2013. április 15., hétfő

Carry me into the Palace of Winds





Úgy tűnik, valahogy sikerült összehoznom egy Johnlock ficet az Angol beteg megnézése és véletlen félrenyelése után - bár a film inkább úgy általánosságban a hangulatomon hagyott nyomot, mint a sztorin. Illetve talán a sztori hangulatán.  Mindenesetre olvassátok elnézéssel a bennem tomboló fangirl iránt. Nyilvánvalóan a cím az Angol betegből van. (Mert Katharine Clifton szereti a sündisznókat.) Egyébként meg még mindig a szövegrendezés – nézőpontok kérdése birizgálja a fantáziám.


Carry me into the Palace of Winds





Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire!

Amikor anyu meghalt, hét éves voltam. Egyszer sem sírtam, de hetekig minden reggel arra ébredtem, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva nedves a párnám.

Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Csak miattad rendeltünk mindig kínait.

Igen!

Mielőtt kalóz akartam lenni, pilótának készültem. Meg akartam nézni, milyen a felhők túloldala.

Ígéred-e, hogy leendő házastársadat tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Tetszett, ahogyan féltékeny voltál Irene-re.

Ígérem!

A gyereknevelés nem menne, azt hiszem. Ez probléma?

Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Én is féltékeny voltam Irene-re. Negyvenhét másodpercig nem tudtad levenni róla a szemed.

Igen!

Hegedülök gondolkodás közben, és előfordul, hogy napokig nem szólok egy szót sem. Az ágy bal oldalán alszom. Néha emberi testrészeket teszek a hűtőbe. Kiskoromban egyszer megettem egy gilisztát. A kedvenc színem a lila. Jobban kedvelem a kutyákat a macskáknál.

Ígéred-e, hogy leendő házastársadat tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Szeretném, ha lenne egy közös kutyánk. Hívhatjuk Hamishnek, ha akarod.

Ígérem!

Akkor este megijedtem. Hirtelen túl sok volt. Túl közel jöttél. Senki nem szokott ilyen közel jönni hozzám. Ezért fordítottam el a fejem. Túl gyors volt, John, túl gyors. Hogy magyarázhattam volna meg.

Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni.

Tegnap elszívtam egy cigit. Nem vetted észre.

Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

Megnéznéd velem a felhők túloldalát, John?

Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagytok, legyetek tanúi e szent életszövetség megkötésének, amely Krisztus Urunk szavai szerint felbonthatatlan.

Belenevetnél a napba, ahogy egyre magasabbról nézzük Londont.

Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!

Repülnénk London felett, a hajad összeborzolná a szél. Elektromosság illata, a szőkeséged és a kacajod, mielőtt elnyelne minket egy habos szájú viharfelhő.

John és Mary, most megkötött házasságotokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.






Megj.: Tisztában vagyok vele, hogy az anglikán szertartás szövege némiképp eltér a fent használt hagyományos katolikus szertartás szövegétől, de bátorkodtam venni ennyi költői szabadságot. (Értsd baromi lusta voltam fordítani.)
Egyébként úgy tűnik, a mellbevágó lezárások nagy hatással voltak rám valaki miatt. ( Scale-t illeti a kétes dicsőség. :P )

14 megjegyzés:

  1. én hülye... az elején olyan szélesen vigyorogtam, olyan jól esett olvasni, egyszerűen megnyugtatott, gyönyörű volt és csodálatos. aztán akkora pofon csattant az arcomon, hogy még a szomszéd is hallotta.
    az egész fantasztikus, úgy, ahogy van - de persze ez nem meglepő. Gyönyörűen írsz, és tényleg magával ragad a történet - imádom, ahogy felépíted a novelláidat -, és az elején van benne valami megnyugtató. (mint ahogy mondtam, éppen ezért nagyobbat csattan. igen. minél jobban fáj, annál jobb.) és most, ha nem haragszol, beülök a sarokba zokogni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ritkán szoktam gonoszkodni, de most valahogy Moffatos hangulatom volt, innen a pofon. Utólag is elnézést. :)
      A megnyugtató jelleget szerintem a szertartás szövege adja - nekem legalábbis mindig megnyugtatóak, pedig nem vagyok hívő. A felépítéssel mostanában sokat kísérletezem, és ilyenek lesznek belőle, örülök, hogy a pofon ellenére - vagy éppen azért - tetszett neked! :)

      Törlés
    2. igen, lehet, hogy a szertartás szövege miatt (én hívő vagyok, templomba is járok, és annak is van egy megnyugtató hangulata). a kísérletezéssel ne hagyj fel soha, mert gyönyörű dolgok születnek belőle. :) *mellékes infó: szeretek sírni, és szeretem, ha pofoznak, szóval ne aggódj, minden kibírok :D*

      Törlés
    3. Ok, igyekszem! :) *én annyira nem szeretek sírni, és Sherlockék néha kicsit már soknak tűnnek :P*

      Törlés
  2. Na jó, most aztán igazán nem tudom, mit mondjak-írjak. Annyira reménykedtem benne, hogy Sherlock és John házasodnak; ott, ahol arról volt szó, hogy Sherlock elfordult a csóknál, kicsit megijedtem, mondom o-ó, lehet mégsem az ő egybekelésükön vagyunk, de aztán valahogy megnyugodtam, és nyugodt szívvel folytattam tovább, élvezve a kis gondolat-közbevetéseket (is), aztán a végén... hoppon maradtam. És rám zuhant pár mázsás kőtömb. Aztán elő akartam kapni a nemlévő pisztolyom, hogy lelőjem Maryt, és a helyére toljam Sherlockot. El is szontyolodtam. :(

    Nem szoktam hozzá, hogy ilyen mellbevágó utolsó sorokat olvassak tőled, úgyhogy nagyon megleptél vele. Nagyon-nagyon jó lett, írj még ilyet, kérlek. :)

    A legeslegutolsó sor pedig, ahol megemlítesz... *.* Úgy megörültem, meg meghatódtam, meg úgy minden egyben. :))) Köszönöm! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az volt a cél, hogy végig bizonytalanságban tartsam az olvasót, akkor ezek szerint sikerült. :) Mellesleg én azt nem tudom, hogy fogom túlélni, ha a sorozatban John elveszi Maryt... Ahogy már írtam, a Doyle-változatban, és Ritchie filmjeiben nem volt unszimpatikus számomra, de akkor még nem shipeltem őket ilyen durván. Lehet, én is beszerzek egy képzeletbeli pisztolyt. :P

      No igen, amikor írtam, és már láttam, mi lesz a vége, egyből te jutottál az eszembe, meg az utolsó mondataid, azok ilyenek, mint egy hirtelen erős áramütés. :) Nem ígérem, hogy sok hasonlót írok, de bármi előfordulhat nálam, szeretek kísérletezni, kipróbálni különböző hangokat-technikákat. Köszi a véleményt, puszillak! :)

      Törlés
  3. Kedves lidercke. Nem tudom, hogy találkoztunk-e már, mert ismerős a neved ( talán már írtam Neked a Merengőn?), minden esetre rátaláltam a blogodra, és addig innen ma el nem megyek, amíg el nem olvasom az összes novellát.

    Ezzel kezdtem, és természetesen rögtön szíven ütött. A dőlt betűs részek mindig a gyengéim voltak, és Te csodásan alkalmaztad. Az elején én is boldog voltam, meg minden, bár arra is gondoltam, hogy Sherlock csak egy filmet néz, vagy valami. Aztán puff, John és Mary...

    Tuti lenne, ha a sorozatban Sherlock pont az esküvőjükre zuhanna be...:)

    Csodálatos volt. Köszönöm szépen. *szipog*

    VálaszTörlés
  4. Szia! Ó igen, emlékszem rád, a Merengőn írtál nekem mindig nagyon kedves véleményt! Örülök, hogy megtaláltad az oldalam, és annak is, hogy tetszett ez az írásom. :)
    Én is eljátszottam a gondolattal, hogy Sherlock beállít az esküvőjükre, vicces lenne, bár szerintem kicsi az esélye. :) Köszönöm a véleményt, jó olvasást a többihez! :)

    VálaszTörlés
  5. Háháháh! Bravó öregem bravó!
    Ugyanis én azzal kezdtem, hogy na tessék már megint John és Sherlock házzaságkötésébe futottam bele, de nem!
    De nem!
    El nem mondhatom mennyire odavágott s vége, és én ennek mennyire örülök! Én igenis szeretem Maryt " szeret futkosni a feldühödött tömeg elől", és már a regényben is drukkoltam nekik.
    Te is elvetemült vagy, gratulálok :)

    VálaszTörlés
  6. Megint csak hihi. *elégedetten dörzsöli a kezét, mert nincs jobb érzés, mint megvezetni az olvasót* Tőlem ne nagyon várjatok John-Sherlock esküvői jelenetet (max. valami nagyon fura formában), nekem az esküvői jelenetek csak akkor érdekesek, ha valami nem oké. Szerintem nehéz is izgalmasan-jól megírni, annyira meg nem érdekel, hogy próbálkozzam vele, viszont itt a ctr+c ctrl+v erejéig még elment. :P
    Maryvel mondom, én alapból szimpatizáltam, de a Ben és Martin által megformált alakok mellé nem tudom elképzelni... illetve el tudom, de ütném lapáttal. (Sajnálom, nem értem magam én sem. :( ) Nekem közéjük ne álljon senki, és kész.
    Köszi a véleményt, mint elvetemült és mint félig-meddig Mary drukker. :)

    VálaszTörlés
  7. Néha megkönnyezek egy pár ficet.
    Most zokogok, mint egy hülyegyerek.
    Istenem, ez csodálatos, ez... ez...
    "Szeretném, ha lenne egy közös kutyánk. Hívhatjuk Hamishnek, ha akarod." - ez annyira aranyos mondat, és mégis nagyon fájt nekem, mert olyan... ÁH NEM TUDOK FOGALMAZNI túl jó ez a fic, hogy igaz legyen. Úristen. Találkoztam még egy profival, és az te vagy, Lidércke.

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen a kedves szavaid, nagyon jól esett, hogy az írásom ilyen hatással volt valakire. :)Ha ez vigasztal, Sherlock belőlem is zavarba ejtő érzelmeket vált ki, és most nem konkrétan Benedictről beszélek - színészekért valahogy nem tudtam soha annyira rajongani, most meg már öreg is vagyok hozzá :P -, hanem a számomra vele egybeforrt kitalált karakterről.
    Köszönöm még egyszer, puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát rám a "John Watson-jelenség" van inkább nagyobb hatással. :) Mert annyira hihetetlenül szeretnivaló karakter, színésztől függetlenül. (na jó, Martint meg Jude-ot különösen szeretem) Mert nagyon is okos (hiszen orvos, katonaorvos!) meg annyira elkötelezett és hűséges, és bátor, megbízható, jószívű, és... nyaa. ♥ De persze Sherlockot is imádom, az egyik legzseniálisabb kitalált karakter, és nekem színészként a kedvenc Holmesom Jeremy Brett. :D

      Ja, és amúgy Maryt nem utálom kifejezetten, de azért nem is szeretem. A kedvenc női karakterem Irene Adler. Bármikor. Bárhogy. Örökké. :3 :D

      Törlés
  9. Igen, persze John a szívem csücske, de valamiért mégis Sherlock áll közelebb hozzám, talán mert számomra, mint író, izgalmasabb. De Watson doktor érdemeit is elismerem természetesen, leginkább azt imádom, amikor előjön belőle a BAMF, és még Sherlockot is helyreteszi. :D Ezt mind Jude, mind Martin nagyon jól adja!

    Mary... a legkényesebb kérdés, de alapból én is azt mondanám, hogy inkább Irene. Maryt el kell kapni, Irene alapból érdekes. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki Maryből Moffaték!

    VálaszTörlés