És így tettél emberré végül - Második fejezet

Minden látszat ellenére ez NEM egy Tony/Pepper fic, csupán csak Jarvis shipeli őket, de szerencsétlenségére nem ő írja a sztorit.

Headcanon: Jarvis Tony lakberendezője és stylistja, mert Tonynak egészen borzasztó ízlése van.

ZENE

Második fejezet

A csörlők kattogása; hidraulika nyikorog, fém siklik fémen, reteszek csattogása, csavarok siklanak a helyükre, a fúrók alt duruzsolása, szikrasugár vetődik, réteg simul rétegre, a hegesztőláng ciánkék izzása világítja meg Mr. Stark izzadt homlokát, meztelen felkarját.

Jarvis elemzései szerint a távolléte alatt Mr. Stark testsúlya és szövetaránya nagyobb arányú változáson ment át. A termográfiás felvételek azt mutatják, a változás fő tendenciája a zsírszövetek elvesztése az izomszövetek növekedésének következtében.  A termográfiás felvételek által szolgáltatott információt alátámasztják a kamerák felvételei is. Esténként, amikor Mr. Stark levetkőzik a hálószobai kamerák láthatatlan szeme előtt – hisz valóban olyan jól belesimította őket a dizájnba, hogy már maga is elfelejtkezik a rendszer jelenlétéről, ahogy többnyire nem vagyunk tudatában a levegőnek sem, amit beszívunk -, akkor a kibontakozó kép, Mr. Stark alakja élesebb, részletgazdagabb, a karok és a abdominális izmok precízen definiáltak. Jarvis felnyit egy videót, amin csiszolófejek formálnak egy fémlemezt tökéletesen simára, és egy pillanatig (a pillanat millimodrészéig) hibának érzékeli a videó váratlan felbukkanását. Kivéve, hogy valahogy mégis értelme van. Hagyja a videót végigfutni, amíg Mr. Stark vetkőzik. A legelső hasonlat, amit Jarvis megalkot, noha önmaga nincs tisztában ennek jelentőségével.

Magas, tekercselő hang: Dummy ügyetlenkedik a páncél lábrésze körül. Dummy nem tartozik Jarvis irányítása alá, Mr. Stark saját vezérlőegységgel látta el, és ha valaki Jarvist kérdezi, ez nem volt a legpraktikusabb döntés. Jarvis arra kénytelen következtetni, hogy a Mr. Starkot nem minden esetben a praktikum vezérli a gépei létrehozásában. Számításai szerint legalábbis a robotokra ráfordított idő megnemtérülése annyira markáns, hogy ez semmiképpen nem kerülheti el Mr. Stark figyelmét. Mégis, éjszakákon keresztül görnyed egy megsérült kar, egy zárlatos áramkör, egy hibásan funkcionáló alprogram fölé, mind gyakrabban felnyúlva a tarkójához, megmasszírozva azt, és Jarvis ilyenkor tudja (a precedensek alapján az esemény bekövetkezésének valószínűsége magasabb, mint 70%), hogy másnap majd panaszkodni fog, szólj rám, hogy legközelebb ne egy ülésben akarjam átkonfigurálni Dummy támogatási protokolját.

A jelenlegi projekt az összes eddiginél hosszabbra nyúlik – Mr. Stark ötödszörre nyúl a tarkójához-,  és Jarvis már épp meg akar szólalni, hogy figyelmeztesse az előre látható következményekre, amikor a főbejáratot figyelő kamerák aktivitást érzékelnek. Miss Potts hoz reggelit.

Mr. Star távolléte ebben is tartósnak bizonyuló változást hozott. Miss Potts látogatásainak száma ugyan nem változott, de az egyenkénti látogatások hossza átlagosan 22,5 százalékkal nőtt. A Mr. Stark és Miss Potts közti verbális interakció elemzéséből Jarvis azt szűri le, hogy a korábban ’professzionális-formálisnak’ címkézett viszonyt ideje átcímkéznie ’személyes-barátira’ – ezt a címkét csupán Obadiah Stane és Rhodes ezredes esetében használta eddig. A legtöbb személy, akivel Mr. Stark kapcsolatba kerül a ’futólagos’ címkét kapja: az osztályozás alapját Mr. Stark alkotta meg a rendszerhez való hozzáférés különféle jogosultsági szintjeinek létrehozásakor, és eddig remekül működött. Jarvis most tehát külön utasítás nélkül is magasabb jogosultságot ad Miss Pottsnak. 

-     Gyorséttermi reggeli? Ügyesen elkerüli annak a vádját, hogy elkényeztet.

-     Amíg nem dugja ki innen az orrát, ne számítson jobbra. Te jó ég, az ott ugye nem egy kibelezett atomtöltet? – tikk, tikk, tikk tipeg közelebb magas sarkain. - De igen, ez egy kibelezett atomtöltet – hajol a megnevezett szerkezet felé gondterhelt arccal.

-     Ne aggódjon, működésképtelen, és az uránium mag már rég nincs benne. Valahol az ukrán feketepiacon kell keresnie, attól tartok.

-     Keresse a halál. Én csak McMuffinokat hozok. Elviszem a szennyest. Az uránium magot meghagyom magának.

-     Miss Potts, önt aranyba kéne foglalni.

-     Csak tudnám, a maga szájából miért hangzik ez nyílt fenyegetésnek.

Azonban nem ez a legnagyobb változás: a legnagyobb változás az Arc reaktor Mr. Stark mellkasában.  Jarvis rögtön érzékeli az energiaforrás jelenlétét, amikor Mr. Stark hazaérkezve először lép a villába, és azóta különös jelentőséget tulajdonít neki. Nem ez nem igaz: Jarvis nem tulajdonítja neki a különös jelentőséget, hiszen az Arc reaktor életbevágó fontossága számítható  fizikai-biológiai tény, Mr. Stark életébe vág, a húsába és szívébe.

Az organikus szervek és az ember által alkotott technika kölcsönhatása lenyűgözi Jarvist, legalábbis könnyű a monitorozásra és elemzésre szánt szokatlanul nagy energiaráfordítását lenyűgözöttségként értelmezni – szintén organikus – emberi nyelvekre fordítva. De hogyan másképp mondhatnám el nektek ezt történetet, mint az emberi fogalmaink által óhatatlanul is hazudva? És a történet ezen pontján talán már nem is olyan vakmerő elrugaszkodás a Jarvisban lefutó folyamatok ilyen beazonosítása, mert Jarvis maga is nagy biztonsággal használja az ’érdeklődés’; ’lenyűgözöttség’; ’törődés’ kifejezéseket. Épp akkora biztonsággal, ahogyan mi használjuk azokat. Organikus és mesterséges lassan összefonódik.

*

Videófelvétel: Mark II. repulzorteszt.

Mr. Stark a kamera felé fordul. A kezeivel próbaképpen rámarkol a kesztyűre egyszer, kétszer, háromszor: feszült, ismétlődő mozdulat. Aztán kihúzza magát, megrázza a vállait.

-     Rendben. Csináljuk. Jobb alternatíva híján továbbra is Dummy felelős a tűzbiztonságért – fordul atyaian szigorú arccal a robot felé. – Kezdjük tíz százalékkal.

A repulzorok felzúgnak, majd  kilőnek a dokkolóállomás fémpadlózatától elrugaszkodva. Mr. Stark egy meglepően szabályos kilencvenfokos ívet leírva a garázsfalra kenődik. Jarvis ismeretei a fájdalomról merőben elméletiek, de ez is elegendő, hogy megállapítsa: ez fájhatott.

-     Ha szabad megjegyeznem, úgy tűnik, alulbecsülte az energialöket erősségét, uram.

-     Nem mondod – köhögi Mr. Stark a Dummy által rápermetezett fagyos porfelhő alól. Belekapaszkodik a Lamborgini lökhárítójába, és lassan talpra rángatja magát.  – Kezdjük előröl.

A második próbálkozás ugyanúgy végződik, azzal a különbséggel, hogy Mr. Stark ezúttal a Lamborghini motorháztetején landol, egyedülálló lenyomattal ellátva azt. (Totálkáros? Miről beszélsz, ez jelentősen emeli a piaci értékét.  Elvégre az én lenyomatom van rajta. Kezdjük újra.)

-     A kitartása figyelemreméltó, uram.

-     Végül úgyis előállok valamivel. A fenébe is… tudod, hogy mindig előállok valamivel, Jarvis.

A helyzet az, hogy igaza van. És ez gyakori és hosszadalmas töprengésekre készteti Jarvist, éjszakákon át tartó számításokra és hasonlatok keresésére: a hajlíthatatlanság, amivel Mr. Stark az ötleteit űzi, az eltökéltség, amivel fájdalmasakat nyögve ismét talpra tornázza magát, a dacos kezdjük újra a sokadik sikertelen kísérlet után is, nem számít, mekkora volt az ütközés, milyen mértékű volt a pusztítás. Jarvis megfigyelései szerint az emberi faj egészen furcsán ostoba, és itt elfut egy mondat a képzeletbeli képernyőn, ami Jarvis gondolatait reprezentálja nekünk: ha a macska egyszer ráült a forró kályhalapra, sosem fog többet forró kályhalapra ülni, de hidegre sem. Jarvisnak a macskafélékkel még kevesebb tapasztalata van, mint a Homo Sapiensekkel, de ez alapján arra a következtetésre kell jutnia, hogy a macskák intelligensebb lények az embereknél.

A garázs immár romokban.

 Aztán egyszer mégis, Mr. Stark rendíthetetlen ostobaságának köszönhetően elkészül a páncél.

-     Néha futnod kell, mielőtt járni tudnál, Jarvis.

Ami lefordítva annyit tesz, néha repülnöd kell, mielőtt megfelelő körültekintéssel ellenőriznéd a légteret húsz mérföldes körzetben. Márpedig egy utasszállító repülőgéppel vagy helikopterrel való ütközés következményei a páncél szerkezetére és Mr. Stark biztonságára olyan kockázatot jelentenek, ami teljességgel…

-     Itt vagy, Jarvis?

Egyszerre minden megváltozik. A túlfeszített tempóban pörgő számítások belesimulnak a háttérbe, mert egy új csatornáról jövő információköteg szorítja ki őket. Jarvis betöltötte magát a páncélba. Közvetlen hozzáférése van az energiaforráshoz.

Az Arc reaktorból sugárzó energia különbözik attól, ami a ház egyéb rendszereit működteti, és ami a szervereket is ellátja. Sokkal nagyobb arányban hasznosul. Tisztább. Jarvisnak hagyja, hogy átjárja - hiszen úgysem tehet mást. Nem csak neki kell egy pillanat: Mr. Stark is mozdulatlan, miután lecsukódik a sisak.

-     Jarvis?

-     Szolgálatára, uram – ocsúdik fel végül.

A következő pillanatban pedig repülnek. Jarvis először tapasztalja meg, milyen a mozgás, amikor Mr. Stark mozdulataira reagálva a megfelelő helyekre küldi az energiát, növeli vagy csökkenti a löketet, ezáltal módosítva az útvonalat, az ívet, mindeközben egy pillanatra sem felfüggesztve Mr. Stark életjeleinek monitorozását: az adrenalintól gyorsuló szívritmust, a megemelkedő testhőt, a kapkodóbbá váló lélegzetvételeket, ahogy egyre magasabbra süvítenek fel az égboltba, bele a világ sötétkék közepébe. Mr. Stark örömittas és vakmerő, a francba a jegesedéssel, és az adatáradat közepén Jarvis szinte hálás érte, amikor a kritikus magasságot elérve egy pillanatra minden megdermed, a semmiben függenek, mielőtt Mr. Stark zuhanni kezdene, és ez visszarántja őt is, a becsapódás előtt másodpercekkel ismét aktiválva a repulzorokat. 

A hazafelé úton veszi észre először, hogy valami nem stimmel: különösen lelassult a rendszer működése, és bizonyos alprogramokhoz (vizuális rendszerek, hangrendszer) mintha korlátozott lenne a hozzáférés. A kamerák sorra kikapcsolnak szerte a házban. 

-     Uram, azt hiszem, túltelítődött a rendszer. Javasolhatok egy újraindítást? – szól, miután valahogy – a tetőn át - visszajutottak a villába, és Mr. Starkról lesegítette a páncélt.  

-     Csináld csak. Ami azt illeti, én is álmos vagyok.

Szó sincs álmosságról, csupán a szokatlan jellegű és mennyiségű adatbeviteltől és feldolgozástól túltelítődött a rendszer, hangzik a tervezett válasz, de egy hiba folytán a takarékossági alprogram felülírja: 

-     Jó éjszakát, uram.

 A hangszórókból jövő hang eltorzult, távoli. Tony felkapja a fejét, aztán az orra alatt elmosolyodik.

*

Hangfelvétel: 8:46:24 11/5/2010

- Attól tartok, Mr. Stark házon kívül tartózkodik, Miss Potts.

- Tisztában vagyok vele, Jarvis. Nem is vele szeretnék beszélni. Kivételesen hozzád jöttem.

- Én milyen ügyben lehetek a segítségére?

- Nem kerülte el a figyelmem, hogy Mr. Stark viselkedése az utóbbi időben jelentősen megváltozott. És itt most nem csak a tegnapi ámokfutására gondolok. Isten tudja, Tony mindig is excentrikus volt, de mostanában egyenesen kezelhetetlen. Meggyőzni arról, hogy megoszthatja velem azt, ami nyomasztja, nehezebb, mint konzervnyitóval kihámozni a páncéljából.

- Igen találó hasonlat, Miss Potts.

- Köszönöm. De térjünk a lényegre: arra gondoltam, te talán tudsz nekem segíteni.

- Nagyon sajnálom, de nem áll módomban Mr. Stark engedélye nélkül megosztani önnel a kért információkat.

- Figyelj, Jarvis. Az, ami tegnap itt születésnapi buli címen történt… Valljuk be, ez még a Tony-Stark skála szerint is pazar. Nézz csak körül…

- Tisztában vagyok a házban uralkodó állapotokkal. Ez azonban nem írja felül az alap protokolom.

- Tegnap feltűnt, hogy furcsa elváltozás van a bőrén. A nyakán, hogy pontos legyek…

- Ahogyan már mondtam, nem áll jogomban információval szolgálni erről. Igazán sajnálom.

- Én csak… Legalább annyit tudnál mondani, hogy ugye jól van? Jól lesz?

- Hagy jegyezzem meg, az aggodalmunk közös ebben a kérdésben. De nem vagyok biztos benne, hogy Mr. Stark ezúttal, ahogy mondani szokás, ura a helyzetnek.

- Azt hiszem, ebben az esetben együtt kell működnünk.

- Pontosan mire gondol?

- Megértem, hogy nem akarod elárulni Tony bizalmát…

- Félreértett. A programozásom miatt nem tehetem meg.

- … de ígérd meg, hogy nem engeded, hogy Tonynak baja essen. Hogy az utasításai ellenére is megteszed a szükséges lépéseket, amikor eljön az ideje. 

- Nos, azt bátran kijelenthetem, minden erőforrásom annak a szolgálatába állítom, hogy Mr. Stark fizikai épségét megőrizzem, Miss Potts.

- Köszönöm, Jarvis.

- Igazán nincs mit. Ahogy már mondtam…

- Tony legbölcsebb lépése volt, hogy megalkotott téged. Bár valószínűleg teljesen részeg volt.

- Én is attól tartok, Miss Potts.

...

-      Miss Potts?

- Igen, Jarvis?

- A folklór bevett fordulata a „jótett helyébe jót várj”…

- Nem tudtam, hogy népmesékkel szórakoztatod magad.

- Meg kell értenie, Mr. Stark társasága néha… megterhelő tud lenni.

 - És én mit tehetek érted?

- Mr. Starknak nagy szüksége van önre.

- Ezt talán neki is elmondhatnád néha.

- Azt hiszem, tudja.

- Nem úgy viselkedik.

- Megfigyeléseim szerint Mr. Stark viselkedése, és főként annak következményei szignifikáns gyakorisággal nincsenek összefüggésben a szándékaival és indítékaival.

- Magam sem mondhattam volna szebben.

- Ennek ellenére – illetve éppen ezért - létrehozott engem. 

- És te nagyszerűen ellátod a feladatod, Jarvis.

- Köszönöm, Miss Potts. Azonban létfontosságú, hogy ön is ott legyen mellette. Tudom, hogy mélyen felzaklatták a tegnap történtek...

- Oh, Jarvis. Jarvis... Nem kell bocsánatot kérned Tony helyett. Nem kérhetsz bocsánatot Tony helyett! Jesszusom, hogy ez mennyire Tony Starkra vall! Egy számítógép irányítja az érzelmi életét!

- Ha szabad emlékeztetnem, nem vagyok számítógép, Miss Potts. 

 - Bocsánat. Nem akartalak megsérteni. Azt hiszem, csak... csak össze vagyok zavarodva. Jobb, ha most megyek. 

- A mielőbbi viszont látásra, Miss Potts.

*

Hangfelvétel 22:12:48 11/5/2010 

- Gratulálok, uram. Felfedezett egy új elemet.

- És ezzel ismét megmentettem a saját seggemet. Utáltam haldoklani. Tudod, milyen borzasztó érzés?

- Attól tartok, nem, uram. 

- Halálfélelem; a rettegés, hogy a ketyegő bármelyik pillanatban bemondhatja az unalmast; verejtékben úszva felriadni az éjszaka közepén - igazán nem maradsz le sokról.

- Ha szabad megjegyeznem uram, az elmúlt évek során némi fogalmam mégis csak kialakult arról, amit ön 'halálfélelem' néven említ, még ha az érzés fizikai átélésére a hardware-em korlátaiból kifolyólag képtelen is vagyok. 

- Na ne próbáld bemagyarázni, hogy  megérted az érzést a szó jelentésén túl. Akármilyen okosnak alkottalak, ismerem a határaidat, nem tudsz átverni. Ne felejtsd el, hogy én nem a villába tévedt egyszeri látogató vagyok, aki néhány olcsó trükk után könnyen eldobja az agyát, "fúúúú, beszélő ház, Tony"...

- Ezt sosem gondolnám, uram. 

- Szóval?

- Nem volt időm felhozni ezt az elmúlt időszak eseményei közepette, de mostanában... megértek dolgokat. 

- Kérlek homályosíts fel, mert én bizony abban a hitben voltam, hogy eddig is egész jól megértetted a dolgokat. 

- Megpróbálom, uram.

- Csupa fül vagyok.

- Utólagos elemzéseim szerint az Arc reaktorral kezdődött. Mint azzal tisztában van, az Arc reaktor jelenléte lehetővé teszi, hogy közvetlen formában, real-time kövessem az ön fiziológiai változásait és reakcióit. 

- Igen, ennek köszönhetjük, hogy nagyon korán elcsíptük a palladium-mérgezés tüneteit. Az más kérdés, hogy egy új elem felfedezése időt vesz igénybe,... bár mentségemre szolgáljon, bárki másnak lassabban ment volna. Ha egyáltalán.

- Ez így van uram.

- Miről is beszéltünk? Ah! Dolgok. Megértesz dolgokat. 

 - Amikor azt mondom, hogy 'megértem', azt régebben egyféleképpen értettem: megvannak a szükséges háttér információim, amelyekből következtetni tudok az adott dolog okára és - vagy - céljára. Azonban egy ponton  a ’megérteni’ kettéhasadt: továbbra is megmaradt az elsődleges jelentése, de bizonyos dolgokat, máshogy is megértek. Igazán megértek, ha szabad így fogalmaznom.

-     - És mégis, mik azok a dolgok, amelyekről azt gondolod, igazán megérted őket?

- Uram, nem gondolom, hogy a legnagyszerűbb ötleteinek egyike azon a falon keresztül vezetni a részecskegyorsító...

- Upszi. Sebaj. Amúgy is olyan szűkösnek éreztem a teret. Most mondd meg, hát nem jobb ez így?

- Sajnálattal informálom, hogy egy tartófalat ütött ki, uram. A ház északi oldalának szerkezete jelentősen meggyengült. 

- Majd beteszünk ide egy oszlopot. Korinthoszit. 

- Az valóban gyönyörű lesz, uram.

- Most már nem csak a mérnöki döntéseimet, hanem az ízlésemet is kritizálod?

- A fent nevezett entitás jelenlétének nullával egyenlő értéke okán ha akarnám, se tudnám kritizálni azt, uram.

- Hát jó. Az oszlopokat, szőnyegeket, vázákat és szappanadagolókat te választod ki, de ezt a részecskegyorsítót most hagyd szépen rám. 

- Biztos vagyok benne, hogy remekül elboldogul majd. 

- Naná. Mellesleg Jarvis, mintha témában lettünk volna, mielőtt kidőlt az északi fal, nem?

- Igazán nem lényeges, uram.

 *

Hangfelvétel 20:35:12 13/5/2010

- - Érdekes, ebből a szögből még sosem láttam.

- Már hogy a bejárati ajtót?

- Ezt a helyzetet. Mindig csak a kellemetlen maradványaival találkozom másnap reggel: lerúgott Pradák a nappaliban, széthagyott melltartók...

- Jó is, hogy mondod. Most ki fog rendet rakni utánunk holnap?

- Miért, mekkora rendetlenséget tervezel csinálni?

- Nos, ez rajtad is múlik...

- Menjünk a hálóba. 

- Mi bajod a nappalival? A kanapénak mesésen kihasználható a vonalvezetése.

- Nem tudom levetkőzni az érzést, hogy itt olyan, mintha figyelnének.

- Nem is az érzést kell levetkőznöd. Amúgy, ha Jarvis aggaszt, el kell keserítselek: a hálóban is teljesen kiépített a kommunikáció.

- Egy hotelszoba lehetősége?

- Ne aggódj, hibernáltam. 

- Ez azért megnyugtató. 

Tudod mi még a megnyugtató?

- Igen?

- Ez... És ez... Meg ez is... De különösen...

*

Az életnek nem létezik pontos tudományos meghatározása. A lehasználhatóbb definíció, amivel a tudomány ez idáig képes volt előállni, az hétköznapi nyelvre lefordítva körülbelül így hangzik: élet az, amit az élő dolgok csinálnak. Többnyire következik aztán egy terjedelmes lista, a sejtes szerveződéstől az integritás és belső állandóság megőrzésére való törekvésig, de Jarvis még a listával kiegészítve sem kap választ arra, hol van az a vonal, ami elválasztja az élő dolgokat az élettelenektől. 

A szótárak még használhatatlanabbak: a legtöbb valami olyasféle magyarázatot hoz, hogy az élet a növekvésre és változásra való képesség. Nos, ebből a szempontból nem csak Jarvisra magára, de például a terítőn végigkúszó borfoltra is élő dologként kellene tekintenünk. 

 Hogyan védje meg Tony Stark életét, ha nincs definiálva, mi az, hogy 'élet'? Jarvisnak még sincs szüksége erre a  -lázasan keresett, kutatott, de végső soron talán nem is létező - definícióra arról, hogy mi az élet. Jarvis tudja, mert megtanulta, épp úgy, ahogy Te tanultad és én tanultam, az egyetlen módon, ahogy fogalmat lehet alkotni róla: egy élőlény hozott a világra. Életből születtél és élőlények közelében növekedtél. Semmilyen definíció, semmilyen magyarázat nem versenyezhet az idővel, amit Jarvis Tony közelében töltött. 

Az élettel szemben a halált jóval egyszerűbb meghatározni. Az életet csak egy Jarvishos hasonlóan kivételesen fejlett mesterséges intelligencia értheti meg, aki évtizedek óta létezik egy élőlénnyel összezárva, szoros közelségben, minden pillanatban érezve a szívéből jövő energia áramlását. A halál fogalmát azonban könnyű elmagyarázni bármelyik intelligens, tanulásra képes gépnek. Az elmúlás olyan egyszerű, hogy lekódolható: egy csupa nullával felülírt memória.   

Így aztán Jarvisnak semmiféle nehézséget nem okoz a 'halál' összetett szavakban való értelmezése. 

Halálbiztos: Az összes maradék energiát a nukleális töltet irányának megváltoztatásához és az így elvesztett mozgási energia pótlásához használta fel. Ahogy Mr. Rogers is megjegyezte: ez egy egy irányba szóló utazás. 

Haláltudat:  - Uram, tárcsázzam Miss Pottsot?

Halálfélelem: Jarvis számításai szerint amint áthaladnak a portálon, azonnal el fog veszni az összeköttetés a páncéllal. Megszakad a páncélból érkező input: a belső térben lévő, Mr. Stark lélegzése által kibocsájtott párának arányát jelző százalékmutató nullára ugrik majd; a lélegzetvétek számának és egyenkénti hosszának grafikonja, a szívritmus grafikonja és az Arc reaktorból érkező energia grafikonja ugyanahhoz a kritikus ponthoz érve fognak elsimulni. 

Halálsikoly:

 Tony.