Bosszúállók: Ultron kora - Mentem, láttam, nem bánok semmit, és SPOILER a törés alatt!

LÁTTAM.

Itt csak annyit, hogy nagyon sok minden volt benne, amit szerettem volna, hogy legyen benne: a csapattagok egymással való interakciója, hülyülése, közelebb kerülése - ami egy ponton egész zavarba ejtően családiassá válik-, és ettől végig fülig ért a szám. A Skarlát Boszorkány fenomenális, új kedvenc szereplőm. *drámaian, elborult tekintettel lengeti a kezeit* És Tony már megint összetörte a szívem, de ezt tudtam előre.

SPOILER!

Még egészen friss az élmény, tegnap este mentünk megnézni, így koherens, átgondolt véleményt talán majd később hozok, de a legfontosabb pontokról azért nem bírom ki, hogy ne szóljak.

Az új karakterek, bár Pietroval kapcsolatban voltak fenntartásaim az X-Men DOFP óta, teljes mértékben meggyőztek. Nem csak mellékszereplők, hanem központi elemei a sztorinak, és a forgatókönyvírók is most mintha kicsit jobban odatették volna magukat, mert rengeteg szállal dolgoztak, és mégsem éreztem elnagyoltnak összességében a filmet, noha az idő behatároltsága miatt nem lehetett mindegyik vonalat teljes mélységében kibontani. Azért mégis összesimult, kerek volt. A végéből arra következtetek, hogy Wandával hosszabb távon terveznek, aminek személy szerint igazán örülök. 

Sokan felhördültök majd, de akkor is leírom: Ultron jobb főgonosz, mint Loki, egész egyszerűen azért, mert felélmetesebb, de olyan fejemre húzom a takarót és halottnak tettetem magam módon félelmetes. Mindemellett Marvel moziről van szó: az emberiség kiirtására elszánt mesterséges intelligenciának is VAN humora. Ez mekkora volt már. 

Nem hazudtak az alkotók azzal kapcsolatban sem, hogy többet megtudunk Sólyomszem karakteréről. Nekem tetszett, hogy ő egy totál normális családapa a sok kattant világmegváltásra törekvő szuperhős között, helye és rételme van ennek a fordulatnak.

A másik új kedvenc szereplőm - vagy kedvenc új szereplőm, ez mindkét változatban működik - A Jarvisból létrehozott Vision. Az a baj, hogy nem tudok úgy spoilerezni, hogy kicsit ne spoilerezzek az éppen íródó Tony/Jarvis ficem rovására is, így ezt az egész mesterséges intelligencia/testet öltés/Jarvis-Tony dolgot később fogom kivesézni.

STONY:

Szóval: most, hogy magunk között vagyunk, elmondhatom, hogy az egész film egy kibaszott nagy, hosszú és gyönyörűséges óda a Steve-Tony kapcsolathoz, ami még Natashának is feltűnik. Kezdve a legelején Tony víziójával, amikor a halott csapattagok látványával szembesülve a jelenet ott éri el a drámai csúcspontot, hogy Tony megpillantja a kettétört pajzsot, és aztán mindenki közül Steve az, aki megszólítja: "megmenthettél volna minket", egész odáig, hogy a végén, mint valami nyári tábor végén búcsúzkodó kiskamaszok, pirulva odamondják egymásnak, hogy "hiányozni fogsz, Tony, te is hiányozni fogsz, Steve" I CAN'T EVEN! 

Igen, a film alapvetően a Natasha/Bruce kapcsolat alakulását tolja az arcunkba, és nekem ez is tetszett, de térjünk vissza arra, hogy STEVE-TONY *baszott nagy lapozós prezentációt húz elő grafikonokkal és ábrákkal* mert hogy a következő Amerika Kapitány filmben benne lesz, Tony, és ellenkező oldalon állnak majd (ha követik a képregény alap storyline-ját), aminek a nyomai már most is megjelentek, de közben totál odavannak egymásért, hol is láttam már ezt, hol is láttam már ezt... megvan:

És most bocsánat, de el kell vonulnom a barlangomba fiktív karakterek lelki világán elmélkedni.