elviselni. Beleborzong a gondolatba.

A kabinja sötétségébe, mint lángnyelvet engedi most feltörni tüdejéből a szót.

Khan.

*

Száguldanak a roncsok között az űrben, fej-fej mellett a végtelenbe, egy-egy célratörő akarat. Meg kell védeniük az övéiket.
*

Marcus hajóján van egy pillanat, ökölharc közben, amikor összenéznek, és meglátják a szimmetriát. Egymásra ismernek. A tükörképek találkozhatnak a tükröződő felületen. Durva, nyers, fémízű találkozás. Erőszakos.

Kirk közen azt hajtogatja magában, hogy úgyis hiábavaló lenne az ellenállás. (Látta, mire képes Khan.) Megadja magát, hogy később legyen esélye megmenteni a legénységét.
Ezt ismételgeti magában.

Khan fejében csak egyetlen gondolat cikázik át vakító fehér villanással, amikor maga alá gyűri a gyengébb testet.

Belőled vétettem, és visszatérek hozzád.

*

- Hogy fér össze a vulkáni igazságérzetével a tudat, Mr. Spock?
- Minek a tudata?
- Hogy nem azért ítéltek el, amit tettem, hanem azért, ami vagyok?

A műtőlámpák fénye bizonytalan körvonalú, hideg izzás a szemeiben. Az orvos késik.

- A tetteiért ítélték el, Khan.

Gúnyos fintor, te is tudod, hogy hazugság. Közelebb hajol, amennyire összebilincselt kezei és bokái engedik a műtőasztalon ülve.

- Ott van benned is. Éreztem, amikor megütöttél újra és újra - mondja suttogva, ahogy egy nagy jelentőségű titkot oszt meg valaki.

Később, amikor megérkezik az orvos, beadják neki a nyugtatót. Küzd ellene, Spock látja: a megfeszülő állkapocs, az elszántság a szemében, nem teszem ezt könnyűvé nektek.

Nem elég egy adag. Ahogy nézi a tűt ismét mélyen a fehér húsba merülni, eszébe jut az ampullányi vér, ami Kirk ereiben pulzál: éltető ősanyag.

Három injekció. 

Mikor végül elkerülhetetlenül megtörik a tudata, Spock rákapcsolódva meglepetten ismeri fel a már túl sokszor tapasztalt érzéseket: félelem, magány, zavarodottság. (Lám, a fehér köpenyes isteneknek is megremegett a keze.)

- Nem halt meg a legénysége - súgja oda neki ekkor bizalmasan. - Kivettük őket a rakétákból, mielőtt felrobbantak volna.

Titkot titokért.

*

Az üveglap mögött fehér halotti maszk az arca.

Csak alszik, emlékezteti magát Kirk, ott állva a hangárban, a 73. számú cryo-kapszula mellett; alszik, és tökéletes, vérszagú álmai nem bántják többé a világunkat.

Biztonságban vagyunk.





Megj.: Ezt a ficet  100%-ban Benedict Cumberbatch jobb karja ihlette.



8 megjegyzés:

  1. A megjegyzésen akkorát röhögtem!
    Igen, ezt érdemlegesnek találtam elmondani, mert egész egyszerűen úgy kizökkentett az addigi baljóslatú, filozófikus hangulatból, amit a novella támasztott fel, hogy nagyon és vicces volt.
    Amúgy én még nem láttam a Star Treket, viszont közepes rajongójuk vagyok, mert csak Jonathan Archerig jutottam el, viszont az Enterpriset soha senki nem bánthatja.
    De gyönyörű volt, és olyan nagyszerű.
    A vers Szabó Lőrincz féle fordításban tetszik jobban, de mindegyik passzolt a műhöz.
    "Az emberi faj ilyennek volt szánva, a kezdetektől: büszke, könyörtelen, gyilkos intelligencia. Mentesen az időközben önmagának állított korlátoktól, meghasonlásoktól, a halálfélelem zavarodottságtól. A fekete uniformis csupasz, brutális őszintesége most arcába vágja ezt az igazságot."
    Csak nem tudtam megállni, de ez....ez tökély.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)
      Úgy éreztem, meg kell osztanom az olvasókkal is a fő inspirációm... remélem, ezzel nem rontottam el az alapélményt. Én is leginkább "közepes" rajongónak sorolnám be magam, mert csak a filmeket láttam, és pár ficet olvastam. Viszont a Kirk/Spock dinamikában rengeteg lehetőséget látok - ahogy előttem már jó páran.
      Igen, a Szabó Lőrinc-féle sokkal sikerültebb, átsüt belőle a rettenet, össze sem lehet hasonlítani a "szörnyű szép termeted" és a "rettentő szimetriád", meg még idézgethetném hosszan. A lényeg, hogy imádom ezt a verset. (William Blake-et is.)

      Törlés
  2. basszus, ezen a megjegyzésem én is akkorát nevettem xD
    csodálatos volt. a fogalmazásod.... a fogalmazásodtól mindig libabőrös leszek. brr. imádom <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem gondoltam, hogy ártatlan megjegyzésem ekkora sikert arat. :)

      Törlés
  3. Uh. Nem értek egyet az alapgondolattal egyáltalán! Olvasatomban ez csak Spock véleménye, aki hiába próbálja értelmezni az embert magában.
    De a vége azért boldoggá tett, mármint hogy nem úgy kell Khannak elmennie, hogy azt hiszi, meghalt a legénysége. (Eléggé más, de nemrég elolvastam a könyvet, ami az eredeti filmből íródott, és messze az egyetlen, ami jó érzéssel töltött el, hogy Khan úgy halt meg, hogy azt hitte, Kirk is vele hal. Belepusztultam volna a szenvedésbe, ha nem így történik.)
    Ha már szóba került, nekem száz százalékban rajongónak kell vallanom magam, nem sok Star Trek produktum van, amit ne láttam volna, bár egy részét annyira régen, hogy csak rémlik. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy elég nehezen befogadható alapgondolat, és nem is egészséges, azt hiszem. Erre szerintem Spock is rájön a végén, és nagyon is jól értelmezi az embert magában, amikor megsajnálja, és enyhít a félelmén (én legalábbis ezt gondoltam, mikor írtam, de persze mindenkinek szíve joga úgy értelmezni, ahogy akarja). Örülök, hogy a vége azért tetszett. :) Ahogy már írtam, elég korlátozott a Star Trek - tudásom... amit láttam, imádtam, de időhiány miatt még nem tudtam komolyabban belemerülni.

      Törlés
  4. Szia!
    Ez...csodálatos lett! :) fantasztikusan írtad le, minden egyes borzongatós pillanatát imádom! ♡
    Én támogatom, hogy alkoss még ebben a témában ;)
    Ja igen, és a megjegyzés, na az magáért beszél :D

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés