The world is made of metal

Kétnapnyi intenzív olvasásnak köszönhetően született kis ficlet. X-Men fandom, Charles/Erik. 

(Utólag is köszi az ajánlókat. Újévig biztos elleszek velük.)

A fanart Closeyoureyes alkotása.

The world is made of metal

A narrátor megnyugtató, választékos gonddal hangsúlyozott beszéde tölti be a délutáni homályba merült előcsarnokot. A kölykök dokumentumfilmet néznek odafent a társalgóban. Charles nekidől a háta mögötti széles kőpillérnek.

…ahogy haladunk a föld belseje felé, egyre nagyobb sűrűségű rétegeket hagyunk magunk mögött. Előbb a földköpeny, majd a külső-, és végül a belső mag. Ez utóbbit Inge Lehmann dán szeizmológus fedezte fel ezerkilencszázharminchatban, amikor a földrengéshullámoknak a Föld belsejében való terjedését figyelte.

A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy ezerkétszáz kilométer sugarú része. Elsősorban vas és nikkel…

A világot fémből alkották, gondolja Erik elégedetten, miközben Charles fölé hajol, fémből, és nem gondolatokból.

Most jöttek be odakintről. Lassan rájuk esteledett a séta közben, ami eredetileg csak a gyakorlópálya megtervezését szolgálta, de aztán térben és időben is jelentősen elnyújtotta a mutánstársadalom jövőjéről kitörő spontán vita. Charles arca magával hozta az alkony hűvösét.

Erik Charles bolyhos pulóvereit látva mindig szánakozik. Világgá ordítják, hogy Charlesnak nincs komolyan vehető kapcsolata a realitással. A remények, elképzelések, emlékek ködpáraként hűlnek rá a merev krómfelszínre. Letörölhetőek.

Ami nem letörölhető, mert abból a legbelsőbb magból, a Föld szívéből ered, az az auswitzi tábor dupla szárnyú vaskapuja. Az univerzum mély meggyőződéssel hisz a koncentrációs táborok lehetőségében.

Erik ujjai alatt a sötétkék gyapjú simulékony szálai. Charles szája forró. Izzó vas és nikkel, Erik látja, érzi  a szilárd tömegét.

Nem az első vitájuk volt. Charles ugyanis bolond. Erik emiatt egyszerre dühös rá és fogja el valami gyomorból jövő remegés, szűkölő rettenet. (Hát nem tudja, hogy a világot fémből alkották?)

Emlékszik egy estére, kint ültek a ház előtti placcon, Hank, Raven, Sean, mindenki, fogyott nem kevés bor is, és Charles sosem bírta jól az alkoholt, minden meggyőződése ellenére sem.  Egyszer-egyszer egy hullócsillag tűnt fel az égen. Hank valamit zagyvált a kívánságokról, amiket nem szabad elárulni (mintha nem tudta volna mindenki amúgy is, ő mit kívánt), és a többiek kuncogtak rajta, de a következő fénysuhanásnál azért lehunyták a szemük egy pillanatra, és elnémultak. Charles is. Meztelen volt az arca ebben a két szívdobbanásnyi időben, amíg a csillag lehullott. A megdöbbentő az volt, hogy még ebben a meztelenségben is megmaradt benne az a szelíd jólneveltség, jólnevelt vonások, jólnevelt száj.

Egyedül Erik nem talált semmi romantikusat az eget kettévágó meteoritok zörgő fémtestében.

(Nem gondolatból.)

Szóval, Charles. A csuklójánál ragadja meg őt, és húzza fel a lépcsőn, fel a szobája felé. Mintha kellene húzni. Lábujjhegyen eltipegnek a társalgó félig nyitott ajtaja előtt. Összenéznek. Majdnem kitör belőlük a röhögés.

Szegény Charles. Erik néha ránéz, és olyan érzése van, mintha egy hipotetikus jövőből pillantana vissza rá, a jövőből, amiben ő már megölte Shawt, amiben Charles ideái már elkerülhetetlenül és végérvényesen alulmaradtak a…

...az ott uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. A hőmérséklet feltételezetten öt-hatezer Celsius fok között alakul, míg a nyomás háromszáz-háromszázhatvan gigapascal értékek között...

… szilárd realitással szemben. A világ fémből készült. Szegény, szegény Charles.

*

Charles elnézi az alvó Eriket. Ahogy a homlokát ráncolja, álmában is. Charles mosolyog. Mosolyog azon, Erik hogy nem jött még rá, hogy azt a baszott sok fémet egyetlen gondolat formálta a világ alakjára.